1.-2. Fejezet

 

Első fejezet

Fordította: Sweety

A délutáni napsütésben élveztem a hazafelé vezető sétát. A főnökömnek akadt egy kis dolga, így hamarabb elengedett a munkából. Maya, a hatéves kislányom, az osztálya pizsamapartijára ment az iskolába. Vettem magamnak egy kis csokoládét, egy DVD filmet, egy üveg bort és kínai kaját vacsorára. Ami még jobb, hogy a legjobb barátnőm, Deanna később átjön, hogy segítsen a lehető legtöbbet kihozni a lazítós éjszakából.

Befordultam az utcánkba és megdermedtem. Az idegesítő, de túl-szexi-és-megéget-ha-megérinted szomszédom, a másik szomszédom háza előtt állt és Miss Popókirálynővel, Campbellék tizenkilenc éves lányával, Karennel beszélgetett. Lehajtottam a fejem, hátha észrevétlenül elsétálhatok mellettük, és közben egy dallamot dúdoltam, hogy ne halljam a hangjukat. Mégis áttört a lány magas hangú kacarászása, ugyanolyan idegesítően, mint mindig. Már közel voltam az ajtómhoz, és éppen csak elhaladtam mellettük, miközben egyre hangosabban dúdoltam magamban, amikor valaki megragadta a karomat, és visszafordított.

– Cica – mondta Talon.

A szemeim maguktól lecsukódtak, hogy kiélvezzem a hangját. Ez történt minden alkalommal, amikor meghallottam mély morgó hangját.

– Mi? Ó, Talon?–elpirultam, és az alsó ajkamba haraptam.

Nevetett. – Azt kérdeztem, hol van Maya.

– Ó, ő az iskolában van. Az osztálya ottalvós bulit tart – válaszoltam. Bár nem tudtam, miért árultam el.

– Igen. Szóval...– kezdte, de megállt, hogy belenézzen a bevásárlótáskáimba. – A 27 idegen igent nézzük, kínait eszünk és bort iszunk. Jól hangzik. Mikorra menjek át? Hozhatnék desszertet. – Pajkosan elvigyorodott. Ránéztem Karenre. Dühösen sziszegett valamit és elviharzott. Aztán visszafordítottam a tekintetemet amuszkliszauruszra és a kusza, ráférne-egy-vágás fekete hajára és sötétbarna szemére.

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor az utcába költöztem, a három hálószobás, léckerítéses házamba, és megtudtam, hogy a helyi motoros bandával szemben lakom. A főnökük a szomszédom volt. Előtte, négy évig laktunk Mayával Deanna házában. Rémültnek és elveszettnek éreztem magam, féltem az újdonságtól, elborítottak az érzelmek, valamint egy kicsit becsípve,miután megittunk Deannával néhány pohárral házavatóként. Deanna hazament, én pedig lefeküdtem az ágyamba, de Maya folyton felébredt a szomszédban üvöltő hangos zenétől. Miután ismét elaludt, az alkohol magabiztosságával felfegyverkezve átmentem a szomszédba a rózsaszín cicás hálóingemben, és katonai bakancsban. Bedörömböltem az ajtón. Egy alacsony, szőrös srác nyitott ajtót, és kérdőn vonta fel a szemöldökét.

– Ki a tulaja ennek a nyavalyás helynek? – kérdeztem.

– Hé, főnök – szólt hátra a férfi a válla fölött.

Esküszöm megállt a szívem, amikor megpillantottam Talont, amint széles, izmos, nyálcsorgató testével felém sétált. Rajta kívül minden a háttérbe szorult.

– Mi a helyzet cukorfalat? – kérdezte, ahogy az ajtófélfának támaszkodott és keresztbe fonta karjait izmos mellkasán.

Lecsuktam a szemem. Azután eszembe jutott, hogy okkal vagyok ott, és ez az ok fontosabb volt, mint Mr. Dögös.

Amikor kinyitottam a szemem, próbáltam olyan vakmerő tekintettel ránézni, amivel a gyerekeket szokták ijesztgetni. A szája megrándult.

– Most költöztem a szomszédba. Azt gondoltam, „hű, milyen szép ez a hely az újrakezdéshez!” Egészen addig, amíg a hülye, istenverte zenéd nem kezdett el bömbölni kibaszott hétfő este. Van egy lányom, aki holnap kezd az új iskolájában.– Közelebb léptem hozzá. –Halkítsad le a zenét! Most! – sziszegtem.

– Hű, főnök, egy kibaszottvadmacska lakik a szomszédban –mondta valaki a háta mögül. Férfias kuncogás hallatszott. Nem törődtem a többiekkel, és továbbra is Szívdöglesztőre szegeztem a tekintetem.

– Inkább vadcica – mosolygott, miközben lenézett a hálóingemre.– Ne aggódj, kiscica. Majd lehalkítom a zenét. De ez sokba fog kerülni neked.

Elpirultam és hátraléptem. –Mi...mi?

A férfiak hangosabban nevettek.

– Csak egy csók, bébi

– Talon! – Egy nő mordult fel valahonnan a nevető tömeg mögül.

– Te egy... disznó vagy –mondtam, és elsétáltam. Nem sokkal ezután a zenét lehalkították.

– Zara?

Pislogva tértem vissza a jelenbe: – én,..ah… Nem, nem hiszem. Úgy értem, nem vagyok jó társaság, és átjön egy barátom is…

– Rendben van, ez csak azt jelenti, hogy gyorsnak kell lennünk – kacsintott rám.

Szememet forgatva hátat fordítottam neki és elindultam, mire ő a fenekemre csapott egyet, majd nevetve elsétált mellettem.

A lépcsőn felfelé végig morogtam az orrom alatt, nem törődve azzal, hogy megint rajtam röhög az összes motoros az út túloldalán lévő a telepen.

Két órával később,már megfürödtem és felvettem a rózsaszín, fekete cicás flanel pizsamámat, mert az éjszakák egyre hidegebbek voltak.

Deanna egy órája küldött egy SMS-t: Szia, ribi. Nem biztos, hogy el tudok menni. Majd szólok.

Így hát leültem, a konyha nagy kiugró ablakaielőtti kis négyszemélyes faasztalhoz, hogy megegyem az újramelegített kínai kajámat. Mindig úgy gondoltam, hogy a kínai jobb ízű, ha újra felmelegítik.

Aztán megszólalt a csengő. Talán Deanna mégiscsak el tudott jönni.

Végigsétáltam a nappalin, amelynek a berendezése egy háromszemélyes virágos kanapéból és egy székből állt. Egy hosszú fekete polcon a falnak támasztott televízió volt, középen pedig egy fából készült láda szolgált dohányzóasztalként.

Semmi sem illett egymáshoz, és ez nekem így tetszett. Mindenre én magam spóroltam és vettem, így minden egyes darab a szívemhez nőtt a házamban. Mosolyogva nyitottam ki a bejárati ajtót.

– Cica – üdvözölt Talon, miközben tetőtől talpig végigmért. Vigyorogva belépett, és a következő pillanatban már megcsókolt. A szemeim tágra nyíltak, amikor forró szája az enyémhez ért.

– Talon – motyogtam az ajkaiba, és megpróbáltam visszalökni. Sajnos–na jó, nem sajnos –, amikor megszólaltam, ez lehetőséget adott Talon nyelvének, hogy becsússzon a számba. Amint az enyémhez ért, a vágy frenetikus nyögésével olvadtam bele a csókba. A hasam összeszorult, és az alsó testrészem megremegett.

Karjaimat a nyaka köré fontam, és úgy csókoltam vissza, amennyire csak tudtam. Cserébe egy nyögést kaptam. Felemelt, és berúgta a bejárati ajtót.

Szent szar, Talon megcsókolt. ENGEM. Istenem, de jó. Várjunk csak, miért csókol meg? ENGEM?

– A francba. Ehhez kell egy kis popcorn – hallottam a legjobb barátnőm hangját.

Elhúzódtam, leengedtem a karom, így hagyta, hogy hátra lépjek. Mindketten nehezen lélegeztünk. Újabb lépést tettem hátra, átnéztem Talon válla felett, és Deannát láttam hatalmas mosollyal a bejárati ajtóban.

– Csajszi, azt mondtad, hogy jól néz ki, de azt nem, hogy kibaszottul fincsi.

Talon felvonta rám a szemöldökét, és Deanna felé fordult. Szűk farmerban és feszes fehér pólóban volt.

– É…én soha nem mondtam semmit – motyogtam.

– Helló, Talon. Deanna vagyok, Zara legjobb barátnője. Már két kurva éve várok erre a pillanatra. Ja, és én vagyok az, aki szétveri a pofádat, ha átbaszod. Motoros csávó ide vagy oda – mondta lágy hangon, majd a végén kedvesen elmosolyodott.

Talon meglepő módon nem nevetett. Végignézett rajta, majd visszanézett rám. Tudtam, mi jár a fejében. Deanna és én teljesen ellentétek voltunk. Alacsonyabb voltam, gömbölyded és enyhén sötétebb bőrű a mexikói származásom miatt. Biztos voltam benne, hogy Talon vérében is ugyanez a fajta keverék lehetett, csak az ő bőre inkább tejeskávészínű.

Mindegy, vissza a lényeghez.

Hosszú, hullámos, sötétbarna hajam, és sötét, erdőzöld a szemem. Deanna magas, vékony, és baromi szerencsés, mert hatalmas mellekkel és csodás alakkal áldotta meg a sors. Szőke a haja, és égszínkék a szeme, melyhez szeplők társultak az orrán, csak hogy még aranyosabbnak tűnjön. Ha bárki hallotta őt telefonon, anélkül, hogy látta volna, mindig azt hitték a stílusából hogy egy arcoskodófekete csaj. Persze ez mind csak álca volt. Mindketten átéltük a saját poklunkat. Nagy szerencsénk volt, hogy a végén egymásra találtunk.

– Örülök, hogy megismertelek Deanna, és nincs miért aggódnod.

Ez most mit jelent?

Deanna ránézett és elmosolyodott. Egy pillanatra átfutott rajtam a féltékenység. A mosolya sok férfi vesztét jelentette az évek során. Főleg így a fekete nadrágjában és a feszülős pólójában, amire a mellénél az volt írva, hogy ,,nézd, hogy pattognak”. Nagyszerűen nézett ki.

– Remélem is, hogy nincs miért aggódnom. Rendben, várjatok, amíg hozok egy kis pattogatott kukoricát, és ti ketten folytathatjátok ott, ahol abbahagytátok – mire tapsolt egyet.

– Uh, nem. Nem lehet. Ennek nem… – ráztam a fejem–, nem lett volna szabad megtörténnie.

Talon felém fordult, majd nyugodtan kijelentette: – Ennek már pokolian régóta itt volt az ideje.

– H-h-hogy mi? – Megint megráztam a fejem.

– Ugyan már Zara, adj egy esélyt ennek a szarházinak. Legalább ha nem jön össze, akkor szétrúghatom a motoros-rosszfiú seggét. Méghozzá egy dögöset. Pont, ahogy mondtad, szivi–bólintott felém.

Ránéztem a volt legjobb barátnőmre.

– Soha nem mondtam semmit a hátsójáról. Deanna, drágám, egy szóra kijönnél a konyhába–intettem a fejemmel, aztán Talonra néztem.– Ööö, talán menned kéne.

– Azt hiszem, maradok, cicám– vigyorgott, és a kanapé felé vette az irányt.

Leült, feltette a lábait a faládára, és bekapcsolta a tévét.

Megfogtam a vigyorgó Deanna karját, végighúztam a folyosón be a hálószobámba, majd becsuktam az ajtót. Aztán kétségbeesetten átöltöztem farmerba és pólóba. Talon már egyszer látott pizsamában, és az már eggyel több volt, mint kellett volna.

Deanna felé pördültem csípőre tett kézzel, és dühösen néztem, ahogy vigyorogva ült az ágyamon.

– Ó, el se kezdd. Élned kell egy kicsit, csajszi. Azt hiszem, a motoros pasi ebben segíthet.

– Deanna– sziszegtem –, csak egy veszélyes fickót látok. Az isten szerelmére, nem is vagyok az esete. Nézz rám – hadonásztam a kezeimmel a testem körül.

– És akkor mi van? – kérdezte, miközben úgy nézett rám, mint egy elmebetegre.

– Kerek a csípőm, puha pocakom van, és sötétbarna hajam. Nem szőke csontkollekció vagyok, amilyenekkel szokott lenni és... Jézusom, mi a fenének magyarázkodom? Mindenhogyan veszélyes. Veszélyes, Deanna. Nem fordulhatok oda vissza, ahonnan jöttem. Te pont az esete vagy, nagyobb esélyed van nála. Nem, mintha én szeretnék egy ilyen esélyt.

Az utolsó mondatot figyelmen kívül hagyta. – Úgy beszélsz, mint az a kibaszott robot a...a francba, mi volt az a műsor, amit szeretsz?

– Elveszve az űrben

– Ez az Zee, édesem, de ezt nem tudhatod előre. Persze, hogy keményfiú, de nem olyan, mint az a másik barom. Egyáltalán nem.

Felemeltem a kezem a magasba. – Ezt te nem tudhatod. Mayára kell gondolnom. Ő a legfontosabb.

– De mi van veled? Mikor engeded meg magadnak, hogy boldog légy?

– Megvárom, amíg Maya húszéves lesz. Utána gondolhatok magamra – mondtam, és keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt.

– Fogadok...–Deannát félbeszakította egy kopogás a bejárati ajtón.

Felhúzott szemöldökkel Deannára néztem. Nem tudtam, miért, talán azt hittem, hogy varázslatos módon tudja, ki áll az ajtó előtt. Megvonta a vállát, és akkor mindketten meghallottuk.

– Ki a fasz vagy te? –morogta Talon.

Kirohantunk a hálószobámból át a folyosóra. Egyszerre akartunk kimenni az ajtón, míg végre sikerült átpréselnem magam előtte. Visszanéztem a vállam fölött, és épp ki akartam dugni a nyelvem, hogy:Bibibi, én jutottam át előbb de megálltam, amikor láttam, hogy Deanna a kezével takarja el a vigyorát.

A tekintetemet a bejárati ajtóban álló személyre szegeztem. Ó, a pokolba.

– Szia, Michael.–intettem Talon válla fölött, mert ő nem mozdult az ajtóból. Egyik kezével még mindig úgy tartotta az ajtót, mintha kész lett volna becsapni az orra előtt.

– Szia, Zara– mosolygott Michael.

– Mit keresel itt? – kérdeztem, miközben próbáltam szélesebbre nyitni az ajtót, hogy kiszabadítsam Talon szorításából. De meg sem mozdult, így feladtam.

Michael elővett egy csokor vadvirágot a háta mögül. – Megláttam ezeket, és rád gondoltam.

– Nem kell neki – mondta Talon.

– Talon! – szóltam rá.

– És te ki vagy? – kérdezte Michael.

– A pasija.

Köhögtem és fújtattam. – Nem, nem vagy az.

– A francba! – hallottam a háttérben Deannát.

– De igen, az vagyok. – Felém fordult, és egész alakjával eltakarta az ajtóban álló Michaelt.

Csípőre tettem a kezem.–Mióta? –néztem rá dühösen.

– Cica – mosolygott. – Amióta ledugtam a nyelvem a torkodon, a tested az enyémre tapadt, és még többért nyögdécseltél.

Biztos voltam benne, hogy a szemeim kipattantak a fejemből, és a szívemmel együtt elgurult valahová.

– Te szent szar! –nevetett Deanna. – Adjatok neki egy percet. Bocsánat, Mike. Azt hiszem, vagy tíz másodpercet késtél.

Talon becsukta az ajtót az arca előtt, ami kizökkentett a kábulatból.

– Az istenit, Talon. Ez pofátlanság volt. És én nem vagyok a nőd! –Kinyitottam az ajtót, és a távozó Michael után trappoltam a lépcsőn.

– Michael, nagyon sajnálom, az egy neandervölgyi. Nagyon kedves volt tőled, hogy virágot hoztál nekem. – Bár nem értettem miért tette, hiszen már ötvenszer mondtam neki nemet, amikor randira hívott.

– Soha többé ne csináld ezt – figyelmeztette Talon a verandáról.

Dühösen néztem rá. Rám kacsintott miközben mosolygott.

– Látom, hogy rosszkor jöttem. Talán később visszajöhetek? – kérdezte Michael.

– Öööö… – csak ennyit tudtam kinyögni.

– Később sem – jött Talontól a határozott válasz.

– Ne fáraszd magad– kontrázott Deanna.

Feléjük fordultam, és az ujjamat végighúztam a nyakamon. Mindkettőjüket kész voltam megölni.

Mosolyogva fordultam vissza Michael felé – Sajnálom, Michael, de még nem állok készen semmire...

Talon felhorkant.

Folytattam: – Nagyon kedves volt a gondolat, és azt hiszem nagyszerű srác vagy...– Istenem, hogy utáltam ezt csinálni. Különösen egy olyan sráccal, aki még mindig a nekem hozott virágokat szorongatta. –És sosem tudhatod, talán a jövőben...

– Soha ne próbálkozz –morogta Talon.

– Soha – kuncogott Deanna.

Megrándultam, mi volt ez az összetartó ellenkezés a hátam mögött?– Sajnálom, Michael.

– Semmi baj, Zara. Pár hét múlva visszajövök, hátha másképp alakulnak a dolgok.

Visszatartottam egy szemforgatást. Ez lenne a jövő?

– Ha visszajössz, megöllek. – Talon elindult felénk lefelé a verandáról. Gyorsan kivezettem Michaelt a kapun, majd bezártam.

– Minden rendben, főnök? –  kérdezte Griz. Griz a Grizzly rövidítése volt. Olyan testalkatú, mint egy medve, a maga ölelgetős módján. Nem mintha lett volna pocakja, mert az nem volt neki. Csak magas volt, nagyon széles vállakkal, hosszú karokkal és lábakkal. Griz elindult felénk az utcán. Két másik srác, akikkel még nem találkoztam az út túloldalán állt, terpeszben, mellükön keresztbe font karokkal, és fenyegetően néztek. Csak azért találkoztam Grizzel, mert segített nekem egyszer, amikor kalapáccsal támadtam a fűnyírómra, mert nem akart beindulni. Szórakozott arckifejezéssel kocogott át, hogy megkérdezze: – Segíthetek, hölgyem? – Természetesen hagytam, különben most börtönben lennék gyilkosságért. Valahogy találtam volna egy fegyvert.

Láttam, hogy Michael Grizt tanulmányozza, aki teljes motoros felszerelésben volt, beleértve a fekete bőrmellényét, amelyre a„Hawks” felirat volt varrva, a motoros klub neve.

– Te a Hawks tagja vagy – dadogta Michael.

Griz megállt Michael mellett, és lenézett rá. – Igen, van ezzel valami gond? – csattant fel.

– S-s-semmi. – Michael visszafordult Talonhoz. – Ő, ő főnöknek nevezett téged.

Talon gonoszan elvigyorodott, én pedig a kerítésbe kapaszkodtam, hogy megtámaszkodjak, miközben Talon megszólalt: – Jól hallottad, nem?

– Um. – A földre nézett.– Zara, nem hiszem, hogy visszajövök. Szia. – Gyorsan elsietett a kocsijához. Meglepett, hogy nem csikorgó gumikkal húzott el az úton.

Afrancba. Magával vitte a virágaimat.

Deanna nevetésben tört ki, és felénk sétált.

Sóhajtottam, és nem törődtem a mellettem álló Talonnal. Helyette Griz felé fordítottam a pillantásom. – Szia, Griz. Hogy mennek a dolgok? – Rólam Talonra nézett, majd vissza.

– Nagyszerűen Vadmacska. És nálad? – tele szájjal vigyorgott.

– Remekül. – Megforgattam a szemem, és láttam, ahogy a másik két motoros eltűnik a telepen.

– Na ezt nevezem én szórakozásnak, Csajszi. Gyakrabban kellene átjönnöm hozzád – vigyorgott Deanna.

– Deanna szerintem, mostantól inkább én leszek rendszeres vendég nálad. –Ahogy eddig is voltam.

– Cica –kezdte Talon, figyelmeztető hangon.

– Pfff. Ne cicázzitt nekem.–Hátat fordítottam neki. Átkarolta a derekamat, és szorosan magához húzott. Visszafojtottam egy sóhajtást, és megpróbáltam eltávolodni tőle. Lehetetlen volt. A vállam fölött ránéztem, és a nyelvembe haraptam, hogy el tudjak fojtani egy nyögést. Gyönyörűen nézett ki, még ha a szeme bosszúságról is árulkodott. Mégis, volt bennük egy kis kéjvágy is.

Griz felnevetett, amit köhögéssel leplezett, amikor Talon rászegezte a tekintetét.

– Ó csajszi, ezt meg kell ünnepelnünk. Üssük ki magunkat – mondta Deanna. –Isten tudja, de most nagy szükségem van rá.

Kétlem, hogy ezt hallaniuk kellett volna. Láttam, hogy valamit rejteget előlem, de nem tudtam rájönni, hogy mi az.

– És mit is ünneplünk pontosan?

– Hogy te és Talon összejöttetek.

Döbbenten néztem rá „Normális vagy?” olvashatta ki a tekintetemből, ahogy ránéztem.

Elindultam, de aztán megtorpantam. – Ööö, nem. Nincs semmiféle Talon és Zara.

– Hát persze–elmosolyodott, és tetőtől talpig végignézett rajtunk. Oké, tehát egyesek számára ez másképp nézhet ki. Mert lehet, hogy én Talon dögös testéhez simultam, és a karom talán... oké, az övén pihent, ami még mindig a derekam köré tekeredett.

Szent szar, még mindig Talon karjaiban vagyok.

Az egyik karját felemelte, hogy félresöpörje a hajamat. Aztán megcsókolta a nyakamat, melyet önkéntelenül odatartottam, hogy jobban hozzáférjen.

Szent ég, Talon a nyakamat csókolgatja. Mindenki előtt.

Ez nem segített rajtam. Ellöktem a fejét a sajátommal, és erőszakkal eltávolítottam magam –a kívánt...és annyira vágyott ...Nem! – nem kívánt és feleslegesen vágyott pasitól.

Deanna mellé menekültem.

Istenem, megint levegő után kapkodok? Igen, igen. Átkozott legyen a bűnös teste.

– Te – mutattam rá az ujjammal, és rávillantottam a tekintetem – maradj ott! Ez – mutattam kettőnk között – nem történhet meg.

Deanna fintorgott. Griz felnevetett.

– Cicám, tudom, hogy akarsz engem. A tested nem hazudik. Csak idő kérdése, hogy mikor leszek a bugyidban...– Elhallgatott, amikor Griz telefonja megcsörrent.

Griz felvette. – Igen? Aha. – Lerakta, majd Talonra nézett. – Üzlet, főnök. Később, hölgyeim.

– Szia, Griz – mosolyogtam. Nem az ő hibája, hogy a főnöke egy soviniszta seggfej volt.

– Viszlát, dögöském – dorombolta Deanna, mire Griz zavartan nézett hátra a válla fölött.

Nem tudta, hogy Deanna az idősebb férfiakhoz vonzódik, és Griz határozottan idősebb volt. Deanna és én mindketten huszonhat évesek voltunk. Szerintem Talon a harmincas évei közepén-végén járhatott. Griz pedig hosszú, őszülő barna hajával és kemény tekintetével úgy tűnt, hogy a negyvenes évei elejét tapossa.

– Cica, mennem kell. De ha ti ketten iszogattok, miért nem jöttök később át a telepre? Majd én iszom veletek egy párat. – Ezzel megragadta az állam, keményen és gyorsan megcsókolt, mielőtt a térdemnek esélye lett volna az ágyékához érni. Azután elindult. Persze hogy a kerek seggét néztem, ahogy elsétált, és biztos voltam benne, hogy ezt ő is tudja.

– Igen, küzdj csak tovább ellene, drágám. – Deanna nevetett, és besétált a házba.

 

Második fejezet

Fordította: Sweety

Deannát követve visszamentem a lakásba, és újra felmelegítettem a kínait. Azon tűnődtem, vajon megbetegedhetek-e a túl sok melegítéstől, de aztán arra gondoltam, talán így lesz a legjobb. Akkor meghalnék, és véget érne ez az egész nagyszerű... úgy értem, rossz álom. Mit gondolt, mikor mindenkinek azt mondta, hogy ő az ,,én pasim”? Igen, persze! És miért akarna engem? Ennek semmi értelme.

Régóta sejthető volt, hogy ez lesz, ha találkozunk. A francokat! Nem is tudtam felidézni, hányszor kerültem őt már csak emiatt is. Nem voltam az az egy éjszakás típusú lány, ha erre gondolt. Pedig ő pontosan ezt akarta. Már számon sem tudtam tartani, hogy a hajnali órákban hány nőt láttam elmenni a lakásából. Mind szőke volt, hozzátenném. Uhh, sikítani akartam.

– Túl sokat gondolkodsz. Tessék, idd ezt meg – mondta Deanna, és elém tett egy pohár bort.

Ránéztem, amikor leült velem szemben az asztalhoz, és tovább piszkálta az ételt a tányérján.

Szembe fordultam vele, hogy tanulmányozhassam őt. Még soha nem játszott az étellel. Általában egy másodperc alatt eltüntette. És sosem hízott. A ribanc.

– Ne nézz így rám. Nem foglak megdugni, bármennyire is könyörögsz...

Felhorkantam. Istenem, de szerettem őt. Ő volt az egyetlen, aki miatt normális maradtam a két pokoli évben. Ha ő nem lett volna, még mindig abban a bántalmazó kapcsolatban lennék Maya apjával. Ő segített megszökni egy éjszaka, amikor a seggfej elájult, miután megerőszakolt és megvert. Aznap éjjel fogant meg Maya. Elég okos voltam ahhoz, hogy titokban tartsam a barátságomat Deannával, akivel egy könyvtári könyvklubban ismerkedtem meg. Így nem tudta, hol kezdjen el keresni engem. Majdnem hat éve nem láttam. Szóval, jól tettük, hogy eltűntünk egy államnyira onnan, Ballarat kisvárosába, ahol Deannának volt egy háza. Ha a városban maradunk, megkeresett volna, mert nem szerette elengedni, ami az övé. És én az voltam. Nem szívesen gondolnék bele, hol lennék, min ment volna keresztül Maya, ha még mindig együtt lennék Daviddel. Deanna többet jelent nekem, mint amit valaha is el tudna képzelni. Ezért is aggódtam most érte.

– Mondd el, mi folyik itt.

– Semmi – vágta rá, és kortyolt egyet a borából. Egy másodperccel később pedig az egészet lehúzta. Deannával az volt a baj, hogy olyan makacs volt, mint egy öszvér. Ha nem akart arról beszélni, amin agyalt, akkor arról nem szólt egy kukkot sem. Hagyta, hogy stresszeljek, és bosszankodjak miatta.

– Beszéljünk inkább Talonról – vigyorgott.

– Inkább ne, csak igyunk inkább – mondtam, majd lehúztam ami a poharamban volt.

– Erre iszom – felállt az asztaltól, hogy felkapja a borosüveget, de visszafordult.

– Ennél többre lesz szükségünk. Hol a dugi készleted, kisanyám?

Most rajtam volt a sor, hogy elvigyorodjak. Túl jól ismert. – A bourbon a mosókonyhában van, a felső szekrényben. – Szükségem volt valamire azokon az éjszakákon, amikor legszívesebben az ágyhoz kötöztem volna a kölykömet. Ugyan már, senki sem mondhatja, hogy még sosem gondolt rá.

Néhány órával később, mesésen éreztem magam. Pink ,,Fun House” számára táncoltunk a nappaliban. Semmi sem zavart, és láttam, hogy Deanna ugyanolyan jól szórakozik, mint én. Nagyszerű volt!

Aztán Deanna ledobta csontos seggét a kanapéra, felkapta a távirányítót, és lehalkította a zenét. Már éppen szólni akartam, de aztán rájöttem, hogy mindjárt bepisilek.

– Ha bármelyik szuperhős lehetnél, kit választanál? – kiáltottam a folyosó végén lévő fürdőszobából.

– Mi a fenét mondtál az előbb?

Oké, lehet, hogy nem úgy hangzott, ahogy a fejemben. Lehet, hogy azt mondtam:

,, Ha bááármlyik szpeeerős leeetnél, kit válsztnááá?”.

– Hallotá’ngem, Humo’herold – mondtam, miközben kezet mostam.

– Azt hiszem, itt az idő, hogy abbahagyjuk szopós maca.

Deanna a konyhában várt egy pohár vízzel, melynek minden cseppjét megittam.

– Én Batgirl lennék.

– Hah, ez nem újs..újdonsá’. Én pedig...

– Wonder Wanker, a Csodálatos Recskakéz.

A számban lévő vizet szétfröcsköltem a padlón, ahogy fuldokoltam a nevetéstől, és közben levegő után kapkodtam.

Torkomat megköszörülve egy gondolat pattant ki a fejemből, amit azonnal ki is mondtam.

– Ó, ó, van egy ötletem Talon nevére. „Profi Peckes Pöcs” – Mindketten felröhögtünk. Nem mintha láttam volna a farkát, de biztos voltam benne, hogy tökéletes.

Két pohár vízzel, és még több kitalált hősnévvel később, még mindig kissé spiccesen éreztem magam, de legalább a beszédem javult. Nos, legalább is azt hittem, hogy javult.

– Csajszi, úgy örülök, hogy ma este eljöttem – mondta Deanna. Aztán kopogtak a bejárati ajtón.

– Még van időnk. Ki a fene ez?

– Te hígagyú, hányszor kell még elmondanom, hogy nem látok át a dolgokon? – cukkolt Deanna, miközben követett a bejárati ajtóhoz.

Deanna egyik lábáról a másikra kezdett ugrálni, ezért megkérdeztem: – Pisilned kell? Vagy épp egy olyan spontán orgazmusod van, amiről folyton mesélsz, de én nem hiszek benne?

– Nem, nem, nem. Semmi ilyesmi. És egyébként igaz, nem kell féltékenykedned ribi. Párszor egyébként is megtörtént. De szerintem tudom ki az. Gyerünk, nyisd már ki azt a rohadt ajtót, olyan izgatott vagyok.

Nekem is volt egy megérzésem, de reméltem, hogy nem ő az. Én, plusz az italok, plusz Talon, egyenlő volt valami olyasmivel, amit nem szabad összekeverni.

Kinyitottam az ajtót, és rájöttem, hogy nem reménykedtem eléggé. Talon állt ott, sötét farmerben, fekete pólóban és motoros csizmában. A haja vizesnek tűnt a zuhanyozástól és azon tűnődtem, vajon a számmal meg tudnám-e szárítani neki. Az áruló szívem megugrott, a testem bizsergett, és... mi a fene???

Hogy lehet, hogy máris nedves lett a bugyim? Várjunk csak, bepisiltem? Lenéztem a padlóra. Nem, nem volt vizes.

Ez csak egy dolgot jelentett. – Le kell feküdnöm valakivel, vagy maximális sebességre kell kapcsolnom a Varázsujjamat.

Deanna nevetésben tört ki, Talon pedig önelégültnek tűnt. Zavartan néztem mindkettőjükre. Ó, a pokolba is, dehogy! Ezt nem hangosan mondtam, ugye? Látod! Italok, Talon és én. Ez nem lehet!

– Azt hiszem, segíthetek, Cicám. Akármelyikben is – dorombolta. Vagy csak én doromboltam? Becsuktam a szemem. Ja nem, már be volt csukva. A fejem előrebukott, és ide-oda ingattam. Kész voltam meghalni.

Deanna nem volt segítségemre, még mindig nevetve hempergett a padlón, ezért megkérdeztem: – Miért jöttél át, Talon?

– Neked a telepen kellene már inni.

Felnéztem, a fejemet oldalra hajtottam. – Hogy mi van?

Közelebb lépett. – Ivászat. Együtt. Most.

Felegyenesedtem, rávillantottam a szemem, majd közöltem vele: – Nem.

Közeledett még egy lépést, most már szorosan hozzám simult.

– Micsoda?

– Da-dog-tam?

Valami fellángolt a szemében, miközben valami bizsergett a méhemben. Baj közeledett. Talon lehajolt, felnyalábolt, és átdobott a vállán, mint egy zsák krumplit.

– Gyerünk, Profi-PP – kiáltotta Deanna. Felállt a padlóról, és mint egy kanos kutya követte Talont, ki a bejárati ajtón, és le az ösvényen. Szerencsére volt annyi esze, hogy becsukja mögöttünk az ajtót.

– Fogd be, hajasbaba – bámultam Deannára. – Talon... Talon tegyél le, most azonnal! – parancsoltam, miközben a fogdosni való fenekét vizsgáltam.

Már a kapuhoz értünk, amikor valaki kilépett az árnyékból. Talpra állítottak, és Talon maga mögé rántott.

– Ki a fasz vagy te? – morogta, majd a válla fölött átnézett.– Csak azt ne mondd, hogy van egy másik hódolód is.

– Öööö…

– Hm? Hány? Kibaszottul sok van még?

– Öööö…

– Jesszusom. – Figyelme visszatért az újonnan érkezettre. – Na még egyszer, ki a fasz vagy te?

– Zara?

Meglepődtem. Évek óta nem hallottam ezt a hangot. – Mattie? – Talon válla fölött átnéztem, hogy láthassam a most húszéves öcsémet, Matthew Alexandert.

– Mattie – kiáltottam, és rávetettem magam. A karjába zárt és szorosan átölelt. Nyilvánvalóan nem elég szorosan, mert a következő pillanatban elrántottak.

Felpillantottam, és láttam, hogy Talon vad pillantásokat lövell a tesómra. Megsimogattam a derekamnál lévő kezét. – Semmi baj, ő az öcsém.

– Mit keres itt? Még sosem láttam.

Ez igaz. Visszanéztem az öcsémre, és ekkor vettem igazán észre, hogy néz ki.

A megszokott szabad, vidám, jókedvű testvérem helyett, egy koszos, fáradt, aggódó és szomorú férfit láttam magam előtt. Hogy talált rám? Hátrahagytam a családomat, hogy biztonságban legyenek.

Hátrább léptem egy kicsit. Talon karjaiba. – Mi történt? – Az arca úgy elszomorodott, ahogy az már lehetetlen. – Nem, nem. Ne áruld el, nem tudom... nem.

– Meghaltak, Zee.

– Nem! – Ha Talon nem tart a karjaiba, a földre rogytam volna. Deanna mellém lépett, és megragadta a kezemet.

Ez nem lehet igaz. Épp csak befejeztem az utazás tervezését, hogy találkozzam a szüleimmel Melbourne-ben. Először találkoztak volna Mayával. Nagyon izgatottak voltak, ez kiderült az e-mailekből, amiket váltottunk egymással. Izgultam a találkozás miatt. Ó, Istenem.

– Autóbaleset. Azt mondják, hogy egy szörnyű karambol volt.

Könnyes szemmel néztem. – T-te nem hiszed el.

Megrázta a fejét.

A francba! Ő tette, egyszerűen tudtam. David volt az. Menekülnöm kellett. El kellett tűnnöm. Mayának biztonságban kellett lennie.

– Zee? – suttogta Deanna. Tudta, mire gondolok. Ellöktem magamtól Talont, és elindultam vissza a ház felé. Megpördültem, és láttam, hogy mindhárman követnek. A tekintetem végigsiklott a telefonáló Talonon és Deanna aggódó tekintetén, mígnem az öcsémen állapodott meg.

– Követtek téged? – láttam, ahogy elbizonytalanodik. – Bassza meg, Mattie, követtek téged?

– Nem tudom. – A földre nézett. – Nem hiszem. Nagyon óvatos voltam, Zee.

Bassza meg! Nem kockáztathattam. Nem tehettem.

– Cica.

Föltrappoltam a lépcsőn, kivágtam az ajtót. Bementem a konyhába, és szemeteszsákokat ragadtam, majd a nappaliba sétáltam. Elkezdtem bezsákolni Maya néhány játékát a sarokban lévő dobozból.

– Cica?

– Mennem kell. El kell tűnnöm innen. A francba, Maya a suliban alszik. Semmi baj, megyek érte. Mattie, te velem jössz. Nem veszíthetlek el téged is...– zokogva szakítottam félbe a monológomat. – Hogy találtál rám, Mattie? – Hátranéztem a vállam fölött. Akkor vettem észre, hogy döbbenten bámul rám.

Megrázta a fejét. – Jarrod. Emlékszel rá? – bólintottam. Mattie barátja volt. – Errefelé járt nyaralni... még a baleset előtt. Meglátott téged, és szólt nekem. Körbekérdezősködtem utánad.

És itt volt. Még más vezetéknévvel is megtalált. Bassza meg!

Kopogtak az ajtón. Sikoltottam és a kanapé mögé vetettem magam.– Le a földre, le a földre – suttogtam Deannának és Mattie-nek.

– Cica, hozzám jöttek – mondta Talon, és kinyitotta az ajtót Griznek és három másik motorosnak. Beléptek, megálltak, és körbenéztek. Talonra bámulva vártak. Hogy mire, abban nem voltam biztos.

– Mennem kell – mondtam. Fel akartam kelni, összepakolni a maradék holmimat, és elmenekülni az éjszakába. De valami visszatartott. Az agyamban mindenféle gondolatok kavarogtak. Féltem. Nagyon, nagyon féltem.

– A szüleim meghaltak.

Mattie és Deanna felém indult. Deanna szemében könnyek csillogtak. Ő sosem sírt. Kemény csaj volt. Mielőtt azonban hozzám értek volna, Talon eléjük lépett, és letérdelt előttem.

– Cica, nagyon sajnálom.

– Ne mondd ezt. Soha nem találkoztál velük. Talán egy nap találkozhattál volna velük... de most... mennem kell. El kell mennem, mielőtt Ő rám talál.

Az arca felé nyúltam, és a kézfejemmel végigsimítottam a borostás arcán. – Hiányozni fogsz. Azt hiszem. Nem. Biztosan hiányozni fogsz. Nem fogunk... tudod. Azt hiszem, élveztem volna.

Halk nevetés hallatszott mögülem.

Talon elmosolyodott. Istenem, de dögös volt. – Nincs semmi gond cicám. Felforgatom a világodat.

– Talán igen, lehet. De nem most. Mennem kell. –Ismét könnyekkel telt meg a szemem. – Meghaltak, Talon.

– Tudom, édesem.

– Mennem kell.

– Kurvára nem mész sehova – kiabálta Deanna.

Csípőre tett kézzel szembefordultam vele, miközben ő ugyanebben a helyzetben állt a kanapé másik oldalán. – Muszáj. Ezt te is tudod, Deanna. Te tudod a legjobban.

– Baromság, kibaszottul baromság! Nem mozdulsz, ribanc. Ha jön, majd mi elintézzük. Elegem van abból, hogy félsz. – Rám mutatott.– Utálom, hogy állandóan az ajtókat ellenőrződ, állandóan a vállad mögé nézel. Soha nem fogsz továbblépni, és gyökeret ereszteni. Itt egy dögös-tökös-pasas. Éld a kibaszott életedet, és légy boldog vele.

Vett egy mély lélegzetet. – Elegem van abból, hogy a múltbéli szarság mindig utolér – kiabálta.

– Cseszd meg! – ordítottam vissza. Felugrott a kanapéról, és a padlóra rántott.

– Szent szar– hallottam Mattie hangját.

Miközben ide-oda gurultunk, próbáltam a lényegre térni. – Ide fog jönni, seggfej. Eljön és megöl mindenkit, akit szeretek. Elviszi Mayát és engem. Szenvedni fogunk egész hátralévő életünkben.

– Kurvára nem fog megtörténni – sziszegte Deanna.

– Griz – morogta Talon. Aztán felemeltek, és egy erős mellkashoz szorítottak a szexi karok. Ahogy Deannát is, csakhogy ő küzdött Griz szorítása ellen.

Esélye sem volt. Mivel ki volt akadva, lemaradt arról az érzésről, hogy Griz magához öleli. Ami valószínűleg később még jobban felbosszantja majd. – Nem hagyom, hogy bántson téged. Előbb ölöm meg – mondta a lány.

– Nem kockáztathatok, Deanna. Jobban aggódom, hogy mit fog tenni veled, Mayával, Mattie-vel és...– A vállam fölött Talonra néztem, aki mintha dühös lett volna valami miatt. – Nem hagyom, hogy bármelyikőtöknek is baja essen. Ha meg tudom ezt akadályozni azzal, hogy elmegyek, megteszem.

– A picsába vele – gúnyolódott a nő.

– Tényleg, Deanna? Tudom, hogy kemény ribanc vagy. Azt hiszed, el tudod kapni, de nem hagyhatom. Szükségem van rád. Túlságosan is törődőm veled.

– Fogd be a szád locsifecsi – mondta, és bemutatott.

– Cseszd! Meg! Ismét! – néztem rá dühösen.

– Csak szeretnéd.

– Szent szar, főnök! Mindketten vadmacskák – mondta az egyik srác az ajtó közeléből.

– Elég! – kiáltotta Talon, és valami a hangjában arra késztetett minket, hogy abba hagyjuk a vitatkozást. – Mindketten fogjátok be a kurva szátokat!

– Kapd...– Deanna már éppen káromkodni készült, amikor Griz a szájára tette a kezét, és valamit a fülébe súgott. A lány szeme tágra nyílt, a férfi elvette a kezét, és hátralépett.

Megfordultam Talon karjaiban, és rávillantottam a szemem. – Ne merészeld azt mondani, hogy fogjam be a számat!

– Megteszem, ha idióta vagy.

– Idióta vagy te, faszfej! – Pofon akartam vágni, mire ő kitért előle, megragadta a derekamat, az oldalamhoz szorítva a karjaimat.

– Ha még egyszer megteszed, annak következményei lesznek.

– Igen, éspedig?

Az ajkait a fülemhez tapasztotta, és azt suttogta: – A nyelvem a szádban, a kezem a bugyidba mindenki előtt, és mégis élvezni fogod.

Kiszáradt a torkom. A francba! Egy másodperc alatt váltottam át a szörnyen feldúlt, ijedt, dühös és bosszús állapotból a nedvesbe. Hogy csinálta ezt?

Visszahúzódott, és lenézett az arcomra. Amit látott, megmosolyogtatta. – Igen, pont erre gondoltam. – A kanapéra mutatott. – Most pedig üljetek le, mindketten, és kezdjetek el mesélni.

Az agyam – amely a félelemtől túlpörgött – leállhatott, mert csak ültem és néztem őt, anélkül, hogy bármit is válaszoltam volna.