13. -14. Fejezet

Tizenharmadik fejezet

Fordította: Sweety

– Anyaanyaanyuuu! Mami, ébredj fel!

Ébredéskor arra gondoltam, hogy bárcsak lenne szundi gombja a lányomnak, mint az ébresztőórámnak. Persze nem volt neki, ezért próbáltam ráfigyelni és kinyitni a szemem.

– Igen, Maya, mi a baja az én csodálatos, szenvedő lányomnak? Mi olyan fontos, hogy szombat hajnalban fel kell ébresztened?

– Éhes vagyok.

Komolyan? Hol van az a ragasztószalag, amikor szükségem lenne rá? Lassan felültem, megnéztem magam mellett az ágyat, de üres volt a hely. Hát, ennyit a reggeli hancúrozásról.

Várj, várj! Honnan a fenéből jött most ez a gondolat?

Miért jutott egyáltalán az eszembe a reggeli hancúr, amikor itt van a lányom?

Az az átkozott Talon.

– Maya, ezért keltettél fel, drágám? – Mert az egész ház tele volt olyan emberekkel, akik enni adhattak volna neki, ráadásul, a hangokból ítélve, már ébren is voltak.

– Nem, úszásra kell mennem, emlékszel? – Elmosolyodott.

Ránéztem az órára, és bosszúsan csettintettem. Lerántottam magamról a takarót, szerencsére pizsamában voltam, így azonnal felpattantam, és utasításokat osztogattam: –  Rendben, Maya öltözz fel, hozd a táskádat, amiben törölköző van, és állj készen. Én gyorsan felöltözőm, és már indulhatunk is. Oké?

– Oké. – Kirohant a szobából, és azt kiabálta: – Elkésünk, elkésünk.

Nem voltunk annyira késésben. Az úszás tíz perc múlva kezdődött, és mi öt perc autóútra laktunk a központtól. Oké, talán lehet, hogy egy kicsit késni fogunk, de szüksége volt az én kis koordinálatlan angyalkámnak az úszásra.

Fekete cicanacit és egy lazább szabású hosszú ujjú fekete pólót vettem fel, amire az volt írva, hogy ,,Ez nem tejbolt”. Felhúztam a katonai bakancsomat, és rohantam a konyhába, ahol Talon és Cody már várt rám.

– Mennem kell, emberek – mondtam, miközben gyorsan öntöttem az utazó bögrémbe kávét. Éppen szaladtam volna a konyhából, és kiáltottam volna Mayának, hogy igyekezzen, amikor Talon megszólalt: – Cica.

– Igen, drágám? – Szembefordultam vele. – Ó, bocsánat. Jó reggelt, Cody. Remélem, már reggeliztél. Hé, nem akarsz velünk jönni? Biztos vagyok benne, hogy Maya szívesen megmutatná neked, hogyan ne ússz, miközben próbálja megtanulni, hogy kéne csinálni.

Cody elkomolyodott, és rólam Talonra nézett, így én is Talon szemébe néztem.

– Cica, vonszold ide a segged.

Szememet forgatva sóhajtottam. – Talon, erre most nincs időm, mennem kell.

– Maya!– kiabáltam.

– Jövök! – kiáltott vissza.

– Cica. – Figyelmeztetésként csengett a hangja.

Felnyögtem: – Igen, Talon?

– Vonszold ide a segged. Csókolj meg, aztán mehetsz. Mindjárt megyünk Codyval, csak el kell intéznem valamit a telepen.

– Ó, oké. – Vigyorogva mentem hozzá, és gyorsan szájon pusziltam. Talonnak ez nem volt elég. Amikor el akartam húzódni, a derekamnál magához vont, és alaposan megcsókolt. Olyan alaposan, hogy a lábaim megrogytak, és a,,kismacskám” a ,,Let's Get it On”-t énekelte. Aztán eszembe jutott, hogy nem vagyunk egyedül.

Elhúzódtam tőle, és ránéztem. – Talon – csattantam fel. – Ne csináld ezt Cody előtt...

– Nem bánja.

– Nem ez a lényeg. Nem csinálhatjuk ezt a gyerekeink előtt.

A szemei ellágyultak. Miért kaptam ezt a tekintetet? Nem tudtam, de nagyon tetszett.

De aztán eszembe jutott. – És ne mondja ki még egyszer azt a szót, uram – mondtam, és az ujjammal a mellkasába böktem.

– Bébi – mosolygott. – Hagyjuk a káromkodás leckét későbbre, amikor nem leszel késésben.

Odakaptam a fejem a mikrohullámú sütőn lévő órára, és kiabálni kezdtem: – Maya, mennünk kell! – Gyorsan megpaskoltam Talon mellkasát, Cody haját felborzoltam, és a vállam fölött mondtam: – Ott találkozunk.

Maya a nappaliban várt, gyorsan elköszönt mindenkitől, és végre elindultunk.

Maya, a többi gyerekkel a medencénél volt, ami üveggel volt elválasztva, ahol szülők tartózkodhattak. Helyet foglaltam, és az üvegen keresztül figyeltem. A gyerekeknek jobb volt így, mert a tanáraikra tudtak koncentrálni anélkül, hogy a szülők bekiabálásai elvonták volna a figyelmüket. Azért is csodálatos volt, mert fél órára kizárta a lármázó gyerekek zsivaját. Én a hátsó sorban ültem, közel a bejárati ajtóhoz, mert így figyelni tudtam, hogy mikor jön Talon és Cody, miközben Mayát is láttam.

Grimaszoltam, amikor Maya belevetette magát a vízbe – nos, inkább hassal beleesett. Még egyszer átpillantottam a vállam felett, hogy lássam, amint valami nő kirohan a központból. Ekkor vettem észre, hogy Cody sétál be az ajtón. Elmosolyodtam, és intettem neki.

– Szia – mondtam, amikor leült mellém.

– Szia – suttogta. Valami nem stimmelt.

– Uhm, Cody, jól vagy?

– Igen.

Rendben. – Ööö, Cody, hol van az apád?

Átnézett a válla fölött, és undorral húzta fel a száját. – Mindjárt jön.

Hátranéztem, és láttam, hogy Talon jön befelé, vele együtt egy szőke hajú, kék szemű, nagymellű cicababa. A legszűkebb farmert viselte, így bárki láthatta a tevepatáját, és egy szűk fehér pólót. Előre fordultam, és igyekeztem nem átugrani a széken, hogy megtépjem a nőt, amiért hozzáért a pasimhoz. Sajnos túl messze álltak meg mögöttünk ahhoz, hogy halljam, miről beszélnek.

– Tudod ki az, kishaver? – kérdeztem Codytól.

– Nem tudom. De ne aggódj, Zee. Apa jobban szeret téged. – Aggódó szemekkel nézett rám.

Elmosolyodtam, és megsimogattam a karját. – Tudom, öcskös.

Akárki is volt, Cody kényelmetlenül érezte magát, és feldúlt volt tőle, így mennie kellett.

– Mindjárt jövök – suttogtam Codynak. – Tudnál figyelni Mayára a kedvemért? – mutattam a medence felé. Nem szólt semmit, csak bólintott.

Felálltam, széles mosollyal odasétáltam Talonhoz és a Pamela Anderson-utánzathoz.

Mielőtt észrevett volna, hallottam, hogy azt suttogja: ,,Szóval, mikor adsz még egy esélyt, hogy megkapjam a farkadat?”.

– Pam – sóhajtott fel Talon. A tekintete rám szegeződött, amikor hozzátette: Már mondtam, van nőm most...

– Nem bánom, ha osztoznom kell rajtad, ezt te is tudod. – Elmosolyodott, és Talon karjának nyomta a melleit.

Vettem egy mély lélegzetet, és megálltam előttük. Rám meredt. – Szia. – vigyorogtam. – Zara Edgingway vagyok, Talon nője. Megkérhetlek, hogy ne dörgölőzz a pasimhoz? Sem én, sem a fia nem szereti ezt látni. Tulajdonképpen undorítónak tartom, ezt a viselkedést itt mindenki előtt. Itt van a te gyereked is?

– Igen – sziszegte a lány.

– Akkor jobb lenne, ha most elsétálnál és eljátszanád a jó anyát, ahelyett, hogy rámászol egy olyan emberre, aki már közölte, hogy foglalt, és ennek ellenére úgy viselkedsz, mint valami tüzelő szuka.

A cicababa szó nélkül elsétált.

Csípőre tett kézzel felpillantottam Talonra és felcsattantam.

– Komolyan, azon gondolkodom, hogy amikor alszol, a homlokodra tetováltatom:,,Zara tulajdona”.– Majd elindultam a helyemre, magam mögött hagyva a kuncogó Talont.

Az óra után kint álltunk a délelőtti melegben az uszoda előtt. Talon és Cody nagyokat nevettek azon, amit korábban Talonnak mondtam. Cody a hasát fogva tele szájjal kacagott. A bosszankodás mellett örültem is, hogy Cody az apjával nevet, még ha az én káromra is. Maya csendben állt mellettem, épp egy nyalókát majszolt, amit Talontól kapott úszás után.

– Rendben, induljunk. Kicsim, ha hazaértünk pakolj össze pár cuccot, mert hozzám megyünk.

– Talonéknál alszunk? – kérdezte Maya.

– Ha neked is megfelel – mosolyogtam rá.

– Az nagyon jó lenne. Cody mesélte nekem, hogy milyen nagy a ház, és mama, van egy Xbox és egy Playstation játéka. Azokat ki akarom próbálni.

– Szerintem nem lesz gond ezzel.

A lányomat könnyű megvenni.

– A házamban találkozunk – mondtam, majd megfordultam, hogy elsétáljak, csakhogy a könyökömet valaki megfogta és visszahúzott. Megpördültem, és egy szoros ölelésben találtam magam.

– Mikor fogod már végre megtanulni? – morgott a fülembe Talon.

– Ööö, – volt az én okos válaszom.

– Ha valamelyikünk elmegy, cicám, a szádat akarom. Most csókolj meg.

– És én mit mondtam a gyerekek előtti nyálcseréről? – Szúrósan néztem rá.

– Majd hozzászoknak. – Elvigyorodott, majd megcsókolt. Persze amint a szája az enyémhez ért, az agyam kikapcsolt, és a testem vette át az irányítást. Ami azt jelentette, hogy a gyerekek előtt határozottan csókolóztunk.

Megszakította a csókot, hátrébb lépett vigyorogva. Biccentett a fejével valakinek mögöttem. Megfordultam, és láttam, hogy Talon egyik motoros embere visszaemeli az állát. Mire visszanéztem volna Talonra, ő már a kocsijánál volt Codyval.

– Anya, mehetünk?

– Igen, persze Maya.

Odasétáltunk a kocsimhoz, egy ütött-kopott, fekete Volkswagen Beetle-hez, beszálltunk, és ekkor Maya közölte velem: – Tetszik, hogy Talon az apukám. Mindig megnevettet.

Az alsó ajkamba haraptam, és mosolyogva bólintottam. A parkolóból kihúzódva észrevettem, hogy Talon motoros embere egészen hazáig követett minket. Már reggel észre kellett volna vennem, hogy követ valaki, de nem tettem. Nekem kellett volna megkérnem valakit, hogy kövessen, vagy jöjjön velünk, hátha történik valami. Arra az esetre, ha valaki figyelne minket, és várná a megfelelő pillanatot a bosszúra, de erre nem gondoltam. De miért? Mert Talon miatt biztonságban érzem magam.

Talon és én, egyszerre értünk a házhoz. Julian, Mattie és Deanna arckifejezését látva legszívesebben visszafordultam volna. Mattie gyorsan elvitte a gyerekeket Maya szobájába játszani. Aztán Griz sétált ki a konyhából, egy csokor élénk rózsaszínű, válogatott virággal.

Talonra néztem, a teste teljesen befeszült, amit rögtön éreztem, amikor megszorította a kezem. – Virágot vettél nekem? – kérdeztem, bár már tudtam a választ, csak nem akartam bevallani magamnak.

Megrázta a fejét.

Lehunytam a szemem. – Tőle vannak, ugye?

– Volt egy üzenet, főnök – dörrent Griz.

– Cica, nézz rám!

Csukva tartottam a szemem, és megráztam a fejem. Nem akartam ránézni; nem akartam látni az üzenetet, a virágot vagy a szánalmat senkitől. Egy buborékba akartam zárni a családomat, a barátaimat és magamat, és semmire sem akartam gondolni.

– Össze fog omlani – mondta Deanna.

És valójában igaza volt. Éreztem, hogy egyre nagyobb a nyomás, a stressz és a fájdalom, amiért nem volt elég időm meggyászolni a szüleimet, hogy ismét ezzel a faszkalappal kell foglalkoznom. Dühös, bosszús és szexuálisan frusztrált voltam.

Akkor vettem észre, hogy még mindig a fejemet rázom, amikor Talon a két tenyere közé fogta a fejem. Kinyílt a szemem, és láttam, hogy ő is ugyanolyan dühös, mint én.

– Ezt most nem teheted meg. Szívesen hagynám, de nem most, és nem itt, a gyerekek előtt. Ne hagyd, hogy ez a köcsög nyerjen.

– Szükségem van valamire, Talon. Sürgősen ki kell engednem a gőzt, drágám, különben megőrülök.

– Csajos este! – kiáltotta Julian. Kiléptem Talon szorításából, és felé fordultam, amikor folytatta: – Vagy inkább egy egész nap, mondhatnám. Lazulnod kell babocskám, amit majd stílusosan csinálunk. Iszogatás, masszázs, sminkelés, tánc, ivás, sírás, sikoltozás, és még több ivás.

– Nem tehetem, Julian...

Mattie bukkant elő a folyosóról, és azt mondta: – Nem, ez egy remek ötlet. Én tudok vigyázni a gyerekekre. Zee, sokkal jobban éreznéd magad utána.

– Ez nem helyes. Most nem, nem hagyhatom magára Mayát és Codyt. Nem mintha egyedül lennének... csak nem lenne szabad.

– Kicsim, ezt kell tenned. Matthew elviheti a gyerekeket hozzám Vic, Bizz és Stake társaságában. Ott nagyobb biztonságban lesznek, mint bárhol máshol. – Grizre nézett, majd vissza rám. – Van egy csomó elintéznivalóm, de majd később találkozunk. Addig is, Griz, Blue, Pick, Mocskosszáj és Julian is veled lesz.

– Én…

– Nem, cica. Ki kell kapcsolódnod. Szükséged van egy kis figyelemelterelésre. Kibaszottul szeretném, ha engem használnál erre, de sajnos most nem megy. Megértettél?

Bólintottam. – Igen, édesem.

Ragyogó mosoly töltötte be az arcát: – Remek.

 

Tizennegyedik fejezet

Fordította: Sweety

Talon elment a virágokkal és a cetlivel – természetesen csak egy heves csók után. És igen, mindenki előtt. Az volt a benyomásom, hogy nem volt ellenére közszemlére tenni az érzelmeit. Ezt nekem még tanulnom kell.

Mayának és Codynak jó volt, hogy nélkülem mennek Talonhoz Mattie-vel és a motorosok társaságában. Pakoltam, miközben Maya csacsogott, hogy milyen hihetetlen lesz Talonéknál lakni, meg, hogy milyen baromijó szobája lesz – igen, baromit mondott, de csak azért, mert Cody mondta, hogy neki is az van. Még egyszer beszélnem kellett volna Talonnal. Bár, gyorsan megbocsátottam Codynak a káromkodást, mivel Maya elmondta, hogyha megijedne az éjszaka folyamán, Cody majd bemegy a szobájába, és ő vigyáz rá.

Hát nem ez volt a legaranyosabb dolog?

Mielőtt elmentek, megölelgettem Codyt ezért az ígéretéért.

Elég furcsán nézett rám, mert vagy nem tudta az okát, vagy csak nem volt hozzászokva, hogy egy anyafigura gyengédséget mutat felé.

Griz otthonosan érezte magát a kanapén, motorversenyeket nézett a tévében, míg Deanna, Julian és én a konyhaasztalnál ültünk, és a csajos napot szerveztük. Éppen azon vitatkoztunk, hogy az este folyamán a koktélokat vagy feleseket részesítsük előnybe, amikor megérkezett Blue és Pick. Egy gyors üdvözlés után leültek Griz mellé, és mi folytattuk a vitánkat, miközben ebédet készítettünk mindenkinek.

Az lett a vita vége, hogy koktél és rövid is lesz. Ebéd után Julian bejelentette:

– Itt a masszázs ideje. Aztán kezdődhet az ivászat.

– Hé, várjatok csak! Azt hittem, elmegyünk valahová a masszázs miatt – mondta Deanna.

Julian megforgatta a szemét. – Ne butáskodj, almatortám. Én valójában, hivatásos masszőr vagyok. Van asztalom a kocsimban, meg minden. Csajszi, azt sem fogod tudni, hol vagy, ha a kezem alatt leszel.

Julian Griz segítségével behozta a masszőrasztalt a kocsiból, közben átrendeztük a nappalit, hogy középre férjen. Egyik hálószoba sem volt elég nagy ahhoz, hogy ott állítsuk fel.

A srácok visszahelyezkedtek a kanapéra, és folytatták a tévénézést. Egészen addig, amíg Deanna ki nem jött a köntösben. Én akartam – mert ez az én estém volt –, hogy ő legyen az első.

– Oké, citromos cukorka, feküdj hasra. – Julian megpaskolta az asztalát.

Deanna megfordult és a srácokra pillantott, akik gyorsan elfordították a tekintetüket, majd lefeküdt. Julian segített neki levenni a köntöst, így már csak a csípőfarmer maradt rajta, a felső teste meztelen volt. Nem mintha bármit is látni lehetett volna... hála az égnek, különben nem álltam volna oda. Julian olajat spriccelt a tenyerébe, és összedörzsölte őket. Amint Deanna hátára tette a kezét, és elkezdte kimasszírozni a csomóit, a lány mélyen a torkából felnyögött.

– Jézusom – morogta Griz.

Vigyorogtam.

– Azt hiszem, rossz helyen dolgozom – mondta Pick.

Blue-ra néztem, de ő egyáltalán nem Deannát figyelte. A tekintete rám szegeződött, és miután felé fordultam, azt mondta: – Alig várom, hogy te kerülj sorra, bébi.

Elpirultam, és elgondolkodtam rajta, hogy tényleg kipróbáljam-e.

– Blue – ugatott Griz.

Blue vigyorogva megvonta a vállát. – Nem tehetek róla – mondta.

Julian fél órán át dolgozott Deannán, aztán visszaadta rá a köntöst. Amikor leszállt az asztalról, a szeme csukva volt. Ekkor vettem észre, hogy Griz megigazítja magát a nadrágjában. Annyira akarta őt.

– Gyerünk, sült krumpli, te jössz – mondta Julian nekem.

– Um, nem. Azt hiszem, nem lesz semmi probléma. – Egy apró mosolyt küldtem felé.

– Ha nekem kellett, akkor neked is kurvára kell – kiáltott Deanna a szobámból, ahol valószínűleg éppen zuhanyozni készült, hogy eltávolítsa a masszázsolajat a bőréről.

– Hacsak nem akarod, hogy én csináljam, bébi – mondta Blue.

– Te nem csinálsz semmit, faszfej– csattant fel Griz.

– Lehet, hogy ez az egyetlen esélyem, hogy megérintsem az édes bőrét – jegyezte meg Blue, mintha semmit sem jelentene. A tekintete rám szegeződött, én pedig tágra nyílt, aggódó szemmel néztem vissza rá.

Griz bordán könyökölte, és ráparancsolt. – Vonszold ki a hülye seggedet, Vadmacskának nincs szüksége erre a szarra. – Szembefordult Blue-val. – Talon pedig kurvára kinyír téged, ha elbaszod ezt az éjszakát.

Blue összerezzent. – Sajnálom, bébi. – Felállt a kanapéról, és kiment a házból.

– Ne aggódj, Zara, nem lesz semmi baja. Ennek ellenére segíteni fog ma este – mondta Pick.

Miért éreztem magam rosszul Blue miatt? Egy részem szerint így volt helyes, a másik részem szerint nem lenne szabad ezzel foglalkoznom. Nem tudtam felfogni – annak ellenére, hogy csupa kedves dolgot mondtak rólam, hogy Talon és Blue miért gondolta, hogy én egy megfelelő csaj vagyok számukra.

Talán be voltak tépve az idő nagy részében?

Csak ezzel tudtam megmagyarázni, hogy irántam érdeklődnek.

Egy órával később már rájöttem, hogy Julian valójában egy isten, és le akartam vágni a kezét, hogy eladjam az eBay-en. Milliókat kereshettem volna. De mivel erre nem voltam képes, az orgazmusközeli masszázs után lezuhanyoztam és felöltöztem. Egy hosszú, fekete-szürke csíkos szoknyát, katonai bakancsot és egy fekete pólót vettem fel, amin az állt, hogy ,,Rock On”.

Kisminkeltem magam, és egy kis zselét tettem a hajamra, hogy megzabolázzam a göndörséget. Majd sok hajcsat segítségével felhalmoztam a fejem tetejére –, de Julian kihúzott néhány tincset az arcom köré. Ő sötétkék farmert és egy türkizkék inget viselt, Deanna csodálatosan nézett ki szűk fekete nadrágban és selyemszürke ingben. Nem tudom minek öltöztünk ki ennyire, de amint belekezdtem a harmadik koktélba, már nem is érdekelt. A harmadik koktél és az ötödik feles után bőgni kezdtem, amikor Julian megemlítette a szüleimet. Aztán a gyász átváltott teljes dühbe.

Finoman szólva is boldoggá tett, hogy Deanna és Julian ott voltak, amikor az érzelmeim kitörtek belőlem. Kiabáltunk és sikoltoztunk. Kicsit remegtem, majd mindkettőjüknek megsúgtam az aggodalmaimat, miközben a konyhaasztalnál ültünk.

Aztán bejelentettem: – Tudjátok mit? Hiányzik az egyik csajom. Felhívom Vi-t.

– Nincs szükségünk arra a ribancra – mondta Deanna. Kicsit már részeg volt.

Oké, mindannyian azok voltunk.

– Deanna – sóhajtottam. – Édes tökfej, meg kell tanulnod szépen viselkedni másokkal. Szeretlek, de az élet a kapcsolatokról szól. Nézz rám, van egy dögös motoros pasim, akivel annyira szeretnék szexelni...

– Kibaszott pokol – morogta Griz a nappaliból.

– Te mondtad, tesó – morogta Blue.

– Elég viccesek – mondta Pick.

– Akkor jobb, ha nem hallgatóztok, punkok – kiabált rájuk Deanna.

– Igen! – kiabált Julian is. – Gyerünk, farokgyűrű, csörögj rá.

Julian aranyos becézgetései, az elfogyasztott alkohol mennyiségével, arányosan kezdett egyre mocskosabbá válni.

A konyhapadon lévő telefonért nyúltam, és azt mondtam: – Rendben, megteszem. De előbb iszom egy pohár vizet.

Felhívtam Vi mobilszámát, a harmadik csörgésre fel is vette.

– Halkan – mondta.

– Helló-belló, Miss Marcus. Tudod, tényleg jobban oda kellett volna figyelnem a vezetéknevedre, mert pont olyan, mint Taloné.

– Zara?

– Igen?

– Részeg vagy? – Mosoly bujkált a hangjában.

– Talán egy picit. Az jutott eszembe, Deannával és Juliannel iszogatás közben, hogy hiányzik valaki, és ez a valaki te vagy. Most pedig gyere ide, és igyál velünk – parancsoltam.

– Kétlem, hogy Barbie azt akarná, hogy ott legyek...

– Ó, ne is törődj vele, tele van a töke a szarságokkal, ezért olyan gyűlölködő.

– Nem, nem vagyok az – kiabált mellettem Deanna. Könyökömmel löktem meg őt. A székében imbolygott, majdnem leesett, amin szétröhögtem volna magam, de aztán sikerült visszanyernie az egyensúlyát.

– Én amúgy sem tudok menni – mondta Violet. – Még mindig dolgozom, és még végeznem kell néhány aktával.

– Hmm. – Egy másodpercig gondolkodtam, aztán a kezemmel az asztalra csaptam. – Megvan. Akkor mi megyünk hozzád.

– Hurrá, egy kirándulás! Óóóóó, még fel kell vennem a cipőmet. – Julian kirohant a konyhából, és azt kiabálta: – Nem látta valaki a cipőmet? Elmegyünk.

– A kurva életbe – ugatott Griz.

– Nem hiszem, hogy ezt kellene tenned, Zee. Valaki nem hangzik túl boldognak melletted – mondta Vi.

– Marhaság! Hagyd csak rám őket. Hamarosan találkozunk édes, és hozunk egy kis piát. – Letettem, mielőtt ellenkezhetett volna és elvetette volna az ötletemet.

Griz, Pick és Blue betrappoltak a konyhába. Mindannyian elég jól néztek ki, ahogy ott álltak farmerben, motoroscsizmában és szűk pólóban, a mellükön keresztbe tett karral.

– Tudjátok – kezdtem –, nagyon jól néztek ki.

– Nem bűvölsz el minket ezzel a szarsággal, Vadmacska – mondta Griz. Sötétkék tekintete rólam Deannára siklott, és összeszűkült.

– Mi van? Ne nézz így rám, nem az én ötletem volt. Ennek ellenére, ez egy jó ötlet. Ki kell jutnunk innen. Nem, pontosabban Zee-nek kell kimozdulnia, rohadtul stresszmentes szórakozásra van szüksége. Ezt szeretné neki a főnökösködő embere.

– Hé, igen. Ez egy jó érv. – bólintottam. – Hívd fel a szívdöglesztő emberemet, és meglátjuk, mit szól az ötlethez.

Griz besétált a nappaliba. Olyan halkan beszélt, hogy ne halljuk, mit mond, de a hangja felháborodottnak tűnt. Úgy tűnt, hogy elérem Talonnál amit akarok. Elvigyorodtam.

– A fenébe is, bébi, tudod, hogy ez egy rossz ötlet, de tudod, hogy Talon bármit megtesz érted – jegyezte meg Blue.

Megvontam a vállam, és próbáltam nem olyan elégedettnek tűnni.

– Hálás vagyok, hogy nem nekem kell ezzel a hülyeséggel foglalkoznom. Ha az én nőm lennél, biztos nem engedném.

Beharaptam a fogaim közé az alsó ajkamat.

– Nah, még mindig kurvára irigykedek Talonra. – Elsétált, amikor Griz bejött.

– Akkor menjünk. – Pick felé fordult. – Menj a motorodért, te és Blue kövessetek...

Julian berohant a szobába: – Megtaláltam a cipőimet, mennydörgő pinák. – Az ágy alatt voltak.

– Julian Jacob, ne mondd még egyszer ezt a szót a közelemben – csattantam fel.

– Bocsánat, puncileffentyűk. – Édesen elmosolyodott. Megforgattam a szemem, Deanna pedig nevetésben tört ki.

– Ti hárman velem jöttök – parancsolta Griz.

Izgalom járta át az egész testemet. Egyfolytában izegtem-mozogtam, amíg odaértünk a munkahelyemre. Közel volt, akár sétálhattunk volna, de ezt nem akartam ráerőltetni a többiekre. Deanna ült elöl a vagány fekete Chryslerben Griz mellett, Julian hátul ült velem. Folyton egymásra néztünk, mosolyogtunk és kuncogtunk.

Megálltunk az iroda előtt, én pedig kiszálltam egy üveg tequilával, egy üveg bourbonnel és egy koktélkeverővel zsonglőrködve. Julian vitte a poharakat, amikből inni fogunk, mert tudtam, hogy az irodában a kávéscsészéken kívül nincs más pohár. De ez egyszerűen nem fog megtörténni.

Griz megkerülte a kocsi elejét, és rám förmedt – Legközelebb várd meg, amíg én kiszállok a kocsiból, és a fiúk is megálltak és leszálltak motorról.

– Bocsánat, Griz – mondtam kislányos hangon. Julian és Deanna felnevetett. Griz szeme összeszűkült.

Kiderült, hogy ez egy fantasztikus ötlet volt. Violet általában nagyszerű ember, de amikor részeg, akkor nagyon vidám és vicces volt. Körülvettük az íróasztalát székekkel, beszélgettünk és nevetgéltünk az első szexuális élményeinkről. A fiúk kicsit hátradőltek, úgy tettek, mintha nem figyelnének, miközben kártyáztak.

– Csak amikor találkoztam Travisszel, akkor ismertem meg a kemény szexet. Istenem, imádtam, amikor belém hatolt, és hadd mondjam el, hatalmas volt. Isteni volt. – Vi megnyalta az ajkát, és elvigyorodott az emléktől.

– Krisztusom – morgott Blue.

– Azt hiszem, ezután szükségem van egy cigire – mondta Julian. Mindannyian nevettünk.

– És te, Barbie?

– Életem legjobb szexe, akkor volt, amikor...

– Elég – morogta Griz. – Nem akarok többet hallani erről a szarságról.

– Ó, de én még nem is kerültem sorra – nyögte Julian.

– Ne vedd sértésnek, ember, de nem akarunk hallani az első alkalmadról, most már elég volt – mondta Pick.

– Tudjátok mit? – kérdeztem a szobában ülőket.

Vi, Deanna és Julian egyszerre kérdezték vissza, hogy ,,mit?”, aminek hatására ismét nevetni kezdtünk.

– Nekem zene kell.

– Igen, ez nagyszerű ötlet. Táncolni akarok. – Violet elmosolyodott, de aztán gyorsan lehervadt a mosolya. – De itt semmi sincs, amin zenét hallgathatnánk.

– Még egy rádió sincs? – kérdezte Julian.

– Nincs. De hé, van egy bár az utca végén...

– Basszus, kizárt – mondta Blue.

– Igen, igen, tetszik az ötlet. – Tapsoltam. – Gyerünk, srácok, csak az út végén van. Úgy öt házra innen, addig sétálhatunk. Semmi sem fog történni.