7.-8. Fejezet

 

Hetedik fejezet

Fordította: Sweety

Nem volt időm ezen gondolkozni. Amint Talon elment, az ajtóm kinyílt, és berontott Deanna, Mattie és Julian. Kezükben egy tányér, rajta keksz, sajt és mártás. Miközben ettünk, elmondtam nekik, mi történt.

– Ó, a kurva életbe – mondta Deanna, amikor eljutottam ahhoz a részhez, hogy visszajön, hogy együtt vacsorázzunk Mayával, és a hétvégén négyesbe legyünk Codyval.

– Tudom, tudom. – sóhajtottam, és fel-alá járkáltam a szobában, miközben kekszet majszoltam. – Azt hiszi, itt az ideje, hogy papás-mamást játsszunk. Még csak le sem feküdtem a fickóval. Mi lesz, ha nem jó vele, vagy én nem leszek jó neki, és elszalad egy...

– Pofa be!– mondta Deanna a legszelídebb modorában az ágyamon ülve, ismét.

Kezdtem tényleg unni, hogy lassan mindenki azt mondja nekem, hogy fogjam be a számat.

– Mindketten felforgatjátok egymás világát, semmi kétség. És szerintem igaza van. Ha nem lép közbe, és nem vonja be a gyerekeket, akkor megint kibaszottul járatod majd az agyad, hogy mi van köztetek.

Ó, ez aljas volt. És, hogyhogy én nem gondoltam még erre soha?

– Szerintem, drágám, ez a csaj úgy értette, amikor azt mondta, hogy ,,ó, te jó ég”, hogy még mindig azt hiszed, Amerika Kapitány az exét szereti. – Julian elmosolyodott az ágyon.

– Ó.

– Igen, ó...– kezdte Deanna, amíg fel nem emeltem a kezem.

– Mielőtt elkezded mondani, hogy mekkora idióta vagyok, nem hagyhatnánk ezt későbbre? El kell mennem Mayáért.

– Tudod, hogy az idiótánál többet is mondtam volna, de későbbre halasztom, hogy némi értelmet verjek abba az ostoba fejedbe. Menjünk, szaladjunk emberek, van egy ördögfióka, akiért el kell mennünk.

Megforgattam a szemem. Maya nem volt ördögfióka, csak kicsit koravén, és legtöbbször okosabb volt Deannánál.

– Hé, hová tűnt Vi és Warden? – kérdeztem a szobámból kilépve.

– Valami magánnyomozói szarság. Azt mondták, hogy majd keresnek. Ja, és holnap ne menj dolgozni, mivel péntek van. Hétfőn kezdesz újra – tájékoztatott Deanna.

A nappaliban felé fordultam. – Ez igazán kedves tőle. De muszáj elfoglalnom magam. A munka leköti a figyelmem.

– Biztos vagyok benne, hogy eléggé leköti majd holnap a Gladiátor – vigyorgott Julian, aztán Mattie-re nézett, majd vissza rám, és azt mondta: – Hé, diótörők, mi lenne, ha ti ketten elindulnátok, mi pedig nekilátnánk a vacsorának? – Julian szemében valami furcsa villanást láttam. Beletelt egy másodpercbe, mire rájöttem, hogy mire céloz. De aztán leesett, hogy Mattie ideges volt, mert először találkozik Mayával. Persze jobb volt, ha van ideje felkészülni. Elmosolyodtam, és egyetértően bólintottam. Valójában izgatottan vártam, hogy Maya találkozzon a nagybátyjával. Látott már róla fényképeket fiatalabb korából, de friss fotóim nem voltak. Kíváncsi voltam, vajon felismeri-e őt. Fájdalom hasított belém.

Hogyan magyarázzam meg a hatéves kislányomnak, hogy soha nem találkozhat már a nagyszüleivel? Tudtam, hogy nekem nehezebb lesz elmondani, mint amit érteni fog belőle. Ó, Istenem.

Mielőtt az önsajnálatban dagonyázhattam volna, Deanna az ajtó felé húzott, és emlékeztetett arra, hogy mi miatt kell még aggódnom.

– Ne felejtsd el Zee, hogy az emberi vibrátorod ma este velünk lesz.

Mayát kiszúrni a tömegben könnyebb volt, mint Deannát rávenni, hogy ne káromkodjon. Őszintén szólva, sok minden sokkal könnyebb volt, mint Deannát megállítani a káromkodásban. Maya hosszú, sötét, lófarkas göndör fürtjeivel és, széles mosollyal az arcán futott felénk.

A hátam mögé néztem. Talon nyilvánvalóan megkérte Picket, hogy kövessen minket mindenhová. Néhány lépésnyire tőlünk egy autónak támaszkodott, várt és figyelt. Deanna szerint vicces lesz, amikor elmegy a drogériába, és vesz néhány óvszert, tampont és betétet, aztán odaszól Picknek, és megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Szerencsére erre nem volt időnk.

– Szia, mama. Deanna néni. Találd ki, mit tanultunk ma? – Maya vigyorgott, amikor odaért hozzánk, és a kezembe nyomta a hátizsákját.

– Hadd találjam ki: hogy minden fiúnak vannak tetűi? – kérdezte Deanna. Megpaskoltam a tarkóját.

– Neeeeem.

– A szorzótáblát? – kérdeztem, miközben elindultunk hazafelé, Maya pedig mellettünk ugrált. Pick a hátunk mögött követett minket. Nem igazán értettem, miért nem sétálhat mellettünk. Útban az iskola felé már meg akartam kérdezni tőle, de mielőtt még egy lépéssel közelebb kerülhettem volna hozzá, egy ,,nem”-et és egy ,,menjetek tovább”-ot bömbölt.

Maya felém fordult, miközben a szemeit forgatta. – Anya, ezt a felkészítőn tanultam. Soha nem fogod kitalálni, úgyhogy elmondom neked. Tudod, hogy hívják a sok libát?

– Nem, bébi, nem tudom.

– Gágolda

– Hűha – mondta Deanna tompán.

– És hova lett az agyatlan marha? – kérdezte Maya.

Deanna nevetett. Én egy köhögéssel próbáltam elrejteni a vigyort. – Szerintem a szamarakra gondolsz.

– Ezt mondta Mrs. Faith is. Donny szerint is szamárnak hívják őket. Azt mondta, hogy a tanárok nem hazudnak, ezért megkérdeztem, hogy ez igaz-e, és a tanárnő mondta, hogy igen. És hogy hívnak egy csapat majmot?

– Férfiak – motyogta Deanna.

Megráztam a fejemet, és azt mondtam Mayának: – Fogalmam sincs.

– Majmolda

– Ez nagyon érdekes Maya. Örülök, hogy ma is tanultál valamit.

– Én is. Szóval, mi lesz ma a vacsora anya?

Vajon a bolygó minden gyermeke arra volt programozva, hogy ezt a kérdést tegye fel iskola után? Szerintem igen.

– Azt nem tudom, de van számodra egy meglepetésem – mondtam, miközben a veranda lépcsőjén mentünk felfelé.

– Ó, és mi az?

Kinyitottam a bejárati ajtót. A konyhából zaj hallatszott, majd Mattie és Julian rohantak ki, izgatottság és aggodalom volt a szemükben.

Időt adtam Mayának, hogy megvizsgálja az ismeretlen embereket. Egyikről a másikra, majd rám nézett, édes arcán mosollyal.

– Ő a nagybátyám, ugye? – Mattie-re mutatott, akinek fülig ért a szája. Julian kezével a szájához kapott és könnyek gyűltek a szemébe.

– Igen, édesem. Ő az öcsém, Mattie. A nagybátyád. És mellette Julian, Mattie párja.

Mattie döbbenten meredt rám. Aggódott, hogy elmondtam Mayának, hogy meleg. Én már tudtam, hogy ez őt nem zavarja.

– Király – mondta, és odasétált Mattie-hez. Mattie lehajolt, hogy megölelje, de Maya két kezébe fogta az arcát. – Olyan a szemed, mint anyának. Erről ismertelek meg. – A lány mosolya egyre szélesebb lett. – Szia, Mattie bácsi. – Átkarolta a férfi nyakát, és szorosan magához ölelte.

Szorosan összeszorítottam az ajkaimat, hogy uralkodjak a saját érzelmeimen.

– Hát nem nagyszerű ez a hullámvasút – mondta mellettem Deanna. – Utálom az érzelmi sz... szitukat. – néztem, ahogy letöröl egy könnycseppet, és felnevettem.

– Húzz innen, te! – Rám nézett. Majd mindketten visszanéztünk Mayára, aki Julian előtt állt. – Szólíthatlak téged is nagybácsinak?

Julian felnézett a plafonra, majd vissza Mayára. – Ó, édes drágám, persze, hogy szólíthatsz. – Megölelték egymást.

A konyhapadnak dőlve figyeltem, ahogy Julian és Deanna az asztalnál ülve vitatkoznak Maya házi feladatának megoldásáról. Maya is ott ült, és ügyet sem vetett rájuk, csak folytatta a leckéje írását. Nem mintha sok leckéje lett volna, egy kis olvasás és helyesírás. Még csak hatéves volt, az isten szerelmére. Mattie mellettem szorgoskodott, befejezve a ragut vacsorára, amit korábban készített.

Ezt látva, egyben boldog és szomorú is voltam. Szerettem figyelni az embereket. Kívülről láttam magam: végre volt egy házam, ami tele volt a szeretteimmel.

Csakhogy soha többé nem láthattam már a szüleimet, és ez fájdalommal töltött el.

– Rendben, emberek, pakoljatok le az asztalról. – Mattie felemelt hangja magamhoz téritett. – És ne aggódj, Maya drágám, később segítek neked a leckében, így mindenre meg lesz a helyes válasz – vigyorgott. Maya megkönnyebbülten felsóhajtott, és bólintott a nagybátyjának.

– Az iskola amúgy is szívás, kölyök – mondta Deanna. – Egyszerűen abba kéne hagynod. Legyél színésznő, és tarts el minket anyáddal életünk végéig.

– Deanna – figyelmeztettem.

– Ne hallgass rá, édes szilva. Az iskola nagyszerű. Ha sokat tanulsz, kaphatsz egy jól fizető munkát, és akkor eltarthatsz mindannyiunkat. – Julian rákacsintott Mayára, aki viszonzásul kuncogott. Megforgattam a szemem, és hálát adtam a magasságos égnek, hogy Maya tudta, hogy csak hülyéskednek vele.

Épp lepakoltunk az asztalról, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Kezemben a késekkel és villákkal megdermedtem. Mindenki az ajtó felé fordult, hogy lássuk, amint az isteni testű Talon belép.

– Talon! – csiripelte Maya.

Helyettem a puncim csiripelt neki.

Maya odafutott. A férfi felemelte és megforgatta. Nem egy mindennapi dolog látni ezt egy kemény motorostól.

– Jó kislány voltál, Maya? – kérdezte, miután letette a kislányt.

– Mindig jó vagyok, Talon. Mit csinálsz itt?

Talon rám nézett, és a maga csendes módján kérdezte, mit mondtam neki. Én rögtön a plafonra néztem és az alsó ajkamba harapdáltam.

Jól hallottam, hogy morog? A francba!

– Azért jöttem, hogy beszéljek anyukáddal. Adnál nekünk egy percet? – Mindannyian tudtuk, hogy ez nem volt kérdés. Odasétált hozzám, kikapta a kezemből a késeket és a villákat, majd mögöttem a pultra tette őket. Megragadta a csuklómat, és kirángatott a konyhából, végigvonszolt a folyosón, be a hálószobámba.

Mielőtt becsukta volna az ajtómat, hallottuk, hogy Maya tapsikol, és bejelentette a konyhában lévőknek: – Remélem, megcsókolja. Mindig olyan szerelmes szemekkel néznek egymásra. – Mindenkiből kitört a nevetés. Talon becsukta az ajtót, és vigyorogva állt velem szemben.

– Talon...

– Nem, cica. Még a lányod is látja, hogy egy ideje van köztünk valami. Csak azt akarom tudni, hogy mit fogsz neki mondani?

Felemeltem a kezemet majd leejtettem, a szemeim kikerekedtek – biztos nem voltam szép látvány.

– Mit kellene neki mondanom?

– Hogy te vagy a nőm, én pedig a pasid. Hogy sokkal többet lát majd itt veled.

Leültem az ágy szélére, és a padlót néztem. Most kellett őszintének lennem.

– Ez nem ilyen egyszerű, Talon. Én nem vagyok egy a cicababáid közül, akit akkor dugsz meg, amikor neked jó. Nekem és Mayának stabilitásra van szükségünk. Hosszú távú...

– De most komolyan, Zara – vágott vissza. – Ha azt gondolnám, hogy csak valami ribanc vagy, aki felmelegíti a kibaszott farkamat egy éjszakára, nem lennék itt. A pokolba is – morogta. A következő másodpercben már előttem térdelt. Egyik ujjával felemelte a fejem, és a tekintetünk találkozott. A szívem kihagyott egy ütemet.

Azt hittem ott helyben szívrohamot kapok.

Néztem, ahogy megnyalja az ajkait. Aztán a vigyort az arcán, amiért a száját figyeltem.

– Nagyon utálom ezt a vitát. Azt akarom, hogy a nőm legyél. Hosszú-kibaszott-távra. Tudom, hogy még sok mindent meg kell tanulnunk egymásról, de ez a legjobb rész. Most az egyszer az életben megpróbálok türelmes lenni, érted.

Ó, te jó ég! Talonért megérné kockáztatni, hogy darabokra törjön a szívem? Különösen most? Bíztam benne?

A francba! A francba! A picsába, igen, Talonért megéri.

– Oké – suttogtam.

A szemei felcsillantak, kifújta a levegőt, és egy kiégeti-a-szemed-mert-olyan-szexi-volt mosolyra húzta az ajkát. Olyat, amelyet még soha nem láttam a nyalni való száján.

Aztán, hála az égnek, a szája az enyémre tapadt. Követelőző és érzéki volt ez a csók, én pedig teljesen behódoltam neki. Kezem a hajába fonódott, közelebb húzva őt. Felnyögött, amitől mosolyra húztam a szám csók közben. Egyik keze a csípőmtől végigsimogatott a mellemig.

A francba, csak nem egy varázslatos mellbimbó-gombot nyomott meg, hogy a vágy hullámai lecsapjanak rám?

Igen. Mágikus mellbimbóim voltak.

Szent Mózes, de jó érzés.

Talon felemelte a másik kezét, hogy megsimogassa az arcomat, míg én a lábaimat a dereka köré fontam, és felnyögtem, amikor éreztem, hogy a hatalmas-nagy-be-sem-fog-férni-farka a puncimhoz simul.

A bujaság ködét az agyamban, kopogás törte meg. – Öö, srácok – suttogta Mattie.

– Nem tudnátok várni egy kicsit a szexszel? Kész a vacsora, és éhesek vagyunk.

Talon az enyémhez támasztotta a homlokát, és néhány káromkodást mormolt el. Aztán azt mondta: – Egyszer, bassza meg, egyszer még befejezzük. És őszintén szólva, nem akarom, hogy bárki is legyen körülöttünk. Ha a puncid olyan követelőző, mint a szád, akkor senki nem fog közbe szólni, amíg el nem élvezünk.

Azzal felállt, megigazította magát, és kisétált az ajtón.

El sem hiszem, hogy ezt mondta. Nekem nem volt követelőző a ... kismacskám.

– Talon! – kiáltottam utána.

Vigyorogva sétált vissza a szobába, keményen megcsókolt, majd megragadta a kezem, és ismét a konyha felé indult. Csak ezúttal engem is húzott maga után.

A konyhába már mindenki az asztal körül ült. De még mindig maradt két hely, egy nekem és egy a neandervölgyinek. Figyeltem, ahogy Maya tekintete az arcunkról az összekulcsolt kezünkre siklott, aztán elmosolyodott.

– Maradsz vacsorára, Talon? A nagybátyám főzte. – Hallottam a büszkeséget a hangjában.

– Igen, maradok – mondta Talon, és leült mellém az asztalhoz.

Biztos voltam benne, hogy amikor azt mondta ,,maradok”, nem csak a vacsorára gondolt.

 

Nyolcadik fejezet

Fordította: Sweety

Nehéz volt koncentrálni az asztalnál így, hogy Talon mellettem ült. Néha az egyik kezét a székem támlájára tette, máskor pedig a hajam végével játszott. Ezektől az agyam teljesen kiürült. Közben folyt a beszélgetés, és mire befejeztük az evést, jóllakottnak és elégedettnek éreztem magam.

Maya felé fordulva mondtam: – Összepakolok itt a konyhában, aztán lefekvés előtt gyakoroljuk az olvasást. – Felálltam, és a mosogatóhoz vittem pár tányért.

Talon a hátam mögé lépett, és a derekam átkarolva suttogta: – Segíthetek Mayának az olvasásban?

Megmerevedtem és lehunytam a szemem.

Mindig egyedül voltam.

– Cica – mondta. – Ez jelent neked valamit?

Bólintottam.

– Jó. – Arcon csókolt, és Maya felé fordult.

– Gyerünk, kislány, ma este nekem olvasol.

– Hurrá – kiáltotta, majd felpattant, és szobájába felé iramodott. Talon követte.

Megfordultam és Deanna tekintetével találtam magam szemben. Ő is tudta, hogy ez fontos dolgot jelent nekem.

Halk hangon azt mondta: – Hát, köszi, baszd...

– Deanna. a nyelved! – csattantam fel.

– Jaj, fejezd már be, nem bírom sokáig, és most már nem hall engem. – Felkapta a maradék tányérokat, és a pultra rakta őket. – Jó látni, Zee. Olyan jó látni.

– Szerintem is – mondta Julian, mellette pedig Mattie mosolygott rám. – Nem régóta ismerlek piskóta, de ezt megérdemled. Őt.

– Igaza van, Zee – tette hozzá Mattie. – Látom, hogy félsz, de hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek. Azt hiszem, Talonnal mindketten beragyogjátok annak a drága kislánynak az életét. – Maya szobája felé biccentett.

A fogaim közé húztam az ajkaimat, és bólintottam.

– Nem kell tovább húznod, ribanc. Ahhoz kurvára megéri ragaszkodni, ami ott van abban a szobában – mondta Deanna. – Na jó, elég volt. Takarítsuk ki ezt a szart, és szórakozzunk még kicsit, mielőtt indulok.

Ez egy újabb aggodalom volt, aminek hangot kellett adnom: – Nem akarom, hogy egyedül menj haza, Deanna.

– Nem akarom ezt hallani. Jól vagyok, szerintem a semmiért aggódsz. És különben is, nem mintha utánam jönne. A pokolba is, azt sem tudja, ki vagyok.

– Ezt nem tudhatod. Lehet, hogy figyel. Azt hiszem, jobb, ha ide költözöl.

A szemét forgatva csörömpölt az edényekkel, amikor betette őket a mosogatógépbe.

– Ha csak egy tányért is eltörsz, agyonverlek. És ne merj figyelmen kívül hagyni, te némber.

– Imádom a kapcsolatukat – mondta Julian Mattie-nek.

– Egy kicsit furcsa – tette hozzá Mattie.

– Furcsa, de szép – mosolygott Julian.

– Tök mindegy, husikáim. – Deanna megforgatta a szemét. – Nézd, minden rendben lesz. Hazamegyek, és ezzel vége a történetnek.

– Nem, nem fogsz. – Mindannyian a hang irányába néztünk. Griz az ajtóban állt, és Deannára mered.

– Hallotta valaki, hogy bejött? – kérdeztem, de mindenki a fejét rázta. – Remek társaság, észre se vennénk, ha nindzsák támadnának ránk.

Néztem, ahogy Deanna csípőre tett kézzel néz szembe Grizzel. Felhúzott felsőajakkal csettintett: – Igen. Én. Kibaszottul. Menni. Fogok.

– Veszekedtél Vadmacskával, hogy ne meneküljön, bízzon másokban és vigyázzon magára. Te miért nem teszed ugyanezt?

– Igen! – kiáltottam, és ökölbe szorítottam a kezemet.

Deanna rám vicsorgott, hogy fogjam be a számat, majd azt mondta Griznek: – Mert nem fog utánam jönni, te okoska. – Felvonta az egyik szemöldökét.

– Ebben nem lehetsz biztos. Ha Vadmacskát figyeli, akkor bármit megtenne, hogy elkapja. Eszébe fog jutni, hogy elintézzen valakit, aki fontos neki.

Meglepődtem. – Mi van Mayával az iskolában? Itthon kell maradnia.

– Nem, drágám, őt a fiúk fedezik. Valaki mindig ott lesz, aki vigyáz rá, úgyhogy nem kell stresszelned.

Bólintottam, bár még mindig nyugtalan voltam.

Griz kemény pillantást vetett Deannára. – A telepen fogsz lakni. Az én szobámban.

Deanna elvigyorodott, és keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Nos, dögös fószer, ha az ágyadba akartál vinni, csak kérned kellett volna.

Kihúzta magát. – Az ágyamban leszel, de egyedül. Nem vagy az esetem, hercegnő: túl fiatal vagy, és egy púp a hátamon.

– Ja, persze, szépfiú. Fogadok, hogy minden reggel, amikor a zuhany alatt a farkadat vered, közben erre a seggre gondolsz. – A lány megpaskolta a fenekét.

Griz felmordult.

Julian kuncogott. – Tényleg ezt mondta?

Sóhajtottam. Mattie bólintott, de aggodalmat láttam a szemében.

– Jézus Krisztus! – Griz megrázta a fejét. Azt hittem, hogy témát vált, de ehelyett azt mondta: – Így van, édesem. Minden reggel arra gondolok, hogy úgy megduglak, hogy a seggedből kijön a karó, amit lenyeltél. Abban is biztos vagyok, hogy minden nap a csiklóddal babrálsz, és arra gondolsz, milyen keményen és hosszan foglak megdugni.

– Ó, haver, tényleg kezd itt meleg lenni? – kérdezte Julian, miközben legyezgette magát.

Visszanéztem Deannára. Meglepődtem, hogy még mindig hallgat, és megdöbbenve láttam, hogy elpirult az arca.

– Baszódj meg! – motyogta Deanna.

Griz vigyorgott. Tudta, hogy most nyert. – Álmaidban, hercegnő. Nos, Pick majd kint találkozik veled, ha itt végeztél. Ő majd megmutatja a szobádat. Jobb, ha kurvára nem vitatkozol – mondta, majd kisétált a házból.

– Deanna? – löktem meg a könyökömmel.

– Pofa be! Nem akarom hallani.

– Ő egy kedves fickó – mondtam.

Ő felhorkant. – Túl öreg hozzám. Hány éves, ötven?

– Negyven – mondta Talon, miközben belépett a konyhába. Mögém állt, és átkarolta a derekamat.

Témát kellett váltanom, mielőtt Deanna teljesen kiborul, ezért azt mondtam: – Gyerünk már, szükségem van a Jensen Ackles adagomra. Hamarosan kezdődik az Odaát.

Minden nő, aki szerint Jensen nem sztriptíz-értékű, az szerintem őrült volt.

Deanna egy mosollyal értékelte, hogy eltereltem róla a figyelmet. Ez nem jelentette azt, hogy később ne faggatnám, a Griz és közte lévő szexuális feszültségről. Nem sok férfi menne szemtől szembe Deannával, és azt hiszem, végre emberére talált. Legszívesebben ugráltam volna örömömben.

Julian felnyögött. – Drágám, én megnézem az Odaátot, és kibaszottul meg is rémülök, de csak akkor, ha mindannyian megnézitek velem a Dívát. Ezt otthonról hoztam.

Mindannyian átmentünk a konyhából a társalgóba és leültünk.

– Rendben, benne vagyok. De előbb mindenki köszönjön el Mayától.

Maya úszott a boldogságban, hogy mindenki ölelésekkel és puszikkal árasztotta el. Ezután mindannyian kivonultunk a nappaliba. Deanna és Talon között ültem a háromszemélyes kanapén. Valójában inkább Talon oldalán ültem a mellkasának támaszkodva, mert a vállamat átkarolva húzott magához. Eleinte teljesen merev voltam, és kiakadtam attól a fajta...vonzalomtól, amit éreztem. Amikor a buja hangjával a fülembe súgta, hogy lazítsak, kicsit megnyugodtam.

Mattie és Julian összepréselték magukat a fotelben. Azon nyűglődtek, hogy az Odaát mennyire hamis. Ettől függetlenül Julian a félelmetesebb részeknél visítozott, és Mattie kezével takarta el a szemét. Miután az Odaát véget ért, elkezdtük a Dívát. Egy másik kedvenc film a listámon.

– Tudod, Christina Aguileráért én is meleggé változnék – jelentettem ki. Éreztem, hogy Talon mögöttem kuncog.

– Nem, ha én jutok el hozzá először – ásított Deanna.

Lelöktem, és azt mondtam neki: – Haver, sokkal előbb tenné a cipőmet az ágya alá, mint a te büdösedet.

– Igazából egyet kell értenem. A csaj dögös. Azt hiszem, még heteró is lennék érte – mondta Mattie, amiért egy haragos pillantást kapott Juliantól. Nevettünk.

Nagyszerű film volt. Háromszor kellett visszatekernem ahhoz a részhez, amikor először énekelt a színpadon. Kopogtak az ajtón, összenéztünk, miközben Talon felállt, hogy kinyissa az ajtót.

– Főnök – mondta Pick, állát felemelve. Mélykék szemei feszültnek tűntek. Végigsimított a kezével a bozontos frizuráján, majd megvakarta aranyos kecskeszakállát.

– Mizu? – kérdezte Talon.

Pick átnézett Talon válla felett, tekintete Deannára esett, majd visszatért Talonhoz. – Griz azt mondta, hogy jöjjek érte, mielőtt el kell mennem. Indulnom kell, főnök.

– Mi történt? Azt hittem, Griz itt van és ő jön érte.

– Úgy volt. – Pick közelebb hajolt. – Ő hívott.

Huh, mi? Mi a francról beszél. Ki miatt nem jön? Ki az a nő?

Ránéztem Deannára, és az összehúzott szemöldökéből tudtam, hogy ugyanez a kérdés fordult meg a fejében.

– Már megint? Bassza meg! – vakkantotta Talon. – Hová kell menned?

– Segítenem kell anyámnak valamiben. Griz nem akarta a csajt az újoncokra bízni. A többiek vagy dolgoznak, vagy isznak, vagy dugnak. Szóval át kell vinnem és be kell zárnom, mielőtt elmegyek.

Talon bólintott, és felénk fordult. – Mocskosszájú, ideje, hogy elhúzd innen a beled.

– Senkit se zavar, hogy ezek a pöcsök mennyire főnökösködnek? – kérdezte Deanna a szobában lévőktől.

– De igen, engem egy kicsit – válaszoltam, mert néha határozottan DÖGÖS is volt.

– Tudod, hogy egyedül is át tudok menni az úton. Nem vagyok egy kibaszott gyerek.

Pick felsóhajtott. – Azt a parancsot kaptam, hogy ha bármi szarságot csinálsz, kapjalak fel és dobjalak át a vállamon, és vigyelek oda. Így akarod, asszony?

Deanna felállt, morogva káromkodott az orra alatt a bejárati ajtóig. – Holnap találkozunk, lúzerek. – intett a válla fölött, és Talon becsukta utána az ajtót.

– Hát – ásított Mattie –, elfáradtam. Megyek, lefekszem aludni.

– Várj, én is megyek drágám – mondta Julian. – Hagyjuk a szerelmeseket kettesben – kacsintott rám Julian.

Miért éreztem magam hirtelen nagyon idegesnek?

– Várj! – pattantam fel a kanapéról. – Á, nem kér valaki egy forró csokit? Egy kávét? Vagy valami erősebbet? –Tudom, hogy rám férne egy.

– Nem, köszönöm – mondta Mattie. Ő és Julian is odajöttek hozzám, és mindketten adtak egy jó éjt puszit az arcomra. Közben hiába is könyörögtem a szememmel, a két pöcs elment a szobájukba.

Szembefordultam Talonnal. – Hát, akkor azt hiszem, ideje lefeküdni.

Megemelte az állam. – Rendben, menj, én majd bezárok.

Ez könnyen ment. – Oké. Majd találkozunk. Köszi, tudod. Jó éjt! – Talán adnom kellett volna neki egy jó éjt puszit, de gyáva voltam. Szaladtam a szobámba, míg Talon bezárt és hazament.

Lefekvéshez készülődtem, miközben azon gondolkodtam, milyen könnyű volt megszabadulni Talontól. Azt hittem, megragad, vagy valami olyasmit mond, hogy: Cica, mi a fasz, nem felejtettél el valamit?

Ahogy becsúsztam a takaró alá, úgy jött a felismerés. Valahogy reméltem, hogy mond vagy tesz valamit, és most csalódott voltam, hogy semmi erőfeszítést nem tett. Talán már kezdett elege lenni belőlem?

A hálószobám ajtaja kinyílt, és belépett rajta Talon. Nem tudtam visszatartani a mosolyt az arcomról.

– Azt hitted, hogy elmegyek, mi? – kuncogott Talon. – Átkozottul örülök, hogy mosolyt látok az arcodon azért, hogy még mindig itt vagyok. – Egy gyors mozdulattal lehúzta a pólóját.

A mosoly lehervadt az arcomról, és felültem. – Te biztos, hogy nem maradhatsz itt.

Hangosan felsóhajtott. – És miért is nem? – kérdezte, miközben levette a farmerját, így csak egy fekete bokszeralsó maradt rajta.

Halleluja. A „varázsbimbóim” és a „kismacskám” dalra fakadtak.

– Öhm, Maya miatt.

– Jézusom, cica. Maradok. Nézd, ha ettől jobban érzed magad, átköltözöm a kanapéra, mielőtt felébred. De most a nőmmel a karjaimban akarok aludni. – Odasétált az ágy széléhez, felemelte a takarót, amibe kapaszkodtam, és bemászott.

Mit is mondhattam volna? Hajlandó átmenni a kanapéra, hogy ne aggódjak Maya miatt, nehogy azt higgye túl gyorsan haladunk.

Vagy csak én gondoltam, hogy túl gyorsan haladunk?

Nem tudom, teljesen összezavarodtam. Még mindig annyi minden miatt kellett aggódnom. Vajon David figyel engem? Mikor fog lecsapni? Csak nem reagáltam túl... nos, mindent?

– Egész éjjel ülni fogsz az ágyban, bébi? – kérdezte és a mély hangjától végigfutott a hátamon a hideg.

Istenem, még a gerincem is örül, hogy itt van.

Átnéztem a vállam felett. Egyik keze a feje alatt, a másikat pedig kinyújtotta, hogy a mellére feküdjek. A szívem már így is össze-vissza kalapált, de most még vadabb ritmusba kapcsolt. És miért tűnt úgy, mintha a ,,Bad to the Bone” ütemére pumpálna?

– A fenébe, cica. Mindig ilyen ideges vagy? – kuncogott.

– Nem. – Ránéztem. – Csak amikor a közelemben vagy. –És amikor pszichopaták üldöznek engem.

– Jó tudni. – Elmosolyodott, és lehúzott, hogy a fejem a mellkasán nyugodjon, a karja pedig szorosan átölelte a derekamat. Megcsókolta a fejem búbját, és elismételte:

– Jó tudni.

– Talon?

– Igen, bébi?

– Kérdezhetek valamit?

– Csak ha gyors leszel. Mert minél többet suttogsz, annál jobban feláll a farkam. És nem dughatlak meg, amikor tele van a ház emberekkel.

Elmosolyodtam. Jó volt tudni, hogy olyan hatással vagyok rá, mint ő rám. Még jobban hozzábújtam, és bátran csúsztattam a kezemet a mellkasára. A tenyerét az enyémre tette.

– Cica, ha továbbra is ilyen édes vagy, meg kell hogy kapjalak. Kibaszott kevés önuralmam van. Kérdezz, aztán aludjunk egy kicsit.

– Nos. – Megköszörültem a torkomat, és nagyon kellett gondolkodnom, hogy mi is volt a kérdés. Csak azon járt az eszem, hogy Talon megkap engem. – Hm, csak azt szeretném tudni, hogy te és Violet miért nem álltok közel egymáshoz.

Elkezdett köröket rajzolni a csípőmön. Legszívesebben doromboltam volna.

– Nem akarta, hogy belépjek a nagybátyánk klubjába. Nyolc évvel ezelőtt azzal keresett meg minket, hogy ha bármi történne vele, én irányítsam a Hawksot. Megtisztelve éreztem magam. Violet undorodott. Mindketten tudtuk, hogy a klubban drogot és nőket árulnak. – Nem tudtam megállni, hogy be ne feszüljek. Talon is érezte, de folytatta: – Vi úgy gondolta, hogy rossz útra térek. Egy ideig így is történt, és Vi utálta a helyzetet és engem is, mert akkor már a törvény másik oldalán állt.

Elvesztettem a bizalmát, elvesztettem a szeretetét, és elvesztettem, mint testvért. Aztán öt évvel ezelőtt meghalt a nagybátyám. Én lettem a főnök, és biztattam a motoros testvéreimet, hogy tiszta klubot működtessünk. A klubtagok egymás ellen fordultak. Három Harley üzletünk van Victoria felett, és van néhány sztriptízbárunk. Nézd, mi már nem csinálunk ilyen múltbéli szarságokat, de ez nem jelenti azt, hogy nem segítünk. Egy volt tag azért lépett ki, mert még mindig kurvákat akar futtatni. Tiszteletből vigyázunk a nőire, amíg a mi területeinken vannak. Kicsim, egy csomó fasz nem hiszi el, hogy a klub tiszta, de én leszarom. Én boldog vagyok, és a motoros testvéreim is boldogok.

– Szóval, ami az út túloldalán van... ööö, csak egy telep?

– Igen. Inkább egy klub. De onnan irányítom az összes klubvállalkozást is. Soha nem gondoltam volna, hogy életem nagy részét a telefon vagy számítógép előtt töltöm, és ilyen szarságokat csinálok. Az egyetlen jó benne, hogy sok tagom van, akikre bármikor támaszkodhatok, amikor nem akarok a dolgokkal foglalkozni. Ilyenkor el tudok motorozni a Harley-mon, amikor csak akarok.

– Oké. –bólintottam. – Szóval, semmi rendkívüli nem történik ott? Mint például... ööö, amikor a haverok a kurváikkal felbukkannak?

– Bébi, egyikünknek sem kell fizetnie a punciért. És igen, kibaszott keményen bulizunk, de ennyi. Az én életem tiszta, cicám. Ha nem lenne az, nem vontalak volna bele téged is. – Egy gyors mozdulattal már rajtam volt, és az arcomat tanulmányozta. – Túl jó vagy az ilyen szarságokhoz.

Elpirulva bólintottam. Karjaimmal átkaroltam a derekát. – Gond… – Megnémultam, amikor a lábaim közé térdelt. – Uhm, gondolod... gondolod, hogy te és Vi ki tudnátok békülni?

Megcsókolta a nyakamat. – Talán egyszer – mondta, majd a szemembe nézett.

– Meglepsz, cicám. Ezt szeretem benned. Elmesélem a múltam, hogy szarságokba keveredtem, és te semmi rosszat nem gondolsz.

Rámosolyogtam. – Mindenkinek volt már szarság az életében, Talon. Az tesz valakit emberré, ha ki tud mászni a gödörből anélkül, hogy másoknak ártana. Szerintem neked sikerült. Neked ez is sikerült.

Lehunyta a szemét, és a homlokát az enyémnek támasztotta. – Kell egy kicsi belőled, bébi. Kurvára nem tudok tovább várni. Csöndben kell maradnod, cicám. Rendben?

A picsába. Baj az, ha akar belőlem? Egyáltalán mit jelent, az hogy egy kicsi? Nem tudom, de a testem azonnal reagált és bólintottam, anélkül, hogy átgondoltam volna.