15.-16. Fejezet

 

Tizenötödik fejezet

Fordította: Sweety

Besétáltunk a nyüzsgő bárba. Remek hangulat volt, a karaoke gépnél énekelt valaki a félhomályos világításban, nagyon jól éreztük magunkat. A biliárdasztalok tele voltak, ahogy a bokszok és az ülőhelyek is a bárpultnál. Deanna magával rángatott, bepréselte magát a bárpulthoz, miközben odakiáltott a szűk fehér pólóban lévő pultoslánynak, hogy négy feles Faszszopó Cowboyt szeretne. Miután fizetett, kiosztotta a feleseket, amit mindenki háromra lehúzott. Félő volt, hogy visszaköszön a vacsorára megevett hamburgerem...de mégsem.

– Ó, imádom ezt a dalt. Táncoljunk! – kiáltotta Julian, amikor Taylor Swift ,,Trouble” című dala szólt a karaokegépen, és egy fiatal lány, nem is olyan rossz hangon énekelni kezdett.

Grizt, Picket és Blue-t a bárpultnál hagytuk, míg Violet, Deanna, Julian és én elmentünk a seggünket rázni.

Két számmal később körülnéztem az őreink után, de már nem a bárpultnál töprengtek. Körülnéztem, de sehol sem láttam őket. Violet megrántotta a karomat, és miközben a cicijeit rázta, a tömegben a távoli sarokban lévő bokszra mutatott, ahol a srácok ültek – még mindig töprengve. A karjukat keresztbe tették a mellkasukon, és a tekintetük azt sugallta, hogy ,,ne szólj hozzám, mert leharapom a fejedet”. Csak Griz szemei meredtek ránk lézersugarakat kibocsátva. Valószínűleg ahhoz volt köze, ahogy Deanna valami ártatlan fiatalemberhez dörgölőzött... hm, oké, talán nem is volt annyira ártatlan, tekintve, hogy épp megmarkolta a melleit. Magamban kuncogtam, amikor a lány bordán könyökölte a férfit, és ellökte magától, majd rám fordította a tekintetét, elvigyorodott, és megrázta a fejét.

Deanna, Julian és én az asztalhoz mentünk, míg Vi elment, hogy hozzon nekünk még néhány italt. Én már csak vizet kértem, mert szerintem a gyomrom már nem bír el több mérgező mixet.

Ekkor Deanna puncinak nevezett, és azt mondta Vi-nek, hogy ha hoz nekem egy vizet, akkor biztos összevesznek. Violet ezután Deanna arcába röhögött, és azt válaszolta, hogy ,,nekem mindegy”. Tudtam, hogy mit fog hozni nekem – vizet.

Összeroskadtam Pick mellett. Griz és Blue felállt, hogy Julian és Deanna leülhessen, majd Vi is, amikor visszaért. Mintha az elnök lányát védték volna. Blue és Griz háttal nekünk, mindketten egyenesen és mozdulatlanul álltak, és a bulizó embereket bámulták.

Hűha, bizonyára nagyon komolyan veszik a munkájukat.

– Tudod, most úgy érzem magam, mint Whitney Houston a Testőrben – mondta Julian.

Felemeltem az öklömet, és felkiáltottam: – Pont erre gondoltam én is. – Bizonyos fokig. Csak azt nem tudtam, miért kiabálok, hisz egy csöndes sarokban ültünk.

– Hé, Vi! Istenem, szeretlek! – kiáltottam.– Igen, megint– amikor letett elém egy üveg vizet, és vigyorogva Deanna felé fordult.

– Gondolod, hogy Talon tudna csendben szexelni? – kérdeztem.

Oké. Lehet, talán még mindig egy kicsit részeg voltam, mert csak ordítva tudtam beszélni.

– Jézusom – sziszegte Blue.

– Talon nagyon sokkal tartozik nekünk – csattant fel Griz.

Julian az asztalra köpte az italát. Violet felnyögött, és az asztalba verte a fejét. Pick megkért, hogy lépjek arrébb, hogy elmeneküljön, Deanna pedig az állát kopogtatta az ujjával, és a kérdésemen töprengett.

– Tekintettel arra, hogy milyen dögös és milyen rosszfiú, ezt erősen kétlem – mondta Deanna. – Miért kérdezed?

Hangosan felsóhajtottam. – Szexelni akarok! Hiányzik a dugás, a közelség és a kapcsolat – nyafogtam. – Hé! – kiáltottam. – Nem kérek megjegyzést, vagány fiúk! – kiabáltam, amikor Griz és Blue elmentek. Biztos egymásnak panaszkodnak.

– Öhm, Vadmacska. Kérlek, menj már arrébb – könyörgött Pick.

Miközben folytattam a szónoklatomat, arrébb mentem, majd miután Pick elmenekült, visszaültem a helyemre. – Hat év csajok. Hat hosszú év. Szent aranyér, szerintetek kiszáradt a kutam?

– Baszd meg! – csattant fel Griz.

– Te nem akarod, hogy megdugjalak – mondta Deanna. Azt hittem nem hallotta, de Griz meglepetten pillantott rá, ami gyorsan átalakult csillogássá, és másról árulkodott. Aztán visszafordult, hogy a tömeget pásztázza.

– Nem mondhatod nekem...– kezdte Vi.

– Mit? – kérdezte Julian.

– Nem, nem tudom kimondani. Nem tudok a bátyám nemi életéről beszélni. – Megborzongott.

– Ó, ó! Azt hiszem, tudom, hová akarsz kilyukadni – mondta Julian tapsikolva. – És farokgyűrű, te sem tagadhatod le, hogy milyen férfias, mennyire baszható a bátyád. Amúgy meg, amire célzott... nem mondhatod, hogy te és Póki nem csináltatok semmit a hálószobai részlegen.

Azt hiszem, elpirultam. Vagy a hőmérséklet a szobában húsz fokkal ment feljebb.

– Mi a fasz van, ribanc? Csináltál valamit a főnökösködő embereddel, és nem meséltél semmit nekem? Hol a barátság? Nem is olyan régen meséltem neked a legutóbbi pasimról.

Griz összerezzent, Deanna erre elvigyorodott. Aztán halálos pillantást vetett rám. Szerencsére én immunis voltam.

– A francba– mondta Blue. – Nem maradok itt, hogy ezt a szart hallgassam. Figyelhetjük őket a bárból. – Blue elsétált, Pick és Griz morogva követték.

– Lehet, nekem is csatlakoznom kéne hozzájuk – tette hozzá Vi. – Tényleg nincs kedvem azt hallgatni, hogy a bátyám mire készül az ágyban. Valószínűleg megrémítene.

– Akkor fogd be a füled – mondta Deanna.

Rám jött a röhögés, amikor Violet valóban befogta a fülét.

– Gyorsan tálalj ki, a muff szerelmére! – kiáltotta az asztal fölé hajolva Julian.

– Igazából nincs mit mesélnem. Mint láthatod, nem tettük meg a dolgot...

– De? Ugyan már, te nő, ne hagyj cserben – mondta Deanna.

Megint elpirultam. – Ez még mindig elég érzékenyen érint. Kétmásodpercalattelélveztem.

– Most mit is mondasz? – kérdezte Julian. – Bocs, faszszopó, de nem beszélek részeg-szűz-hártya-újra-növesztő-lány nyelven.

Nyögve eltakartam a szemem a kezemmel. – Lement... tudod... a…kismacskám felé, és én... ööö, nagyon gyorsan végeztem.

– És érdekelte? – kíváncsiskodott Deanna.

– Nem...vagyis nem hiszem, pláne nem, mert viszonoztam.

– Hoppá, baszd meg! Olyan büszke vagyok rád – sugárzott Deanna az örömtől.

Az örömködése mosolyt csalt az arcomra. Büszkének kellene lennem magamra. Szerencse, hogy HAT ÉV után eddig is bírtam, és hogy ez egyáltalán nem zavarta Talont.

Közelebb hajoltam hozzá, és azt suttogtam: – Talonnak hatalmas.

– Utállak – mondta Julian mímelt sértődéssel.

– Te ri…

– Szia, édesem – mondta egy negyvenes évei végén járó fickó, aki két másik férfival együtt az asztalunknál állt. Mindannyian farmert és pólót viseltek, rajta egy bőr motoros mellénnyel. Kicsit homályosan láttam, de a felső folton a ,,Vicious Club” feliratot olvastam.

Az idősebbik leült mellém. – Milyen volt az estéd, szépségem?

Egy másodpercig tanulmányoztam az arcát. A szemei arról árulkodtak, hogy ártalmatlan. A szája körüli ráncokból ítélve figyelmes, és a sűrű sötét, ősz szálakkal tarkított hajába pedig legszívesebben beletúrtam volna, hogy tényleg olyan puha, mint amilyennek látszik. A barátairól viszont teljesen más véleménnyel voltam. Gonosz és ijesztő volt az arcuk. Éppen ezért odahajoltam hozzá, és odasúgtam neki: – Kedves srácnak tűnsz, és őszintén mondom, hogy egy nap barátok is lehetnénk, de – sajnálom, de azt kell mondanom, hogy a barátaid nem igazán tűnnek kedvesnek.

Visszadőlve figyeltem, ahogy hátravetett fejjel, mély hangon felnevet.

– Ó, milyen drága vagy! – mosolygott.

– Éppen ezért a Hawks tulajdona – morogta Griz, Gonosz Egy és Gonosz Kettő mellett.

Tulajdona. Még nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e ez a szó.

Mr Kedves felnézett Grizre, és megkérdezte: – Kié?

– Taloné.

De igen, már tetszik ez a szó.

– Vadmacska, menj táncolni – parancsolta Blue.

Persze, most csak úgy felbukkant a semmiből. Szememet forgatva battyogtam át Julian, Deanna és Vi oldalára.

Az asztal fölé hajolva azt mondtam: – Örülök, hogy megismerhettelek...

– Rocko –tette hozzá.

Elmosolyodtam. – Rocko, és emlékezz arra, amit mondtam. – Közelebb léptem hozzá. – Azt hiszem, új barátokra van szükséged.

– Köszi, édesem. – kuncogott, majd kacsintott egyet. – Majd észben tartom.

Griz leült, amint eltűntem az útból. Elindultam a táncparkettre a társaimmal, hogy ismét megmozgassam a petyhüdt fenekemet.

Elhatároztam, hogy remek estém lesz, még ha az ösztöneim azt is súgták, hogy Rocko barátait szemmel kell tartanom. Táncoltunk, ittunk, és boldogan áténekeltük az egész éjszakát. Rocko és a haverjai elmentek, de még így is bennem volt a nyugtalanság érzése. Aztán éreztem, hogy pisilnem kell.

Violet elment egy italért, és amíg Deanna és Julian a Tina Turner utánzással szórakoztatta a közönséget, én a vécé keresésére indultam.

 

Tizenhatodik fejezet

Fordította: Sweety

Egy idegen autó hátsó ülésén ébredtem. A szemem kicsit homályos volt még, de láttam egy pisztolyt, amit az arcomra szegeztek. A fickó, aki a fegyvert fogta, mögöttem jött be a női mosdóba, közölte, hogy a főnöke beszélni akar velem, majd egy sokkolóval kiütött. Mindez azelőtt történt, hogy esélyem lett volna sikítani.

– Nem ismerem a főnöködet – nyögtem ki, és lassan felültem.

A szám kiszáradt, és ahogy a bizsergés eltűnt, helyette egy erős fejfájás maradt. Bár ez lehetetett a mellékhatása annak is, hogy kibaszottul sokkoltak.

– Igen, de ő ismer téged, és ha akar valamit, azt meg is kapja. – A srácok elmosolyodtak, kivillantva görbe fogaikat. Ha azok nem lettek volna, egész helyesnek mondanám őket. A fegyvertartónak bozontos, sötét göndör fürtjei, barna szeme és piercinggel tűzdelt ajka, orra és szemöldöke volt. Fiatalnak tűnt, magas és vékony volt. Sötét volt a kocsiban bent is, és kint is.

Társa, aki vezetett, teljesen más volt. Hosszú, piszkosszőke haja, nagyobb testalkata volt, és alacsonyabbnak tűnt, mint Mr. Csevegő.

Azon tűnődtem, hogy a barátaim észrevették-e, hogy eltűntem. Reméltem, hogy nem kezdenek pánikolni. A következő gondolatom az volt, hogy én miért nem pánikolok? Kicsit befeszültem, ugyanakkor meg is könnyebbültem, mert legalább senkinek nem esett baja, amikor leszállítanak Davidhez. Már így is sok rosszat tett velem, ennél rosszabb már nem lehetett. Ugye? Nagyot nyeltem.

Az autó hirtelen megállt. Ekkor döbbentem rá, hogy egyáltalán nem figyeltem meg semmit, nem tudom merre vagyok, ha el tudnék menekülni esetleg. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, egy olyan ház előtt, amelyet David biztosan nem vásárolna meg. Régi volt, mégis gyönyörű. David az új és különleges dolgokat szerette. Kinyílt az ajtó mellettem, és Mr. Csendes csak megfeszítette és előrenyomta az állát.

Kitámolyogtam a kocsiból és Mr. Csendes karon ragadott és durván előrerángatott, be az ajtón. Végigvonszolt egy olyan folyosón, amitől elállt a lélegzetem. Belökött egy könyvtárként funkcionáló szobába. Könyvek sorakoztak két falon tetőtől talpig. Egy hatalmas íróasztal állt egy nagy öblös ablak előtt. Az ablaknál egy férfi állt, és kifelé nézett. Amikor megfordult elszántság volt a tekintetében.

Ó. Édes. Istenem. Hol készítik ezeket az embereket? Egy újabb jóképű idősebb férfi volt, talán a negyvenes évei elején járhatott, mákos hajjal, szürke szemmel, öltönyben. Bár takarta a ruha, így is láttam, hogy sokat edz.

– Hm, maga nem David – mondtam zavartan. Mit keresek itt, és ki ez a fickó?

– Remélem, az embereim nem voltak túl erőszakosak, amikor idehoztak.

– A sokkolás nevezhető túl erőszakosnak? –bámultam rá álbátorsággal, csípőre tett kézzel. Belülről mantráztam magamnak, hogy meg fogok halni; meg fogok halni, és soha nem szexeltem Talonnal.

Heves tekintete Mr. Csendes és Mr. Csevegő felé fordult. – Mondtam, hogy udvariasan kérdezd meg. Megtetted egyáltalán? Nem számít; takarodj a szemem elől – csattant fel. – Kérlek, Zara, foglalj helyet, és sajnálom, ahogyan veled bántak. Nem így akartam.

Kételkedtem a szavaiban, mégis helyet foglaltam vele szemben. Egy nagy, mahagónifa íróasztal mögött ült, amelyen mindenfelé szétszórt papírok hevertek.

– Szép otthona van – mondtam. Miért vagyok udvarias a fickóval? Megköszörültem a torkomat. – Öhm, akarom mondani, miért vagyok itt?

– Köszönöm az elsőt. – Elmosolyodott. – A másodikra pedig előbb lenne néhány kérdésem, amire biztosan tudsz válaszolni.

– Sajnálom, de ezt kétlem. Nem ismerem magát. – Lenéztem az ölembe, és megigazítottam a szoknyámat.

– Pam, kérlek, gyere be – szólította.

Még időben megfordultam, hogy lássam, nyílik az ajtó, és leesett az állam. Besétált a Pamela Anderson-utánzat a reggeli úszásról.

– Most csak szórakozol velem – mondtam. A szememmel figyeltem, ahogy odasétált a...a fenébe is, még a nevét sem tudtam a fickónak, és önelégülten vigyorogva megállt mellette.

– Látom, hogy felismeri a barátnőmet, Pam Knowlest.

Felhorkantam. Nem bírtam magammal, így ez a mondat hagyta el a számat:

– Komolyan, haver, keresned kellene egy új barátnőt.

Rám nézett. – Szóval igaz, ami ma reggel történt? Verbálisan sértegetted és bántottad Pamet a gyermekem előtt.

Levegő után kapkodtam.

– Tudod, Zara, nem nézem jó szemmel az ilyen viselkedést a gyerekem előtt, és nem örülök annak, ha a barátnőmet lelkileg és fizikailag bántják.

A kezemmel az asztalra csaptam, és kiabálva álltam fel: – Most mit mondjak? Nézd, haver, nem tudom, ki vagy, és kedves fickónak tűnsz, de csak azt mondhatom, hogy soha nem csináltam semmit a Pamela Anderson-utánzatoddal.

– Hazudik – köpte Pam.

– Ó, a rohadt életbe! Tényleg ezzel próbálkozol? – Ránéztem, majd a pasija felé fordulva hozzátettem: – Haver...

– Travis Stewart – tette hozzá.

Mélyet sóhajtottam. – Travis, én még csak nem is láttam vele gyereket. Csak azért mentem oda hozzá, mert – és sajnálom, hogy ezt kell mondanom –, de kikezdett a pasimmal agyereke előtt. Az emberem fia mellettem ült, és úgy tűnt, hogy aggódik az apja miatt, ezért felálltam, hogy megszabaduljak a rajta csüngő nőtől. Lehet, hogy tüzelő szukának neveztem, de ezen kívül soha nem tettem vagy mondtam semmi olyat, ami nem volt helyénvaló. – Felemeltem a kezem a magasba, majd leejtettem. – Most komolyan ezért hoztak ide és sokkoltak le? Jézusom, tényleg ennyire nincs szerencsém? Tudod mit? Erre tényleg semmi szükségem. Van elég bajom. – Visszahuppantam a székben.

– Sajnálom, Zara

– Miért kérsz tőle bocsánatot? – csattan fel Pam.

Travis dühösen felnézett rá. – Nyilvánvaló, hogy jelenleg nehéz időszakon megy keresztül. – A férfi felállt, hogy lenézzen rá, a nő hátrált egy lépést. – Mondd csak Pam, melyik az igaz? Amit te mondtál, vagy amit Zara mondott?

– Travy, hazudik, nem így volt.

Az ajtó felől zaj hallatszott, igy mindannyian odafordultunk. Az ajtó kivágódott, és ott állt Violet, kezében csőre töltött pisztollyal.

– Travis? – Ahogy ránézett, tudtam, hogy ismerik egymást. Lazított a testtartásán és belépett a szobába.

Vi-ről Travisre néztem, majd vissza. Várjunk csak egy röpke pillanatot. – Ez a te Travised? – lihegtem. Visszafordultam Travishez, és az új nézőpontból megvizsgáltam.

– Violet. Mit keresel itt? – Láthatóan megdöbbent.

Vi megrázta a fejét, és eltette a fegyverét. Várjunk csak, tényleg fegyvert kellene tartania magánál? Mert amikor eltűntem, már jócskán a pohár fenekére nézett. És hol a fenében volt Talon?

– Zaráért jöttem. – Odasétált hozzám, hogy mellém álljon.

– Hol vannak az embereim?

Vi megvonta a vállát. – Eszméletlenek. Travis, mi folyik itt? Miért rabolták el Zarát?

– Pam azt mondta, hogy Zara bántalmazta őt a gyerekem előtt. Ezt nem tűrhettem, beszélnem kellett vele.

Vi gúnyolódott. – Zara a légynek sem ártana. – Oldalra rántotta a fejét Pam felé.

– Hazudik.

– Nem hazudok – rikácsolta Pam.

– Ó, add már fel – mondtam neki, majd Travisnek: – Kérdezd meg a pasimat, ő majd igazolja.

– Travis – szólalt meg Vi, hogy felkeltse a figyelmét. –Tényleg másképp kellett volna ezt csinálnod.

– Miért?

– Ő, a Hawks tulajdona.

– Bassza meg! – sziszegte. – Kié?

– Talon Marcusé.

– Krisztusom. – Pam felé fordult. A tekintetétől még én is megijedtem volna. A lány lépésről lépésre hátrált tőle. – Takarodj a picsába a házamból! Hazudtál, és most nekem kell helyrehoznom ezt a szart. Kurvára szerencsés vagy, hogy nem öllek meg. Te hülye kurva, a gyerekem előtt? Előtte kurválkodtál? – Végigsimított a haján. – Menj! Most!

A csaj kirohant a szobából.

– Jézusom! Bassza meg! – Travis fel-alá járkált a szobában, aztán ismét megállt az íróasztal mögött. – Őszintén sajnálom ezt az egészet, Zara. – Violetre nézett. – Mikor fogok hallani Talonról?

– Ezt nehéz megmondani. Még nem tudja.

Gúnyosan megkérdeztem: – Ezt mégis hogy csináltad?

– Mondtam a srácoknak, hogy visszaviszlek, mielőtt rájönne. Még szerencse, hogy láttam azokat az idiótákat elmenni veled a vállukon Követtelek titeket, és útközben felhívtam Grizt. Kiakadt; mondtam neki, hogy hamarosan visszahozlak, úgyhogy jobb, ha indulunk.

– Hűha, olyan vagy, mint egy szuperügynök – vigyorogtam.

– Igen. – figyeltem, ahogy Travis elismerően mosolyog, tekintete fel-alá vándorol Vi testén. Visszafordult hozzám. – Kérlek, szólj, ha bármit tehetek érted. Még egyszer, sajnálom, ahogy az embereim bántak veled, és ezt a...szörnyű félreértést. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan jelentkezni fog nálam Talon.

– Nem kell aggódnod, nem volt olyan rossz, és ezt majd megmondom Talonnak is. Csak hálás vagyok, hogy most már tudod, milyen...ocsmány ember a barátnőd. Senkinek sincs szüksége ilyesmire a gyereke közelében.

– Ez igaz. Úgy hangzik, mintha tapasztalatból beszélnél.

Elmosolyodtam. – Van egy hatéves kislányom. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy sikerült megszabadulnom a gonosztól, mielőtt hozzáérhetett volna.

– Zara, jobb, ha indulunk – mondta Vi.

– Talán egy nap, amikor több időnk lesz, bővebben is mesélnél róla?

Oldalra hajtottam a fejem. – Tudod mit, talán egy nap majd megteszem. És biztos vagyok benne, hogy Violet is szívesen jönne.

Elvigyorodott, jól tudta, hogy tudok a múltjukról. –Az csodálatos lenne. Egyszerre két gyönyörű nővel kávézni.

– Rendben, majd jelentkezem. Örültem a találkozásnak, Travis, és annak is, hogy te raboltál el. – Ragyogó mosollyal az arcomon sétáltam az ajtóhoz, Violet pedig nevetve követett.

Travis megköszörülte a torkát, és így szólt: – Hallottam, hogy Talon igényt tartott és megszerzett egy old ladyt. Most már látom, hogy miért lépett ilyen gyorsan. Alig várom, hogy mihamarabb találkozzam mindkettőtökkel. Emlékezzetek, hogy mit kértem: ha bármire szükségetek van, csak hívjatok.

– Ezt a kijelentést lehet, még megbánod – mondtam. Ő csak kuncogott.

Egy számomra ismeretlen járműhöz mentünk. Violetre néztem, aki csak mosolyogott.

– Ez kié? – Az biztos, hogy gyönyörű volt.

Mindketten beszálltunk, mielőtt válaszolt volna: – Nem tudom. Valami gyors kocsit kellett találnom, amivel követni tudtalak. De visszaviszem ugyanoda és remélhetőleg, nem tudja meg, bárkié is legyen ez a kicsike. – Mindketten felkacagtunk.

Hogy milyen rohadt egy éjszaka ez.

Amikor visszaértünk a bárba, már Griz, Pick, Deanna, Julian és Blue odakint vártak ránk. Amint megálltunk, az ajtóm kinyílt, és Blue kirángatott a kocsiból. A testemet vizsgálta, hogy nincs-e rajta sérülés jele. Legalábbis erre következtettem, amikor végigsimogatta a testem a kezével.

Deanna félrelökte az útból. – Később is megtapogathatod. Ribanc, mi a picsa történt? – Szorosan megölelt, Julian pedig követte.

– Srácok, minden rendben van. Az egész csak egy félreértés volt. Travis nem tudta, hogy az emberei sokkolóval kérnek meg...

– Kurvára lesokkoltak? – ordított Griz.

– Szent Szűz Mária! – zihált Julian, és könnyek szöktek a szemébe.

– Seggfejek. Ha lesz lehetőségem tuti visszasokkolom őket – mondta Deanna a kezét dörzsölgetve, gonosz csillogással a szemében.

– A francba, el kell mondanunk Talonnak – suttogta aggodalmasan Pick.

– Ne aggódj, Pick. Majd én higgadtan elmagyarázom, hogy mi történt, és minden rendben lesz – próbáltam megnyugtatni.

Hát, azt reméltem, hogy majd igy zajlik le. Arra viszont nem számítottam, ami történt.