3.-4. Fejezet

 

Harmadik fejezet

Fordította: Sweety

A fenébe ezzel az alfa hímmel és a szexi szavakkal. Kanos pocsolyává változtattak. Most csak arra tudtam gondolni, hogy a szexi keze a bugyimba legyen.

A francba! A kezét bámulom. Nézz máshová, Zara, nézz bármit!

Igaza volt? Már régóta vártuk ezt? Az a sok reggeli pillantás, incselkedő szavak és lángoló, vad, nedves álmok. Igen, azt hiszem, így volt. De a helyzet az, hogy már túl késő. Most el kellett mennem, hogy biztonságban legyek, és hogy másokat is megvédjek. Ami a végén még jól is elsülhet, nem törne darabokra a szívem.

Legszívesebben elhánytam volna magam. Sírni, sikítani és szexelni akartam. Tudná ezt valaki értelmezni? Mert én nem tudtam. A szívem és a gyomrom összeszorult.

Ó, Istenem...a szüleim.

Maya.

Deanna.

Mattie.

Talon keze.

Fogd be!...ez csak úgy beugrott, megint.

A kezembe hajtottam a fejemet, és megráztam. Mi a baj velem? Talán elvesztettem a józan eszemet. Igen. Vagy ez volt az, vagy álmodtam. Ha igen, akkor micsoda álom volt!

– Cica!

Nem. Nem álmodom. Kikukucskáltam az ujjaim között, és szembe találtam magam Talon farmerbe bújt tökéletes farkával.

A picsába!

– Te! – Felegyenesedtem, és rá mutattam. – El kell menned. Eltereled a figyelmemet, nekem pedig szükségem van egy kis időre.

Deanna felhorkant mellettem. Már el is felejtettem, hogy ott van, no meg a többiek, a nyálcsorgatóan dögös motorosok.Hogy a fenébe lehet ennyi jóképű férfi Talon klubjában?

Várj, talán a belépésnél interjút készített velük, csettintett az ujjaival, és azt mondta: ,,Nem, nem dohányzol, nem vagy dögös, nem csatlakozhatsz.”

Látod! Teljesen elmegy az eszem, ha túl nagy a nyomás?

– Cica – morogta Talon ismét.

Istenem, remélem, nem egy elkábult zombinak néztem ki, amiért Talonra és a furcsa módszereire gondoltam, ahogy a férfiakat felvette a csoportjába.

Deanna hangosan felsóhajtott, és így szólt: – Ó, a kurva életbe! Hagyd őt békén! Nagy megrázkódtatás érte rövid idő alatt, és a borsóméretű agya próbálja feldolgozni. Az sem segít, hogy férfiasan állsz ott, de úgy nyafogsz, mint egy vénasszony.

Imádtam Deannát! Ezért csak ennyit mondtam neki: – Szeretlek, Deanna.

Elmosolyodott. – Igen, igen. Én is szeretlek. Az összes rózsát, csokit és vibrátort neked adnám.

– A kurva életbe! Mintha két zakkant gyerekkel beszélgetnék. – Talon kettőnkre bámult, ami nevetést váltott ki, az ajtó közelében álló férfi sztriptíztáncos csoportból. Oké, nem sztriptíztáncosok, de egy nő álmodozhat egy öltáncról bármelyiküktől vagy mindegyiküktől.

– Hé – csettintettem egyet.

– Legalább jól néznek ki – jegyezte meg az egyik sztriptíztáncos – azaz motoros. Zara, motorosok. Ezt valahogy az eszembe kell vésnem.

Egyszer mindegyikkel találkoznom kellene. Várj csak – ez a nap soha nem jöhet el. Most legalább vendégszerető lehettem. Felálltam a kanapéról, és szembefordultam velük.– Bocs, srácok. Ezt már régen meg kellett volna kérdeznem. Kér valaki egy italt? Vagy, ó, mit szólnátok egy sütihez? Mindenki szereti a sütit. Több széket is tudok szerezni. Utálom, ha az emberek állnak, amikor én már leültem seggemre.

Senki sem szólt semmit, tekintetük Talonra szegeződött.

– Jól vagyunk.

Grizre néztem. – Köszönöm – tette hozzá.

– Hát, én meg tudnék enni egy sütit – mondta a legfiatalabb, aki a legközelebb állt.

Nos, legalább az öcsém kényelmesebben érezte magát, hogy nem egyedül kellett végignéznie ezt az egész szitut. Rosszul éreztem magam, hogy szemtanúja volt ennek. Mattie-hez fordultam, aki a konyhaszéken ülve zavarodottnak, kissé sokkoltnak és nagyon aggódónak tűnt. – Mattie, mit hozhatok neked? Éhes vagy? Mikor ettél utoljára? Megyek és felállítom a pótágyat a vendégszobában.

Úgy tűnik, ma este nem engednek el. Igen, így van! Ez volt az. Toppantottam a lábammal, mert Mattie egyszer sem nézett rám. Tekintete egyfolytában Talonra szegeződött.

Visszafordultam Talonhoz. – Szemét vagy! – Csípőre tett kézzel bámultam rá.

A mennyezettre nézett, és mélyet sóhajtott. Valószínűleg türelemért imádkozott, hogy el tudjon bánni velem. Nos, szenvedj csak a feszülős-feszes fehér gatyódban Talon.

Kopogtak az ajtón. Egy nyöszörgés hagyta el a számat, és a kanapé felé akartam vetni magam, de ekkor egy kéz nyúlt utánam, és egy nyálcsorgató kemény testhez húzott. Talon átkarolt, és bólintott...

– Pick, nyisd ki – parancsolta Talon. Pick? Miféle név ez?Ezen később is elgondolkodhatunk.

A borotvált fejű, kecskeszakállas, halványkék szemű Pick bólintott, majd megfordult, hogy kinyissa az ajtót.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, levettem a kezemet Talon fekete pólójáról, amikor megláttam Blue-t, az egyetlen másik tagot, akit Talon emberei közül ismertem.

Ő, volt olyan kedves, hogy segített kipakolni a kocsimat egyszer, miután Deannával őrült módon bevásároltam. Ő, volt az egyetlen másik olyan személy, akiről nehezen vettem le a szemem. Bármelyik nő belebizseregne és nedves lenne a bugyija, ha Blue a nagy izmaival, szűk pólójában, fekete bőrnadrágjában és motoroscsizmájában felé jön. A dögös külsejét tetézte, hogy hosszú szőke haja, világoszöld szeme és olyan mosolya volt, amitől az én bugyim is le akart csúszni és követni akartam bárhová.

– Mit keresel itt, Blue? – kérdezte Talon.

– Cody. – Ettől az egy szótól Talon megmerevedett, és mélyen beszívta a levegőt.

Egy tizenkét év körüli, fekete, kócos hajú, mélykék szemű gyerek bukkant fel Blue mögül, és integetett. – Apa.

Mi. A. Franc?

– Mi folyik itt, Cody?

– Anya nem ért rá, ezért jöttem ide. Nem ide, hanem a házadba, és Blue hozott aztán ide – mondta suttogva. Nagyon félénknek tűnt, elfordította a tekintetét Talonról a padlóra és vissza.

– A picsába! – köpködte a szavakat Talon.

– Hé! – Rácsaptam a hasára. – Nincs káromkodás a gyerekek előtt! Szia, Cody – mosolyogva intettem, és megkerültem Talont. – Zara vagyok. Itt lakom a hatéves lányommal, Mayával. Csakhogy ő most nincs itthon, mert az iskolájában pizsamaparti van.

Blue gyengéden, a nyakát átkarolva vezette tovább a házba, majd becsukta az ajtót.

– Hozhatok neked valamit, édesem? Kérsz egy sütit? Innivalót...

– Egy széket – motyogta Talon. A vállam fölött dühösen rápillantottam, mire ő visszavigyorgott. – Ezt már megbeszéltük, cicám. Senki nem akar semmit.

Láttam, ahogy Cody arckifejezése egy másodperc alatt értetlenkedésből döbbentté változott, amikor Talon cicának nevezett.

– Csitt, Talon. Ne legyél már ilyen rohadtul főnökösködő.

Nevetett, a nyakam köré tekerte a kezét, és magához húzott. – Tudom, hogy szereted – morogta. Eltoltam a mellkasát. – Mindegy – sóhajtottam a szememet forgatva. Igen, rendben. Nekem valahogy tetszett.

– Meg kell beszélnünk ezt a szart, cicus...

– A francba, úgy értem, a fenébe, Talon. Ne káromkodj!

– Hallottam már rosszabbat is – suttogta Cody. Ekkor vettem észre, hogy Talon és én még mindig úgy beszélgetünk, hogy az orrunk összeér. Elcsaptam a kezét, és odafordultam Codyhoz. De aztán gyorsan visszafordultam Talonhoz, és azt morogtam:

– Igen, uram. Van miről beszélnünk, és az egyik az lenne, hogy mi a francért nem mondtad, hogy van egy fiad.

Talon felnevetett, majd a fülembe suttogott: – Sok minden van, amit nem tudunk egymásról, cica. Alig várom, hogy minden egyes részletet megtudjak. – Közben tetőtől talpig végigpásztázta a testemet.

Megráztam a fejem, és közben szükségét éreztem, hogy megigazítsam az átázott bugyimat, de ismét szembefordultam Codyval.

– Na, hol is tartottam? Ó, igen. Hallottál már rosszabbat is, Cody, és ha öt másodpercnél többet lógsz Deannával, biztos vagyok benne, hogy sokkal rosszabbakat is fogsz hallani, mint amennyit egy gyereknek kellene. – Nevetés töltötte meg a szobát.

– De a lényeg az édesem, hogy ebben a házban nem káromkodik senki!

Nos, legalábbis amikor itt voltak a gyerekek.

– Rendben, asszonyom.

Deanna hangos kacagásban tört ki.

– Cody, hívhatsz Zee-nek. Minden barátom így szólít. – Félmosolyra húzta a száját, majd a padlót bámulta.

Talon mellém lépett, egyik karját a vállamra tette. Odahajolt és halántékon csókolt.–  Ez megteszi – suttogta, amitől megborzongtam. Amikor a kezét levette a vállamról megpaskolta a hátsómat, majd a fiához lépett.

– Cica, mindjárt jövök. Griz, maradj itt. Fiúk, velem, most. – Ezzel az egyszerű utasítással a bejárati ajtóhoz ment, kinyitotta, és Griz kivételével az összes sráccal együtt elsétált.

– Szia, Cody. Örültem a találkozásnak – kiáltottam, mielőtt Blue rám kacsintott, és becsukta maga után az ajtót.

– Hát, a francba. Micsoda egy elbaszott éjszaka – mondta Deanna, miközben felállt a kanapéról és nyújtózkodott. Rajtakaptam Grizt, hogy minden mozdulatát lesi, de amikor meglátta, hogy nézem, bement a konyhába.

– Gyere, Mattie – mondta Deanna. – Elrendezzük az ágyadat a vendégszobában. És Zee – felém lépett. Megfeszültem, de ő inkább megölelt. – Bassza meg, bújj be te is az ágyba, drágám! Szörnyen nézel ki, mindjárt jövök.

Bólintottam a vállába. Ismert engem, tudta, hogy csak össze akarok omlani és megsemmisülni. Szükségem volt az összeomlásra, és ő megadta a lehetőséget erre. Mielőtt azonban megtehettem volna, odasétáltam a csendes Mattie-hez, és magamhoz húztam.

– Sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ez kellett ahhoz, hogy újra találkozzunk. Szeretlek, Mattie, és örülök, hogy itt vagy.

– Én is örülök neked, és ők is azok lennének. Boldogok lennének, drágám, ha tudnák, hogy gondoskodnak rólad. Még akkor is, ha egy kicsit máshogyan teszik.

Sírva felnevettem, megcsókoltam az arcát, és elindultam a szobámba. Az ajtót bezárva, és anélkül, hogy levetkőztem volna, az ágyamra borultam, és megállás nélkül zokogtam.

Valamivel később, még mindig darabokban voltam, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem vettem a fáradságot, hogy felnézzek, tudtam, hogy Deanna lesz az. Hallottam, a cipők kopogását, keményebben, mint ahogy Deanna bánna a drága cipőivel, de nem gondoltam semmire, amíg egy szilárd, kemény mellkas nem érte a hátamat. Hacsak nem Deanna változott át férfivá, akkor ez biztosan nem ő volt.

– Jézusom, cica. Sajnálom, Zara. Hamarabb kellett volna visszajönnöm. – Talon lehelete végigsimított a nyakamon, majd megcsókolta. A kedvessége arra késztetett, hogy még jobban sírjak. – Ne tedd! Légy seggfej! Nem bírom, ha kedves vagy.

Nevetett, és a hátamat a mellkasához húzta. – Jól van, cica. Akarsz dugni?

– Fasz.

– Ribanc.

Kuncogtam, és közelebb bújtam hozzá.– Félek, Talon. – Annyira nagyon féltem, hogy az már fájt.

– Tudom. De, ahogy Deanna is mondta, te kurvára nem mész innen el – morogta.– Túl fogunk jutni ezen.

És ez volt az, ami szintén megijesztett – a ,,mi” rész. Mellém akart állni. Készen álltam erre? A pokolba is, dehogy. De ahogy jött az álom a szememre, biztonságban éreztem magam. – Tartsd távol tőlem a Profi Peckes Pöcsödet. – Újabb nevetést hallottam, mielőtt elaludtam.

 

Negyedik fejezet

Fordította: Sweety

Nagyon nem akartam felébredni és szembenézni a mai nappal. Lehetséges, hogy senki sem veszi észre a távollétemet? Ezt nem hiszem. Be kellett mennem, dolgozni, fel kellett vennem Mayát, és minden probléma nélkül titokban el kellett repülnöm. Már a gondolattól is felnyögtem. Tudtam, hogy nem lesz könnyű. A problémák állandóan az utamat állták.

Első probléma: valahányszor lehunytam a szemem, mindig csak Talont láttam az ágyamban. Elfordítottam a fejem, és láttam, hogy az a hely most üres. Valószínűleg így volt a legjobb. Képtelen lettem volna már uralkodni magamon, mint tegnap éjszaka. Amikor felébredtem, és ő szorosan magához szorított, azon kívül, hogy úgy éreztem, mintha fojtogatna, jól esett. Aztán rájöttem, hol van az egyik keze. A puncimat fogta. Persze megrándultam, bár nem kellett volna, mert ettől a vágy lüktetése járta át az egész testemet, és annyira szerettem volna megtenni megint. Az első gondolatom az volt, hogy talán nem veszi észre, ha véletlenül elélvezek a kezétől. Újra megmozdultam, közben visszafojtottam a nyögésemet, és ekkor a borzongató hangja a tarkómban dörmögött. – Ha még egyszer megmozdulsz, megérzed milyen tökéletes a farkam.

Megdermedtem, és magamban kómába átkoztam, hogy folytathassam a kezével. Sajnos nem sikerült, így aztán megfordult a fejemben, hogy egy éjszakára használjam ki –, hogy utána elfelejthessem, mert már nem sokáig leszek itt.

– Hagyd abba a kibaszott gondolkodást. Olyan hangos, hogy nem tudok tőle aludni.

Hangos sóhajjal hátradőltem, csak hogy bosszantsam. Rendben, ha seggfej lesz, akkor távol tartom a nedves puncimat tőle. Duplán rendben, ha nem lesz seggfej emiatt, és nem mozdítja el a kezét, akkor igy fogok aludni. És így is tettem. Végül elaludtam.

Második probléma: hallottam Deanna hangját felcsattanni a konyhából. Bár arra nem jöttem rá, hogy kivel kiabált. Csak remélni tudtam, hogy nem az öcsémmel. Biztos voltam benne, hogy Deanna mocskos szájával magát a Sátánt is meg tudná ijeszteni.

Harmadik probléma: a legfontosabb – a hólyagom sikoltozott, hogy keljek ki az ágyból és menjek pisilni.

Felkeltem, pisiltem, lezuhanyoztam. Farmert, egy piros pulóvert, zoknit húztam, és még nedves hajjal kisétáltam a szobámból.

A folyosón lefelé menet megálltam, hogy kihallgassam a konyhában folyó beszélgetést.

– Úgy érted, hogy már nem dolgozik annak a kibaszott ügyvédi irodának? – kérdezte Talon.

Deanna felhorkant, és azt mondta: – Kapcsold be a hallókészülékedet, öreg, és figyelj jól. Nem, már nem dolgozik ott.

– Hol dolgozik most?

– Valami magánnyomozó irodába, nem messze innen.

– A pokolba. Kérlek, mondd, hogy ugye nem abban az irodában? – kérdezte undorral a hangjában.

– Igen, azt hiszem, az az. Ahogy mondtam, nem régóta van ott, legfeljebb két hete.

– Bassza meg!

Hallottam egy öblös nevetést, ami egyáltalán nem úgy hangzott, mint Talon vagy Deanna hangja lenne. Így aztán arra tippeltem, hogy Griz még mindig itt van.

Mi volt a probléma azzal, ahol dolgoztam? Violet, Chuck és Warden remek munkatársak voltak. Nem nekem kellett elvégeznem a magánnyomozói munkát. Én voltam a titkárnőjük, és ennyi.

– Griz – ugatott Talon. Ha jól hallottam, Griz nevetése elhalt.

– Gyerünk, főnök. Ez csak egy véletlen lehet.

– Kétlem.

– Egy kibaszott micsoda? – Deanna mosolyogva kérdezte. Hallottam a hangjában.

A sarok mögül kikukucskáltam, hogy lássam, ahogy Griz megmerevedik, és ránéz, majd azt mondta: – Biztosan véletlen egybeesés.

– Persze, biztosan az – húzta fel az egyik szemöldökét. Okos ribanc.

Először fordítottam a tekintetem Talonra, és azt kívántam, bárcsak ne tettem volna. A mosogatónak támaszkodott farmerban és – igen, hölgyeim, ez volt az! Teljes rálátást kaptam a lenyűgöző, csupasz... ööö...mondjuk úgy, lábára. A mellkasa sem volt olyan rossz. De ami megkoronázta a dolgot, és ami miatt úgy éreztem, hogy ismét szükségem van arra, hogy lehűtsem az alfelemet, az a törzsi tetoválása volt a bal vállán, majd egy másik tetoválás a jobb bordáin, egy vad kinézetű sárkányt ábrázolt. Talán a feje búbjánál fogva az ágyba rángathatnám, és perverz dolgokat művelhetnék vele.

Nem. Ez nem jöhetett szóba.

Reméltem, hogy ébredés után egyedül leszek, és akkor lesz esélyem lelépni. Persze csak miután felhívtam a munkahelyemet, és elmagyaráztam, hogy hamarosan egy őrült lesz a nyomomban, így nem tudok tovább dolgozni, mert menekülnöm kell az életemért. Aztán megkérdeztem volna őket, hogy útközben vegyek-e nekik egy kis kávét és fánkot. De nem, egy újabb terv meghiúsult. Eszement, gondoskodó emberek. Sóhajtottam, és kiléptem a sarok mögül, mielőtt még a nyálcsorgatásom miatt tócsa keletkezik a lábamnál, mert túl sokáig csodáltam Talont. – Jó reggelt mindenkinek – mondtam vidáman, és kinéztem a konyhaablakon. – Ó, de szar! Szakad az eső.

A fenébe, a cuccaim vizesek lesznek, ahogy átpakolok a házból a kocsiba. – Ezen nem lehet változtatni – tettem hozzá. – Szóval, mit csináltok ma? – kérdeztem, miközben töltöttem magamnak egy kávét.

– Vagy megdugtad tegnap este, és jól is csináltad, vagy be van tépve – mondta Deanna. Bárcsak. Igazából jó lett volna mindkettőből egy kicsi.

– Deanna, drágám. Ezt meg hogy érted? – Megfordultam, hogy ránézzek.

– Zee, édes csibém, ismerlek téged.

– Hm? Mi köze van ennek bármihez is? Amúgy is, köszi, hogy maradtál tegnap este, de, öhm, jobb, ha indulsz. Nem kell dolgoznod? Nekem meg el kell készülnöm, mielőtt indulok. Szóval, köszi. 

– És meg is van a válaszunk – mondta Deanna, és önelégülten dőlt hátra a székében.

– Micsoda? – kérdezte Talon. Még mindig nem néztem rá, a szemem Deanna és a padló között járt.

– Azt akarja, hogy eltűnjünk, mert így esélye lesz elmenekülni és a fejét a homokba dugni.

A poharat félúton a számhoz emelve merevedtem meg. A francba, Deanna túl jól ismer.

Talon fejét hátrahajtva mély, öblös hangon felnevetett, amitől libabőrös lett az egész testem.

Megrázta a fejét, majd rám nézett...nem, inkább, bámult. Húúúúúú.

Ellökte magát a mosogatótól, majd lassan, és érzékien megindult felém. Kivette a kezemből a csészémet, és a mögöttem lévő asztalra tette, így beszippanthattam az illatát, amire a testem azonnal reagált. Az én kezem a mellkasához, az övé a derekamhoz ért. Felnéztem rá.

– Egy dolgot szögezzünk le most rögtön, cica – mondta, mire én bólintottam. – Nem hagyom, hogy elszaladj. Neked itt a kibaszott helyed, semmi sem futamíthat meg. Kurvára nem fogom hagyni. Megértetted, asszony? – Ezúttal megráztam a fejem. Sóhajtott egyet.

– Még ha a farkam nem is volt benned – még –, akkor is az enyém vagy, amióta a szám a tiédhez ért. Az én védelmemet élvezed, cicám. És a fiúk védelmét is. Se veled, se Mayával, vagy a Mocskosszájúval, kurvára nem fog semmi történni.

– Köszi – vigyorgott Deanna.

Azta! Erre mit kellett volna mondanom? Minden ágyasával ilyen volt? Én nem voltam az.

Bármit is váltottak ki belőlem a szavai, késztetést éreztem, hogy jó messzire meneküljek és elbújjak. Nem magam miatt, hanem Maya miatt, és hogy biztonságban tudjam azokat, akik meg akartak védeni.

– Nem.

A szemöldöke felszaladt. – Tessék? – Az összeszorított fogai között préselte ki a kérdést.

– Nem hagyhatom, hogy ezt tedd. Nem lehet, hogy miattam neked és az embereidnek, vagy bárkinek is baja essen. Senkitől nem kérhetek ilyet, és te sem kérheted ezt tőlük. Hidd el, nem éri meg, nem vagyok olyan jó numera.

Homlokát az enyémhez támasztotta. – Az isten szerelmére, cicám. – hallottam a mosolyt a hangjában.

– Átkozottul figyelmes – morogta Deanna.

Griz hirtelen felállt. Mindannyian néztük, ahogy elhagyja a szobát, és másodpercekkel később hallottuk, ahogy becsapódik a bejárati ajtó.

– Mi a probléma? – kérdezte Deanna.

– Semmi – mondta Talon. Gyorsan megcsókolt, túl gyorsan, ha engem kérdezel, majd hátralépett és azt mondta: – Van miről beszélnünk. Idd meg a kávét bébi, aztán mindketten vonszoljátok be a seggeteket a nappaliba.

Ezzel kisétált, kétségtelenül a szobámba ment, hogy használja a fürdőszobámat.

– Mérges vagyok rád, ribanc – mondta Deanna, és keresztbe fonta a karját a mellkasán.

– Igen, hát én is haragszom rád, te kurva. –Meredten néztem rá.– Miért kellett elmondanod nekik, hogy mit akarok csinálni?

– Mert látom, hogy néz rád PP, és tudtam, hogy véget fog vetni az elcseszett tervednek. – Felállt az asztaltól, és odajött. Deanna gyengéden a két keze közé fogta az arcomat, és egyenesen a szemembe nézett. – Nem veszíthetlek el, csajszi. Egy kibaszott diliházba lennék, ha te nem lennél. Most pedig jól figyelj rám! Maradj és harcolj! Vannak emberek, akik melletted állnak és hajlandóak veled együtt harcolni, ami ezt a kurva ügyet illeti. Ne fuss el! Kérlek, kérlek, ne fuss el! – Könnyek gyűltek a szemébe. Amióta ismerem, még soha nem láttam ilyennek Deannát.

Szorosan megöleltem, és küzdöttem a saját könnyeimmel. – Drágám tudod, hogy az nem én vagyok. Nem hagyhatom, hogy mások vívják meg az én csatáimat.

– De mi akarjuk a csatádat. Ha ez az, ami itt tart téged és Mayát, akkor megtesszük.

– Tudom, hogy megteszed. Tudom bogaram. És Talon is, talán. Isten tudja, miért. De Talon emberei? – Megráztam a fejemet. – Tudod, milyen volt az a faszkalap. Ha Talon valamelyik emberének miattam baja esne, vagy még rosszabb történne, nem tudnék együtt élni ezzel a tudattal.

– Leülni. Most! – parancsolta Talon durva hangon.

Ahogy szétváltunk az ölelésből, megtöröltük az arcunkat, és észrevettük Talont az ajtókeretnek támaszkodva. Vizes hajjal, farmerben és fekete pólóban. Mióta állhatott ott? Nem tudtam eldönteni. De a mindenható Istenért, nagyon ennivalóan nézett ki.

– Utállak – mondta Deanna, mielőtt elhagyta a konyhát.

– És én is utállak. – Visszamosolyogtam rá, miközben követtem őt a nappaliba. Végre tudtam, hogy megértette.

Mindketten leültünk a kanapéra. Talon felkapott egy konyhai széket, és leült velünk szemben. A bejárati ajtó kinyílt, és úgy megijedtem, hogy majdnem Deanna ölébe ugrottam. Griz trappolt vissza, de nem volt egyedül. Vagy tíz másik motoros sétált be mögötte. Kényelmesen elhelyezkedtek, ahol találtak helyet, miközben Deanna és én tátott szájjal bámultunk őket. Mi folyik itt?

– Bassza meg, legalább szóltál volna, hogy zuhanyozzak le – nyögte Deanna. Én csak kuncogtam. Ugyanígy éreztem volna, ha még mindig a tegnapi ruháimban lennék a „most ébredtem” frizurámmal. Mégis gyönyörű volt. A hereszopogató.

– Cica. Kezdj el mesélni. – Ez nem kérés volt, hanem parancs.

– Miiii? Most?

Forgatta a szemeit – Igen, most.

Körülnéztem a szobában, és azon gondolkodtam, hogy Talon miért akarja, hogy ennyi vagány motoros előtt meséljem el a siralmas történetemet. Azonban tudtam, hogy ha most nem borítom a bilit, a végén megbánom. Így is, úgy is.

– Cica – morgott Talon.

– Rendben, oké. Mondta már neked valaki, hogy átkozottul főnökösködő vagy?

– Állandóan – felelte. Az emberei nevettek.

– Igen, de ez nálam nem fog működni. Ha így folytatod már esélyed sem lesz, hogy a bugyimba férkőzz.

Vigyorgott. A srácok ismét felnevettek.

– Én másképp gondolom. – Elvigyorodott, de hamar eltűnt az arcáról. – Nem érünk rá egész nap, bébi. Néhányunknak dolgoznia kell.

Rögtön kihúztam magam. – Ha már itt tartunk, fel kell hívnom a főnökömet. Biztos kíváncsi már, hogy hol vagyok.

– Már megtörtént – mondta Deanna. Épp időben fordultam felé, hogy lássam, ahogy megvonja a vállát. – Mondtam, hogy nem mész be. A nő megkérdezte, miért, és mondtam neki, hogy törődjön a saját kibaszott dolgával.

A számhoz kaptam a kezem. – Nem tetted.

– De megtette – mondta Griz.

– Jézusom, Deanna...– Épp meg akartam szidni, de kopogtattak az ajtón.

– Jobb, ha nem egy újabb kibaszott udvarló – mondta Talon összeszorított fogai között.

Pick volt a legközelebb az ajtóhoz, igy kinyitotta. Mindenki feje fölött megláttam Warden magas alakját. – Zarát keresem – dörmögte.

– Ki a fasz vagy te? – kérdezte Pick.

Talon ökölbe szorított kézzel állt fel. A szeméből ez volt olvasható: "kibaszottul elég volt."

– Semmi közöd hozzá. – Warden előrelépett, és lehajolt, hogy Pick arcába másszon.

Gyorsan felálltam, és intettem mindenkinek. – Helló, Warden! Itt vagyok. – A szám sarkából suttogtam Talonnak: – Vele dolgozom.

Warden átvágott a sok motoros között, egyenesen hozzám, és szorosan magához ölelt. Megveregettem a hátát, majd intettem Talonnak, amikor láttam, hogy közeledik.

– Vedd le róla a mocskos kezed – morogta Talon.

Warden az Warden volt, semmi sem zavarta, mert elég nagy volt ahhoz, hogy mindannyiukkal felvegye a harcot. Egyszerűen figyelmen kívül hagyta Talont. Visszahúzódott az ölelésből, és gyengéden a tenyerei közé fogta az arcomat, majd azt mondta: – Úgy tűnik, még időben ideértünk.

– Mi?

– Violet leparkolja a kocsit. Látta, hogy jönnek a motorosok, és mondta, hogy húzzam be a belem. Még szerencse, hogy megtettem. Mégis, mi a fene folyik itt?

– A picsába! – sziszegte Talon. – Lépj, hátrébb baszd meg, különben gondba leszel!

Warden megmerevedett. Elvette a kezét az arcomról, megfordult, és közvetlenül maga mögé húzott. Megpróbált megvédeni engem. Ó, hát nem édes? A munkatársam kedvel engem, pedig még csak nem régóta dolgozunk együtt.

A bejárati ajtó kinyílt, és ott állt Violet küzdő állásban, fegyverrel a kezében. Elég furcsán nézett ki, nem mintha ezt meg akartam volna mondani neki. Apró termetű és nem csak alacsony, de vékony is. Hosszú fekete haját mindig lófarokban hordta, és a szemei sötétzöldek voltak. Bárhogy nézett ki én tudtam, hogy nem szabad vele szórakozni. Őszintén szólva, nem lepődnék meg, ha minden gondolkodás nélkül lelőne valakit.

– Kit kell először lelőnöm?

Na, tessék.

– Vi – mondta Talon halkan. Ezt hallva Violet megmerevedett. A tekintete megtalálta a férfit a motorosok hegyén keresztül (egy olyanon, amit nem bánnék megmászni), és kiegyenesedett.

– Bátyám – vicsorgott megvetően.

Hogy ki? Jól hallottam? Azt hiszem, egy pillanatra megsüketültem, és az agyam szórakozik velem.

Violet belépett, berúgva maga mögött az ajtót, eltette a fegyverét, és odasétált Warden mellé.

– Komolyan Talon. Nem számítottam rád. Zara nem a te eseted...

– Én is ezt mondtam – tettem hozzá.

– Ő túl jó hozzád.

– Hát, ezt nem tudom – vontam meg a vállam.

– Mi a faszt keresel itt? – kérdezte Deanna még mindig a kanapén ülve.

Semmiképpen ne állj fel, Deann. Pokoli verekedés lesz ebből.  Miattam. Inkább dőlj hátra és élvezd a műsort, Deanna. Kérsz popcornt?

– Nos, Barbie, tudtam, hogy valami baj van, amikor te és a mocskos szád hívtatok. Tudom, hogy Zara nem az a fajta, aki másokkal intézteti a dolgait. Úgyhogy be kellett ugranunk, hogy megtudjam, mi történt.

– És rögtön azt hitted, hogy valami közöm van hozzá, igaz? – Talon rávillantotta a tekintetét.

– Nem lehetünk elég óvatosak. Képzelheted a meglepetésemet, amikor Zara egy nap besétált az irodámba, és munkát kért. Én pedig megláttam a címét az önéletrajzában. Tudtam, hogy ez a sors keze. Az én dolgom, hogy távol tartsam a magadfajtáktól. De nézzenek oda, máris a karmaid közé kaparintottad. Most pedig mondd el, hogy mi folyik itt?

– Violet...– kezdtem.

– Cica – figyelmeztetett Talon. Ránéztem, de megrázta a fejét, és felém nyújtotta a kezét. – Gyere ide.

A fenébe, ez egy teszt. Mint azok, amiket a kutyáknak csinálnak, amikor az egyik gazda a szoba egyik, a másik pedig a túloldalán áll, és mindketten hívják a kutyát, hogy kiderüljön, ki a kedvenc gazdája. Igazából, tudod mit? Ez egy rossz példa volt. Ebben a forgatókönyvben nem én voltam a kutya. De úgy éreztem, hogy választanom kell, és a zsigereim, a fejem és a szívem csak egy választ adhatott.

Megkerültem Wardent, és Talon felé vettem az irányt. A kezemet az övére tettem, ő szorosan az oldalához húzott széles vigyorral az ajkán.

Oldalba könyököltem. – Ne legyél már ilyen nagyképű. – Violet, Warden, lehet, hogy más a véleményetek Talonról, de ő nem olyan rossz. És most, hogy megtudtam, hogy a testvére vagy, biztos van néhány sztorid, amit el tudsz mesélni. – Előrehajoltam, és azt suttogtam: – Alig várom, hogy meghallgassam őket, és megtudjak róla valami mocskosat.

– Persze néha seggfej és főnökösködő, de én látom a jó oldalát is. Oké, lehet, hogy nehéz észrevenni, és nagyon hunyorítani kell a szemed, hogy meglásd, de ott van, és nekem tetszik.

A teremben kitört a nevetés. Talon megragadta a derekamat, úgyhogy felnéztem rá. Mosolyogva végigsimított az arcomon, majd mindenki szeme láttára megcsókolt. Ekkor többen is huhogtak és kiabáltak.

Elvette az ajkait az enyémről, és talán kicsit nyöszörögtem, de aztán azt suttogta:

– Ezért a köcsög megjegyzésért megfizetsz, cicám. És legközelebb ne mondj ilyen baromságokat az embereim előtt. Én egy tökös rohadék vagyok.

Felegyenesedett, és közölte – Rendezzük el ezt a szarságot.

– Mi maradunk – mondta Violet.

Talon megemelte az állát, és folytatta: – Cica, ülj le, és kezdj el mesélni...– Talon telefonja megcsörrent. Felvette, és bármit is hallott a vonal végén, fülig érő mosollyal felmordult: – Hozd be a rohadékot.