23-24- Epilógus

 

Huszonharmadik fejezet

ZARA

Fordította: Sweety

Egy kétszemélyes ágyon fekve ébredtem, egy sötét szobában. Láttam, ahogy a nap besüt a redőny résein keresztül. Ez azt jelentette, hogy még nappal van, de fogalmam sem volt hány óra van vagy, hogy mennyi ideig aludtam.

Mindenem fájt, vízre és valami ennivalóra lett volna szükségem, bár kétlem, hogy magamban tudtam volna tartani.

Hol van a családom?

Mi fog történni ezután?

Lassan felültem, és összerezzentem, amikor fájdalom nyilallt a fejembe és a lábamba. Lenéztem a sebre, és láttam, hogy valaki átöltöztetett egy pizsamanadrágba.

Miért?

Az ajtó kinyílt, és egy tizenhat év körüli fiatal lány lépett be, hosszú, vörös, göndör hajjal és szeplős arccal. Alacsony volt, de karcsú, igazából túlságosan is vékony. Egy tálca volt a kezében, rajta egy pohár és egy tál.

– Ó, hát felébredtél. – Elmosolyodott. – Jó, akkor most már kérsz egy kis ennivalót és vizet, ugye?

Bólintottam. Mit keresett egy ilyen fiatal lány a házban Daviddel? Letette a tálcát az ágyra mellettem. Remegő kézzel fogtam a poharat, és belekortyoltam. A víz egy kicsit segített a kiszáradt torkomon.

A nyitva hagyott ajtóra néztem.

– Nem fog sikerülni. –mosolygott, ahogy az ágy mellett állt.

Micsoda? Gondolatolvasó volt?

– K-ki vagy te? – kérdeztem.

– Hajléktalan voltam, amíg David be nem fogadott. – Az ajtóra pillantott, majd vissza rám. Előrehajolt, hogy centikre legyünk egymástól, és azt suttogta: – El kell tűnnöd innen, meg fog ölni.

A szemeim tágra nyíltak. Miért akar figyelmeztetni? Visszafogtam a szemforgatásomat. Istenem, nem gondolja, hogy ezt már tudom?

– Hogyan juthatok ki? – kérdeztem.

Nevetett. – Azt nem tudom.

– A családom nélkül amúgy sem mennék.

A feje oldalra billent. – Nem tudom eldönteni, hogy okos vagy, vagy hülye. Azt tudom, hogy én hülye vagyok, mert folyton itt maradok. Szóval talán te is az vagy?

Nagy valószínűséggel.

– Josie, mit keresel itt? – David lépett be az ajtón.

– Semmit, apa. Ööö, úgy értem, hoztam a vendégünknek vacsorát.

Ó, te jó ég! Ez most komoly volt? Úgy értem, mindig is szerettem volna olyan szerepjátékot játszani, ahol Talon kalóz volt, én pedig egy bajba jutott kislány... valahogy úgy, mint most.

De az ő szerepeik igencsak el voltak túlozva, túl pikánsak voltak.

Jézusom, miért nem láttam már az elején, hogy ez a faszkalap mennyire őrült?

Átsétált a szobán. Josie addig hátrált, amíg a falnak nem ütközött. – Mondtam, hogy ne szólíts apunak az emberek előtt – sziszegte összeszorított fogai között, majd pofon vágta.

A lány nyöszörgött, és a padlóra rogyott. – Sajnálom, David.

– Ne légy seggfej– mondtam. Ő szembefordult velem.

Inkább én, mint egy ártatlan lány.

Kinyújtotta a karját, megragadott a hajamnál fogva, és lerángatott az ágyról. Egy kiáltás hagyta el a torkomat, amikor térdre estem előtte.

– Ne – sikoltotta Josie. A hátára ugrott, és az arcát karmolta. A férfi káromkodott, és ledobta magáról, a lány egy puffanással landolt mellettem. A férfi oldalba rúgta, mire a lány felnyögött.

Ököllel tökön vágtam. Most rajta volt a sor, hogy felnyögjön, kétrét görnyedve.

– Fuss – kiáltottam Josie-nak, de ő nem mozdult. Maradt a biztonságos burkában.

– Jefferson – szólt David. Jeff berohant. – Vidd a feleségemet az irodámba. Egy perc és foglalkozom vele.

– Te nem vagy más, mint egy perverz faszszopó, David. Vagy hívjalak én is apucinak? Nem ezt szereted, te szőrös zacskószopó? – kiabáltam.

– Vigyétek, most – ugatott David. Jeff felrántott, és átdobott a vállán. Összeszorítottam a fogaimat a fájdalomtól.

Végigvitt egy folyosón, de láttam, hogy David kisétál a szobából, és bezárja az ajtót. Elmosolyodtam magamban, ennyire felbosszantottam? Gondolom, előbb velem akart foglalkozni. Így legalább Josie egyedül maradt...egyelőre.

Az irodába, Jeff a kanapéra dobott.

– Távozz – parancsolta David.

Jeff vigyorogva megpaskolta a fejemet, és kiment, becsukva maga mögött az ajtót. David a zárban elfordította a kulcsot.

Elkezdett járkálni a szobában. – Régebben azt hittem, hogy amikor visszakaplak, megoldódik minden. De te megváltoztál.

– Szerencsémre, mi? – Felültem, és azon tűnődtem, miért nem vérzik át a nadrágom. Megtapogattam a lábamat, ahol David megszúrt. Valamiféle ragasztószalag fedte.

– Fogd be a pofád – ordította. Kedvem lett volna megmondani neki, hogy úgy sikoltozik, mint egy lány, de nem hittem, hogy ez túl jó ötlet lenne. Jóllehet az esélyeim másodpercről másodpercre csökkentek.

Szeretlek, Talon. Könnyekkel telt meg a szemem.

Most már csak azért imádkoztam, hogy időben ideérjen, hogy meg tudja menteni a gyerekeket és a szüleimet.

– Soha nem kellett volna együtt lennem veled, David. – nevettem. – Azt hittem, tudom, mi a szerelem, de nem tudtam. Mert most már tudom. A szerelem, amit Talon iránt érzek, erősebb, mint bármi, amit eddig éreztem...

Odarohant, megragadta a vállamat, és durván megrázott. – Fogd be! Pofa be! Pofa be! Te egy senki vagy. – Megpördült, és az íróasztalhoz sétált.

A francba!

Kihúzta a fiókot, és elővett egy pisztolyt. – Soha nem pazaroltam volna az időmet arra, hogy megtaláljalak, de az életbiztosításod miatt megérte.

Erre mit kéne mondanom?

– Ööö, várj egy percet. – kuncogtam. – Ezt jól átgondoltad? A biztosítónak nem lesz gyanús, ha golyókkal leszek átlőve?

Miért segítek neki? Jesszusom.

Ekkor jöttem rá, hogy nem féltem Dávidtól. Már nem féltem. Ami előttem állt, csak egy gonosz öregember volt, és semmi más.

– A rendőrség nem kérdőjelezne meg egy betörést, ahol a drága feleségemet megölték, miközben az otthonunkat védte. Hát, nem otthon – úgy tűnik, egy kibaszott állammal arrébb kellett utaznom, hogy megöljelek – kiabálta, majd megrázta a fejét.

– De szép az új nyaralónk itt Melbourne-ben. Hát nem csodálatos? Kapok egy halott feleséget. Kapok pénzt, és egy új lakást. Igen, azt hiszem, itt szándékozom élni... a két lányommal.

– Nem! – sikítottam.

Felemelte a fegyvert és lőtt.

A testem visszacsapódott a kanapéra. Fájdalom nyilallt a karomba, lenéztem és láttam, hogy a vér kezdte átitatni a pólómat.

A fenébe is, ez tetszett.

– Gyakorlólövés – vigyorgott. Újra felemelte a fegyvert.

 

Huszonnegyedik fejezet

TALON

Fordította: Sweety

Egy háztömbnyire innen, egy régi, használaton kívüli szupermarket parkolójában álltam meg. Nem akartam gyanút kelteni a Harley-kipufogókkal, valamint a raktár elé húzódó kibaszott nagy autókkal.

Éppen akkor szálltam ki a kocsimból, amikor vagy húsz Harley dübörgött az utcán, és lehúzódva megállt. Blue volt az első, aki odajött hozzám, aztán Griz, Deanna és Violet.

– Mi a terv? – kérdezte.

– Gyorsnak kell lennünk, be kell jutnunk és utána ki is kell jutnunk. A raktár egy háztömbnyire van a zsákutca végén. Nem sok minden történik errefelé, így nem lehet olyan szemtanú, akit le kellene fizetnünk.

Bassza meg! Úgy éreztem, hogy csak az időmet vesztegetem azzal, hogy itt állok és magyarázkodom. Minden vágyam az volt, hogy bemenjek, kinyírjam azt a rohadékot, és visszaszerezzem a családomat.

Violet előrelépett, és a karomra tette a kezét. – Innen gyalog megyünk tovább, nem akarjuk, hogy tudják, hogy jövünk. – Blue válla fölött egy fehér családi autóra pillantott, ami befordult a parkolóba. Közvetlenül a Harley-k mögött állt meg. – Jó, épp időben. – Elvigyorodott, amikor Warden kiszállt a kocsiból, és kinyitotta a csomagtartót. – Mindenki cserélje ki a fegyverét a miénkkel – kiáltotta Violet a testvéreimnek.

– A francba, Vi. – Lehunytam a szemem. – Hogy a faszba fogod megmagyarázni a zsaruknak, hogy egyszerre húsz fegyverrel lövöldözöl?

Megvonta a vállát. – Majd akkor foglalkozunk vele, ha eljön az ideje. – Megráztam a fejem, miközben hozzátette: – Szerinted Zara börtönbe akarja küldeni a pasiját, miután épp megmentette? Nem. Tedd meg érte, Talon.

– Most már kapok egy kibaszott pisztolyt? – kérdezte Deanna.

– Nem – morogta Griz. – Csak maradj mellettem, hercegnő.

Hangosan felsóhajtott, és megforgatta a szemét. – Rendben. De én is akarok belőle egy darabot.

– Majd meglátjuk – mondtam. Én akartam először őt. Viszketett a tenyerem, hogy megfojthassam a rohadékot, amiért egyáltalán kezet emelt a családomra. – Rendben, pakoljunk fel és induljunk – kiáltottam.

Violet először Wardent küldte be, hogy távolítsa el a kamerákat – ha egyáltalán voltak. Nem, mintha hittem volna, hogy egy olyan nagydarab faszfej, mint Warden, észrevétlenül bejut oda, de visszajött, és azt mondta, hogy tiszta a terep.

Úgy osztottam el a testvéreimet, hogy az egész raktárt lefedtük. Egyenesen a bejárati ajtóhoz mentem Grizzel, Deannával és Violettel. Ekkor Blue futott oda oldalról, hogy tájékoztasson: – Öt embert kilőttünk.

Akkor mi a faszért nem fedezték az elejét?

Válaszul megemeltem az állam, és megpróbáltam lenyomni a bejárati ajtót kilincsét. Zárva volt. Hátraléptem egy lépést, készen arra, hogy berúgjam, amikor Deanna előrelépett és bekopogott. Egy ,,mi a faszom” pillantást küldtem neki.

Másodpercekkel később kinyílt a bejárati ajtó, és Rocko egyik embere, még mindig árulkodó ,,Vicious” mellényben, ott állt.

– Bassza meg! – sziszegte. Épp a derekán lévő walkie-talkie-t akarta megragadni, amikor Deanna pofán vágta ököllel. A férfi hátratántorodott. Blue ráugrott, és a földhöz szegezte.

– Biztos vagyok benne, hogy Rocko maga akar elbánni ezzel a köcsöggel. – Blue elvigyorodott. – Menjetek csak, srácok. Én keresek valamit, amivel megkötözhetem – mondta, miközben megszabadította a fegyvereitől.

A lépcső felé rohantam, amikor a többi emberem is bejött a hátsó ajtón, és átkutatták az alagsort.

Három lépéssel felmentem a lépcsőn az emeletre, a többiek pedig követtek.

A távolban lövés hallatszott.

– A francba, a francba – kántálta Deanna.

Egy folyosóra értünk. Jeleztem, hogy mindenki maradjon csendben, és tartsa nyitva a szemét. Kinyitottam az első ajtót...semmi. Griz éppen akkor ért a másodikhoz, amikor Rocko másik embere kisétált. A fegyveréért nyúlt, amikor Griz egy ütéssel kiütötte.

– Hagyd őt. Az egyik testvér majd gondoskodik róla – suttogtam.

Vi a következő ajtót nyitotta, de megint semmi. Nem egy kibaszott festői túrán voltam itt, úgyhogy nem vettem tudomást arról, hogy mi van a szobában, és tovább mentem.

A negyedik ajtó zárva volt. Violet előhúzott valamit a farmerja hátsó zsebéből, és elkezdte megdolgozni a zárat, másodperceken belül kattant a zár. Félreállt az útból. Megfogtam a kilincset, és lenyomtam, majd kivágtam az ajtót, miközben felemelt fegyverrel léptem be rajta.

Először egy zihálást, egy zokogást és egy ijedt visítást hallottam.

Körülnéztem a sötét szobában, és négy testet láttam kuporogni a jobb sarokban.

– Apa?

Cody hangját hallva lehunytam a szemem. Leengedtem a fegyveremet, mert tudtam, hogy Vi és Deanna fedez engem. Azt nem tudtam, hogy Griz hol van.

– Megmondtam, hogy eljön – mondta Cody büszkén.

– Talon – kiáltotta Maya, ahogy felém rohant. Épp annyi időm volt, hogy kitámasszam magam, amikor a kis teste nekem csapódott. Felemeltem, és szorosan magamhoz öleltem, közben intettem Codynak, hogy jöjjön oda hozzám.

– Richard? Nancy? – kérdezte Deanna.

– Nahát, szia, Deanna leányzó – mondta egy férfi, ahogy előrelépett a folyosó fényébe.

– Ó, Istenem. – zihálta Deanna könnyes szemmel. Tanulmányoztam a férfit, Zara bátyjának, Matthew-nak az idősebb változata volt.

– Jaj, jaj, de jó látni téged, Deanna, méghozzá élőben, a Skype helyett. – Egy nő lépett Richard mellé... bassza meg, a nőm idősebb változata volt. – Te pedig egy dögös szépség vagy. – Elmosolyodott, és felnézett rám.

Violet és Deanna kuncogott. Griz berohant a szobába, a karjában egy fiatal tinilány volt.

– Egy szobában találtam. Eszméletlen, de életben van. – Az ágyra fektette a lányt.

– Nem láttad Zarát? – kérdeztem.

– Ó, te jó ég! Nem csoda, hogy a lányom nem tudott neked ellenállni, amikor ilyen hangod van.

Richard felsóhajtott. –Nancy, koncentrálj. Láttuk őt korábban, de az már néhány órája volt. Nem tudjuk, hol van.

Újabb lövés dördült nem messze tőlünk.

– Bassza meg – sziszegtem. Mayát talpra állítottam. – Maradj itt a nagyszüleiddel. Deanna, itt kell maradnod velük, ha esetleg valami baj lenne.

– Persze, főnök – mondta, és elővette a sokkolóját. Már alig várta, hogy kipróbálhassa.

– Vigyázz rájuk – mondtam Richardnak, miközben átadtam neki a tartalék fegyveremet.

– Ó, persze, ő bezzeg kap fegyvert – panaszkodott Deanna.

Richard bólintott, amikor Nancy mondott valamit, ami engem hoz összefüggésbe a nyelvtannal. Nem törődtem vele, és letérdeltem a gyerekekhez. – Minden rendben. Megkeresem anyukádat, kicsilány, aztán eltűnhetünk innen.

– Tudom, hogy így lesz. – Maya elmosolyodott, és megpaskolta az arcom.

– Sok szerencsét apa, és öld meg azt a rohadékot – mondta Cody.

– Fiam, a nyelved – morogtam. Mindkettőjük fejét megpaskoltam, és kirohantam a szobából.

Újabb lövés, de ezúttal legalább a helyszínt pontosan meg tudtam határozni. Az utolsó kibaszott ajtó volt, a folyosó végén.

Megpróbáltam a kilincset. Zárva. Nem vesztegettem időt arra, hogy Violet felnyissa. Ehelyett a fegyvert felemelve berúgtam, és a hátam mögött Vi és Griz társaságában beléptem.

A kurva anyját.

Láttam a nőmet a kanapén, véresen.

A francba, mindenhol vér volt.

– Te ki a faszom vagy? – kérdezte David.

Ahogy rábámultam, hátrálni kezdett, miközben Violet Zarához rohant.

– Mondd, hogy lélegzik – mondtam.

– É– édesem? – mondta a nőm, de aztán köhögni kezdett.

– Jézusom, Talon! Ki kell vinnünk innen. Három lőtt sebe van, és megverték.

– Nem viszed el őt – kiabálta Dávid.

– Hátrébb a picsába! – üvöltöttem. Elindultam felé. – Véresre verted a nőmet, megerőszakoltad, és kurvára lelőtted. Baszd meg!

Düh. Csak dühöt éreztem. Ez a köcsög nem érdemelte meg, hogy gyorsan és fájdalommentesen végezzek vele.

Meg fog fizetni.

Fel akarta venni a fegyvert, amit az asztalra ejtett, amikor berontottunk a szobába, de én értem oda előbb, és ellőttem a kezét.

– A francba! – sikoltotta a kezét a mellkasához szorítva.

– Talon! Mennünk kell, méghozzá azonnal! – ordította Violet.

– Griz, vidd őt! Takarítsatok össze! Elviszem innen a nőmet.

Griz elmosolyodott. – Persze, testvér.

Odasétáltam a kanapéhoz. – Jézusom, bébi – suttogtam.

– Tudtam, hogy el fogsz jönni. Gyerekek? Szülők?

– Ők biztonságban vannak, most vigyünk téged is biztonságba. – Nem volt idő a mentőautóra, ezért amilyen óvatosan csak tudtam, a karjaimba vettem, de még így is felkiáltott.

Fájdalom mardosta a szívemet.

– Vi, tedd szabaddá az utat és győződj meg róla, hogy a gyerekek nem látják.

– Rajta vagyok – mondta, és kirohant a szobából.

– É-édesem...

– Igen, cica?

– Én... nem tudom... hogy sikerül-e. Én... ha én...

– A francba, cica. Ne csináld! Minden rendben lesz, minden rendben lesz. Bassza meg, bébi! Tudom, hogy jól leszel, mert szeretlek, és az én kibaszott szerelmem elég erős ahhoz, hogy életben maradj. Szóval, hozzunk rendbe, jó?

– I-igen, édesem. Tudod, tudod, én is szeretem az alfahím énedet. – Rám mosolygott, majd elájult.

Amint beértünk a kórházba, elvitték. Kivették a karjaimból, és azt mondták, hogy maradjak. Hívták a rendőröket, mégis a testvéreim értek oda előbb. A váróterem úgy nézett ki, mint egy buli a telepen. De ahelyett, hogy jól érezték volna magukat részegen, mindenki józan és komor volt.

Egy székben ültem, a fejemet a kezembe hajtva, miközben a nőmön dolgoztak. Zara szülei voltak a gyerekekkel, több testvérem vigyázott rájuk. Várták tőlem a híreket...én csak baszottul reméltem, hogy jó híreket tudok nekik mondani.

Nem. Ez egy nagyszerű, kibaszott kurva jó hír lesz, amit el fogok mondani nekik!

Griz elterelte a zsaruk figyelmét, és elmondta nekik, mi történt a raktárban... nos, a mi történetünket. Az volt a történet, hogy Zarát elrabolta az őrült exe, és amikor mi megjelentünk, David lelépett. Mi nem vettük a fáradságot, hogy üldözzük, mert Cicát kórházba kellett vinnünk. Még szerencse, hogy volt egy szemtanúnk, a fiatal lány, Josie, akit David az elmúlt három évben túszként tartott fogva. Amikor Billy behozta, azt mondta, hogy hajlandó elmondani a zsaruknak, amit csak akarunk, és így is tett. Így legalább több időm maradt arra, hogy üljek és várjam, hogy a nőm rendbe jöjjön. Bár a zsaruk azt mondták, hogy később még szükségük lesz a vallomásomra, valamint –, hogy is mondták? – Miss Edgingwayére, ha túléli.

Ha.

Ha kibaszottul sikerül túlélnie.

Ekkor megütöttem egy zsarut, és azt kiabáltam, hogy húzzon a picsába. Blue-nak kellett leszednie róla. A zsaru később azt mondta Violetnek, hogy nem tesz feljelentést, és hogy megérti.

Nem, mintha engem érdekelt volna.

Mire az orvosok kijöttek, már mindkét karomban volt egy-egy gyerek, és Zara szülei is mellettem ültek. Úgy döntöttek, hogy mégsem várnak Zara házában, és miután lezuhanyoztak és átöltöztek, bejöttek a kórházba. Nem hibáztathattam őket.

Deanna már korábban megjelent, és üvöltözött, hogy lemaradt a lehetőségről, hogy megtorolja a köcsögön. Ekkor suttogtam neki: – Még nem, még nem vagy.

Örömében kibaszottul vigyorgott, aztán leült a seggére, hogy türelmesen várjon velünk.

A doktornő meghátrált, amikor meglátta a motorosokkal teli várótermet.

– Ööö... Zara Edgingway családja?

– Azok mi vagyunk – mondtam, miközben felálltam. Zara szülei szorosan átölelték a fáradt gyerekeket.

– Ó, rendben. Csak azt akartam mondani, hogy túl van a műtéten, és úgy tűnik, rendbe fog jönni.

Térdre rogytam, és aznap másodszorra is hálát rebegtem, hogy kurvára megmentették az életemet. Mert tudtam, hogy nem lenne életem a cicám nélkül.

 

Epilógus

6 hónappal később

ZARA

Fordította: Sweety

– Talon – nyögtem.

– Jézusom, cica – nyögte, miközben a csípőmet forgattam. A szobájában voltunk, az ő... a mi házunkban. A gyerekek a szüleimnél voltak, és itt volt az ideje, hogy egy kétszemélyes privát partit tartsunk. A fejtámlának támaszkodva ült, anyaszült meztelenül. Én is ugyanolyan meztelen voltam, leszámítva a magassarkút, amit a párom vett nekem a múlt héten a születésnapomra.

A bennem rejlő tehenészlány varázslatot használtam, és úgy lovagoltam rajta, ahogyan kellett.

Előrehajolva megcsókoltam.

Soha nem tudtam betelni vele.

Soha.

– Kicsim – nyögte.

– Még nem, drágám.

– Bassza meg, cica!

– Még nem – mondtam összeszorított fogaimon keresztül. – Ó, Istenem, édesem! Most!

Megragadtam mögötte a fejtámlát, miközben belém lövellte az ondóját, és én fölötte élveztem.

Nehézlégzéssel, kimerülten a vállának támasztottam a fejem.

– Jézusom, asszony. Soha többé nem csináljuk ezt a pózt. Kurvára túl gyorsan elélvezek.

Kuncogtam. – Dehogyisnem, a pokolba. Imádom átvenni az irányítást.

– Csak a hálószobában teheted, és csak akkor, ha hagyom – morogta.

– Mindegy – mondtam hátradőlve, hogy láthassa, ahogy forgatom a szemeim. Elvigyorodott. Felkeltem az ágyból, és bementem a fürdőszobába, hogy megtisztálkodjak. Amikor visszajöttem, Talon még az ágyon feküdt, és egy lepedő takarta az alsó felét. Odarohantam, és az ágyra ugrottam. Kuncogott a bohóckodásomon. Lekapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő lámpát, és odabújtam hozzá. Aztán olyan közel simultam hozzá, amennyire csak lehet, mert tudtam, hogy a karjával átölel, ahogy mindig is tette.

– Boldog vagy, cica?

– Több mint boldog... de egy kicsit aggódom.

Nevetett. – Nem kell, mert én itt leszek melletted. Mindig.

– Tudom, drágám. Ezért szeretlek.

– Én is téged, bébi. Most aludj.

– Igenis, főnök. – És felsikoltottam, amikor rácsapott a hátsómra.

Az egyetlen ok, amiért egy kicsit aggódtam...nos, nem azért, mert Talon előző este megkérte a kezemet, amikor a legközelebbi barátainkkal és családtagjainkkal együtt körbeültük az asztal. És végképp nem azért, mert aztán közölte velem, hogy a gyerekekkel nyaralni megyünk a Fidzsi-szigetekre.

Aggódtam, mert aznap reggel az orvosomnál kiderült, hogy ikreket várunk. Talon vigyorgott a megdöbbent arcomon, és azt mondta: –Kurvára igen. Cicus, ha valamit csinálok, azt jól csinálom, és te is nagyon jól csináltad.

Ez azért még vitatható volt.

Éppen csak túltettem magam azon, hogy esetleg nem lehet gyerekem, miután David kétszer hasba lőtt. Mondhatni, hogy Talon a fellegekben járt, hogy közös gyerekünk lesz. Azt mondta, hogy elég sok szarságon mentem már keresztül az életemben ahhoz, hogy öreg és ősz koromig kitartson; és most, hogy végre túl vagyunk a hullámvölgyeken, a lehető legteljesebben élhetjük az életünket, minden egyes nap.

Nos, az életünk minden bizonnyal tartalmas lesz.

Persze a hír után rohantam, és Deanna vállán sírtam, és elmondtam neki, hogy Talonnak szuperszonikus spermája van, és hogy hangsebességgel bejutott a...kismacskámba, és belém lőtte az ikreket.

A válasza az volt, hogy – Hát, baszódj meg.

Azt hittem, hogy egy újabb forró krízis-kérdés kihozza majd a sodrából. De nem így történt.

Aggasztott, mert mostanában alig láttam, és amikor láttam, úgy tűnt, mindig gondolkodik valamin...csak éppen nem osztotta meg velem.

Mintha megváltozott volna, amikor engem elvittek, és ezen nem tudta magát túltenni. Bár még mindig kétlem, hogy csak ez lett volna az oka. Valami más volt a fejében, és ennek a végére akartam járni.

Annyi más dolog is megváltozott, mióta kijöttem a kórházból.

Mattie és Julian már Ballaratban éltek. A régi házamba költöztek, amikor Talon kiköltöztetett...igen, kiköltöztetett, amíg a kórházban voltam. Maya el volt ragadtatva.

Az incidens óta szemmel tartottuk Mayát és Codyt, de úgy tűnt, jól kezelik a helyzetet. Cody még mindig minden második hétvégén nálunk volt, de most azon dolgoztunk, hogy a teljes felügyeleti jogért folyamodjunk. Cody végre bevallotta, hogy az idő nagy részében egyedül van otthon. Az anyja mindig elfoglalt volt az edzőteremben, a kozmetikusoknál, és a partnere ügyfeleinek szórakoztatásával... és ez azt jelentette, hogy szórakoztatta őket.

A szüleim is úgy döntöttek, hogy Ballaratba költöznek, és amint elmondták Talonnak, talált nekik egy házat, megvette...mert úgy tűnik gazdag volt, és beköltöztette őket – miközben én még mindig a kórházban voltam.

Az én emberem imádott irányítani.

De a szívem a kezében volt. Tudta, hogy több mint boldog lennék, ha a családom a közelemben lenne, és így is volt.

Ráadásul nemcsak a szüleim laktak náluk, hanem örökbe fogadták Josie-t. Aki még mindig egy összezavarodott lány volt, de ki hibáztathatná őt azok után, hogy három évig Daviddel élt, és hogy min ment keresztül?

Mondtam neki, hogy segítek neki a gyógyulás útján, mert most már testvérek vagyunk. Ez volt az első alkalom, hogy mosolyogni láttam. Nemcsak a szüleimhez és hozzám ragaszkodott, hanem Mayával, Codyval és Billyvel, a sütiimádó motorossal, Talon egyik testvérével is kötődést alakított ki, aki megmentette azzal, hogy bevitte a kórházba.

Nem sokkal azután, hogy kiengedtek a kórházból, Talon és én először veszekedtünk, Pickkel kapcsolatban. Mattie és Julian elmondták, hogy Pick mit tett értük. Talon azt akarta, hogy Pick távozzon a testvériségből. Mattie, Julian és én azt mondtuk neki, hogy adjon neki még egy esélyt...végül is, teljesen lefárasztottuk és azt mondta, hogy megfontolja. Vagyis Pick még mindig a testvériségben volt, és végül Talon és Mattie volt az, aki segített az anyjával kapcsolatos köteléket elvágni. Picknek.

A kórházban minden éjjel felébredtem, de ez abbamaradt, amint Talon mellettem aludt.

Mindig is lesznek hegeim, de ezek a hegek erősebbé tettek. Hogy bebizonyítsam, hogy túl vagyok a történteken, és hogy erősebb vagyok, olyasmit tettem, amitől kicsit megijedtem. Megcsináltattam az első tetoválásomat, hogy eltakarjam a legkisebb heget – ami úgy fájt, mint a rosseb. És ekkor volt Talonnal a második vitánk. Ő nem akarta, hogy tetováltassak a testemre. Ekkor kiabáltam, hogy – Ami jó a libának, az jó a gúnárnak is. – A válasza az volt, hogy – Mi a faszt jelentsen ez?.– Megvillantottam neki a hasam alsó részén lévő tetoválásomat: egy sólyom képét, alatta pedig az állt, hogy ,,Berepültél az életembe, de én belemélyesztettem a karmaimat a tiédbe.”

Másnap visszatért a saját tetoválásával, egy cicát ábrázoló képpel, amely a bőrébe vájta a karmait.

– Jézusom, cica. Hallom, hogy megint kavarognak a gondolataid. Menj aludni. Minden rendben lesz.

Belemosolyogtam a sötét szobába, és tudtam, hogy minden jó lesz, mert mellettem van a vagány motorosom.

Vége