5.-6. Fejezet

 

Ötödik fejezet

Fordította: Sweety

Néhány másodperccel később, kinyílt a bejárati ajtó, és a fiatal sütikedvelő motoros lépett be, akit szorosan követett Blue. Megdöbbenve láttam, hogy Blue lefog egy vonakodó, sötét hajú és jóképű idegent.

– Blue? – kérdeztem. Talon közelebb húzott, mindkét karját a derekam köré fonta.

Deanna felállt a kanapéról. –Most meg mi folyik itt? Nem bánom a szórakozást, de kezd egy kicsit sok lenni. – Aggódó tekintetét felém fordította. Megráztam a fejem. Ez a helyzet legalább annyira meglepő volt számomra, mint neki.

– Ki a fasz vagy te, és miért szaglászol a ház körül? – kérdezte Talon, a döbbent tekintetű fickótól.

Az említett fickó zihált: – Szentséges Szűz Mária, megnyertem a tesztoszteron kánaánt. Kurvára nem csoda, hogy elhagyott, ezért. Az a szemétláda. Ő hol van? Le fogom vágni a tökét.

Blue erősen meglökte a fickót, aki ettől előrebukott. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy nem jelent veszélyt. Azonkívül, hogy ha mégis megpróbálkozna – amit kétlek –, a ház már tele volt gonosz kinézetű emberekkel, akik leterítették volna. De érezhető volt, hogy nem tudna bántani senkit.

Kiegyenesedett, megigazította karcsú testén a ruháját, Blue felé fordult, és rákacsintott. – Hát valóban szeretem a durvaságot, de csak az ágyban, édesem.

Blue felhorkant: – Húzz a picsába!

Nem bírtam ki kuncogás nélkül. Blue haragos pillantást vetett rám, de a kuncogásom a vendégünk figyelmét is felkeltette.

– Hát akkor fenekelj el! – mondta, majd felém fordult – Te biztosan Zara vagy. Elmosolyodott.

A szemeim tágra nyíltak. Talon elém lépett, és azt mondta: – Addig nem szólsz hozzá, és rá sem nézel, amíg el nem mondod, ki a faszom vagy.

– Ne izgulj és ne kapd fel a vizet, szerelmes muffin. – Talon válla fölött rám nézett. – Ínycsiklandó nyalánkság, édesem.

– Azt hiszem, imádom ezt a fickót – mondta Deanna.

Deanna szemébe nézett. – Köszönöm baba, te is gyönyörű vagy. Biztos vagyok benne, hogy az érzés kölcsönös lesz.

– Bassza meg! – Talon a srác felé vette az irányt, aki gyorsan hátrálni kezdett.

– Hé, várj egy kicsit Herkules. Én csak barátkozom itt.

– Mondd meg, ki a fasz vagy, vagy behúzok...

– Julian? – A szobában mindenki megfordult és egy megdöbbent Mattie-t láttunk.

Talon ott hagyta, és visszaballagott hozzám, majd újból átölelte a derekamat.

– A pokolba is, azt hiszem, épp most buktattam le magam. – Julian felsóhajtott.

– Mit keresel itt? – kérdezte Mattie.

– Ki ő? – Talon Mattie-re meredt.

– Egy... egy barát.

– Most komolyan, faszfej? Lefelejtetted a fiút a barát elött. Vagy csak azért, mert megtaláltad a nővéredet és egy Chippendale fiúkkal teli házat, hirtelen emlékké váltam?

Mattie kinyújtott kézzel mondta: – Nem, nem erről van szó.

– Tök mindegy – morogta Julian, keresztbe fonta a karját a mellkasán, és nem törődött az öcsém tekintetével.

– Ó, ez igazán érdekes. – Elmosolyodtam, és kibontakoztam Talon szorításából. Julianhez sétáltam. – Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. – Megöleltem őt. – Mattie csak tegnap este érkezett ide. Volt egy kis idegösszeomlásom, de biztos vagyok benne, hogy ha nem ez történik, mindent elmondott volna rólad.

– Nos, nem csak csodálatos vagy. Köszönöm, drága, és sajnálom a veszteségedet. Megértem, hogy Mattie meg akart találni téged, hogy ő maga mondja el neked, de hogy engem elhagyjon? Nem. – Megrázta a fejét. – Ez egyszerűen nem fér a fejembe. – Közelebb hajolt, és azt suttogta: – Szerintem aggódott, hogyan fogadnád, hogy meleg. – Kiegyenesedett és elmosolyodott.

– De te remekül kezeled a dolgot. Az isten szerelmére, mondd meg, cukorfalat, hogy lehet a házad tele orgazmusképes férfiakkal?

Elvigyorodtam, és Talonra mutattam. – Az az illető azt hiszi, hogy valamiféle igényt tarthat rám, mert tegnap ledugta a nyelvét a torkomon. Ő a főnökük.

– Baszd meg! – Talon a plafonra nézett.

– Szavadon foglak fogni, ezt megígérem, Vasember – mondta Julian a szempilláit rebegtetve.

– Julian! – zihálta Mattie.– Bocsánat! Sajnálom, nem gondolta komolyan.

– Jézusom, elég legyen! Mi a fenét gondoltam? – kérdezte Talon.

Csípőre tettem a kezem, és dühösen ránéztem. – Nem tudom biztosan. De ezt könnyen orvosolhatom és elmegyek.

– Ha még egyszer ezt mondod, vagy megfordul a fejedben, ágyba viszlek, és addig baszlak, amíg meg nem jön az eszed.

Julian megszólalt mellettem. – Komolynak hangzott.

Julianra néztem, és megforgattam a szemem. – Valószínűleg igen.

– Mindenki fogja be. Ezt a szart meg kell oldanunk.

– Naaaaagyon parancsolgató – mondtam Juliannek.

– Cica– morogta Talon.

– Rendben, srácok. – Megragadtam Julian kezét, és a kanapéhoz vezettem. A csendben figyelő Violet és Warden odalépett Talon mellé, velünk szemben. Julian Deanna és közém ült, Mattie pedig mély levegőt vett, és lerogyott a kanapé szélére.

– Szia, Julian vagyok. – Kinyújtotta a kezét Deanna felé.

– Deanna. – A lány megemelte az állát.

– Mi folyik itt? – kérdezte Julian.

– Zara PP pasija magyarázatot vár a múltjáról, és arra, hogy miért akar kurvára lelépni, mióta Mattie megtalálta.

Julian felemelte a kezét és felkiáltott: – Ó, ó! Tudom, hogy miért. Az őrült exe miatt, ugye?

Deanna bólintott, és tovább folytatta. – Szóval, most az idióta folyton azt sulykolja a hülye agyába, hogy a legjobb, ha egyszerűen elmenekül, hogy ő és Maya meg mindenki más is biztonságban legyenek.

– Ó, fogd be! – néztem rá dühösen. – Nem érted. Senki sem érti. Ha megtalál, a végén még valakinek baja esik. Én...

– Te nő! – Mindenki Grizre nézett, amikor ezt az egy szót bömbölte. A többi motoros, akik eddig a telefonjukkal játszottak vagy halkan beszélgettek egymással, elhallgattak, és várakozva kihúzták magukat. – Ezért mentem el korábban. Lehet, hogy nehezen tudod feldolgozni, hogy Talon nője vagy, de amint igényt tartott rád, a Hawks részévé váltál. Mi gondoskodunk a mieinkről, és ebbe most már te is beletartozol. Szóval ne baszakodj velünk, és ne aggódj miattunk. Mi ezért a dologért élünk. Megvédünk téged, nem számít, milyen szarságokat dumálsz. Nem így van, fiúk?

– Basszus igen! A francba is, igen! – az üvöltések kórusban visszhangzottak az aprócska házamban, ami könnyeket csalt a szemembe.

Felemeltem az egyik kezemet. – De...

Griz félbeszakított, és azt mondta: – Fogd be a szád és semmi de! Semmit nem tudsz mondani, ami megváltoztatná a véleményünket. Most pedig a kurva életbe, menjetek vissza dolgozni.

Akkor jöttem rá, hogy nem hozzám beszél, amikor távozni kezdtek a motorosok a bejárati ajtón. Csak néhányan maradtak: Griz, Blue és Pick.

– Cicus, végre itt a kibaszott idő, hogy rendezzük a dolgokat.

Én csak makacsan megráztam a fejem. Úgy gondoltam, hogy ha nem tud semmit, akkor harcba se szállhat, így nem eshet baja se neki, se az embereinek.

– Oké, ha te nem beszélsz, majd én mesélek – kiabálta Deanna.

– Ne tedd! Ne merészeld! – sziszegtem.

Violet megköszörülte a torkát. – Ha ő nem, akkor majd én. Biztonságban kell lenned. És minden józan eszem ellenére azt hiszem, a bátyám képes megvédeni.

– Honnan tudod, hogy mi történt vele? – horkant fel Deanna.

Vi felhúzta az orrát, megemelte a felső ajkát. – Barbie, magánnyomozó vagyok. Természetesen ellenőriztem őt.

– Szemét vagy, akárcsak a bátyád – meredtem rá, keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, és lerogytam a kanapéra.

– Már csak ezért a megjegyzésért is elmesélem az egész rohadt történetedet.

– Violet!

– Nem! – Megrázta a fejét.

– Valaki kurvára kezdjen el beszélni – sóhajtott Talon. – Mondjátok el az infót, amire szükségem van, hogy biztonságban tudjam a nőmet.

Hoppá, azt hiszem, elege lett.

Vi vett egy nagy levegőt, és belekezdett: – Zara Edgingway, valójában Zara Alexander néven született. Véletlenül mondta meg a vezetéknevét, amikor bejött, és rájöttem, hogy más, mint ami az önéletrajzában szerepel. Zara az NSW-beli Manlyban nőtt fel a szüleivel és az öccsével, Matthew-val. Leérettségizett. De aztán találkozott David Goodwill-lel, amikor a Starbucksban dolgozott. A férfi elvarázsolta őt, és elhitette vele, hogy ő egy jó, gondoskodó srác. Fiatalon összeházasodtak, de...

Senkire sem tudtam ránézni. David beszippantott a tündérmeséjébe, és most az egész életemet úgy tálalták, mint valami ledér bujkáló nagymamát.

– …Zara tudta nélkül, David Goodwill a klubüzlete mellett a maffiával is üzletelt. Emellett drogokkal is foglalkozik, és nők és fegyverek eladásával is. Ő egy gonosz rohadék.

Egy kosár gyümölcs. Kívül szép, belül rohad. Tudtam, hogy rossz, de azt nem, hogy ennyire.

– Miért hagytad ott, Zara?

Ó, ez fájt. Semmi cica, hanem Zara. Nem mondhattam el neki az igazi okot. Már így is Zara voltam.

Ha tényleg megtudná az igazságot, a sok mocskot, mi lenne akkor belőlem? Semmivé válnék. Így hát megráztam a fejem, és azt hazudtam: – Rájöttem, mit tett.

– Zee – mondta Deanna. Elkaptam a tekintetét a saját könyörgő tekintetemmel. Hátradőlt, és nem szólt semmit.

Valami összetört. Ziháltam, és felnéztem, hogy lássam, Talon a földre dobott egy vázát, amelyik a tévé mellett állt. – Kibaszottul ne hazudj nekem!

– Talon – kiabált rá Blue.

– Nem hazudok, és ne dobáld a cuccaimat – mondtam emelt fővel.

– Két éve várok arra, hogy el gyere hozzám. Vártam és figyeltelek, Zara. Ismerlek. Tudom, mikor vagy dühös, mikor szomorú, zaklatott, aggódó, boldog, kanos és kibaszottul hazudós. Mondd el az igazat. Miért hagytad el őt?

Az alsó ajkam megremegett. Az isten verje meg, amiért ezeket mondta. A seggfejnek nem lett volna szabad kedves dolgokat mondania nekem. Ki kellett volna tiltanom a házból. Ez működhet. Ha elmondanám neki odébbállna. Elengedne. Fájna, de ez lenne a legjobb.

Kihúztam magam, ökölbe szorított kézzel bámultam rá, és azt kiabáltam: – Tényleg tudni akarod? Elegem volt már a veréseiből...– A szobában kísértetiesen csend volt, kivéve Julian zihálását. – De ami az egészet megkoronázta, ami miatt az éjszaka közepén felhívtam Deannát, hogy megszökjek, az az volt, amikor részegen hazajött, megvert, majd megerőszakolt! – A mellkasomat ütögettem.

Talán nem kellett volna kiabálnom. Talon keze ökölbe szorult. Mélyeket lélegzett az orrán keresztül. A düh hullámai töltötték meg a szobát, és biztos voltam benne, hogy lézerek lövelltek volna ki a szeméből, ha Griz nem kezd el utasításokat osztogatni.

– Bassza meg! Deanna, vidd Zarát a szobájába. Meleg srácok, magánnyomozók, menjetek velük. – Blue és Griz átrohantak a szobán, és megragadták Talon karját. – Menjetek már – morogta.

Vi, Warden és Mattie már a folyosó felé tartott. Deanna megragadta a kezemet, és Julian megfogta a másikat, majd magukkal rángattak.

Épp becsuktuk az ajtómat, amikor dühödt üvöltés töltötte be a házat. – Kinyírom azt a rohadt szemétládát! Hagyj békén! Engedj el!

A fiúk biztosan elengedték, mert a következő dolog, amit hallottunk, a bútorok hajigálása volt.

– Talon, húzzál ki innen a picsába– kiabálta Blue.

Hallottuk, ahogy a bejárati ajtó kinyílt, és a falnak csapódott.

– Takarítsd el ezt a szemetet, majd mi megnyugtatjuk – mondta Griz valakinek.

Pillanatokkal később a Harley-k dübörögve indultak el az utcán.

– Nos, édes karamell bőrű, őszintén szólva, még soha életemben nem láttam ennyi akciót. Imádok itt lenni. Mattie, költözünk. – Julian elmosolyodott mellettem ülve az ágyon.

– Ez kurvára... wow. Még soha nem láttam ilyen...nagyon dühös férfit. Dögös volt mi? – Deanna szeme csillogott az izgalomtól, a másik oldalamon ülve.

Deanna és én, mindketten tudtuk, hogy láttunk már másokat is ilyen dühösnek, de ez egy teljesen más helyzet volt. Tudtuk, hogy az említett szuperdühös ember nem árthat. Tulajdonképpen vicces volt, hogy mennyire nem féltem, különösen annak fényében, ami a múltamban történt. Valójában minden más voltam csak rémült nem. Csak émelygést és szomorúságot éreztem, amiért bármilyen módon felzaklattam Talont.

– Olyan szexi, hogy azt hiszem, a nadrágomba élveztem. Sajnálom, drágám – mondta Julian. Mattie elmosolyodott, és egyetértően bólintott, majd megsimogatta Julian lábát.

– Forrófejű. Mindig is ilyen volt – mondta Vi a fejét csóválva. Ő és Warden az ajtó előtt álltak.

– Talán... talán most már nem foglalkozik velem – mondtam.

– Na szép, helyben is vagyunk. Mi jár az elmeroggyant fejedben? – kérdezte Deanna.

– Most már tudja.

– Mit, Zara? – kérdezte Mattie.

– Hogy nem vagyok jó neki. Mocskos vagyok.

– Bassza meg! – sziszegte Warden, majd kinyitotta az ajtót, és távozott.

– Szerintem túl sok volt neki a lányos beszéd – mosolygott Julian. – És Zara, én édes almás pitém. Abból, amit most láttam és hallottam, Talon még messze nem végzett veled. Nem vagy mocskos, kislány. Az a ’foga közé szorult punciszőr lobogtató’ exed halott ember. Nagyon szeretnek itt téged te nő, és ha nem te, Deanna vagy Talon lesz a gyilkos, akkor sorban állnak a többiek, hogy betöltsék azt a helyet. Annak a faszszopónak soha nem lett volna szabad kezet emelnie rád. Megfizet mindenért, mézes puszedli. Nem számít, mit mondasz. És Talon melletted lesz ebben a pokolban. Mindenki láthatja, mennyire oda van érted.

 

Hatodik fejezet

Fordította: Sweety

– Rendben, amíg a bátyám lehűti magát, nekem információra van szükségem. Először is, miért akarsz ennyire elmenekülni? Ezzel csak még nagyobb bajba kerülhetsz, mint eddig – kérdezte Violet, majdnem olyan dühösnek tűnt, mint Talon.

– Lehet, hogy valaki követte Mattie-t. El kell tűnnöm innen, mielőtt felbukkannak, vagy maga a faszfej jön ide.

– Nem mintha biztos lenne abban, hogy Mattie-t követték, szerintem inkább Julian után eredtek – mondta Deanna. –Bassza meg – morogta, amikor meglátta az aggodalomtól tágra nyílt szemeimet.

– Itt nagyobb biztonságban vagy, mint bárhol máshol a világon. Talon mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Ahogy láthatod, és milliószor hallottad már, Zara, nem csak ő, biztos vagyok benne, hogy Barbie is ezt tenné. Aztán ott vagyok én és a srácok is.

Megforgattam a szemem. – Pontosan ezért kell mennem.

– Megijedtél, félsz és nem gondolkodsz tisztán.

Lehuppantam az ágy végére, a lötyögő hasam csak úgy ugrált a rázkódástól. Biztos nem volt túl vonzó, de ki voltam akadva. Felálltam, és Violet arcába másztam.

– Persze, hogy félek – sziszegtem. – Ha egy ilyen ember üldözne téged, te nem félnél? És én olyan tisztán gondolkodom, mint Talon egy melegbárban.

Julian kuncogott mögöttem. – Azt én is szívesen megnézném.

– Ó, nem, nem. Egy meleg sztriptízklubban – tette hozzá Deanna.

– Pszt, srácok – parancsolta Mattie.

Vi rám villantotta a tekintetét, és azt mondta: – Nem. Ez. Nem. Te. Vagy. Ha te lennél, tudnád, hogy az a helyes döntés, ha itt maradsz. Mindannyiunkkal. Nemcsak neked, hanem Mayának is ez a helyes választás. Gondolkozz, Zara! Ha egyedül vagy odakint, és az életedért futsz, mit fogsz mondani Mayának? Hogyan fogod őt biztonságban tudni? Egyedül leszel.

Hátráltam. – Én... nem is tudom.

– Megértem, hogy kényszert érzel a menekülésre. Természetesen megértem. De ez nem segít. Itt az ideje, hogy megbízz a körülötted lévő emberekben. Hogy támaszkodj rájuk, amikor segítségre van szükséged, és ők hajlandóak is megadni. Nem számít, mi lesz a következménye.

Kecsesen –nem is– méltóságteljesen visszadőltem az ágyra. A fenébe is, igaza volt.

Csak menekülni akartam, hogy mindenki biztonságban legyen, de nem gondolkodtam józanul. Maya volt a legfontosabb, és nem jutott eszembe, hogy nem csak rám van szüksége ahhoz, hogy megvédjem őt a bekattant apjától. Még ha a gondolattól, hogy másokat bele is kevertem a zűrös helyzetembe, pánikba estem és a legszívesebben a sarokban ülve szoptam volna az ujjam, meg kellett állnom levegőt venni és tiszta fejjel gondolkozni.

Felegyenesedtem, és Mattie felé fordultam. – El kell menned, mielőtt a dolgok eldurvulnak.

– Ha eldurvulnak – mondta Deanna.

Mattie elmosolyodott. – Egy család vagyunk, és csak most kaptalak vissza az életembe...

Julian félbeszakította: – Ó, te jó ég, mindjárt elsírom magam. Ez egy olyan megörökítendő pillanat. – szipogott egyet.

Mattie megforgatta a szemét. – És nekem is volt már csúnya dolgokban részem, úgyhogy már megszoktam.

– Jobb, ha nem rám célzol, te zacskószopó.

Deanna nevetett.– Ezt imádom: zacskószopó. Muszáj lesz használnom.

– Feltétlenül próbáld ki egy heteró fickón. Uramisten, az nagyon vicces lenne.

Deanna felém fordult. – Szóval, maradsz?

– Igen.

– Egy kibaszott csodatevő vagy, de még mindig nem kedvellek. – Deanna Violetre pillantott.

– És azt hiszed, hogy érdekel? – Unott tekintetét Julianre fordította. – Azért lenne egy kérdésem hozzád. Honnan tudtad, hogy Mattie itt van?

– Kihallgattam a beszélgetést, amit a barátjával folytatott, aki látta Zarát errefelé. Tudtam, hogy Mattie egy darabig nem közelíti meg a húgát, ezért magam is elkezdtem egy kis kutatást. Tudtam, hogy a testvérének van egy kis csemetéje, és a nevüket. Az interneten találtam meg, amit kerestem.

– És azért nem mondtad el, mert...– Mattie tekintete vad és bosszús volt, hogy Julian nem mondott semmit.

– Ó, tudtam, hogy egy nap szó nélkül elszöksz majd, hogy megtaláld. Nem fogod elmondani neki, hogy hol szeretnéd a farkad minden éjjel pihentetni. Persze tudtam, hogy ha felbukkanok imádni fog, és nem ítélkezik. Naná, hogy így is lett.

– Akkor is szólnod kellett volna – motyogta Mattie.

– Az exed nem tud semmit Mayáról, igaz? – kérdezte Vi, miközben beljebb jött a szobába.

– Igaz – mondtam.

– Ez nagyszerű hír. Nem kell, hogy rátok találjon, mint Veronica Mars.

– Ó, Veronica nagyon dögös – tapsolt Julian.

– Akkor most mit csináljunk?

Az ajtóm kinyílt, és megjelent Warden. Összenézett Violettel. – Átfésültem mindent. Semmi sincs odakint. A tesód emberei már figyelnek. – A tekintete aztán rám esett. – Az a faszfej odakint megadta a számát...

– Kapd be – kiabálta Pick a nappaliból.

– Felhívtam az emberedet, és elmondtam neki, amit meséltél...

– Warden! – kiabáltam.

– Rajta, haver – nevetett Deanna.

– Te jó ég! – lihegett Julian.

– A francba – szólalt meg Mattie.

– Már úton van hazafelé. – Ahogy ezt kimondta, meghallottuk a Harley-k szexi dübörgését. A szívverésem az egekbe szökött, és készen álltam arra, hogy futva a szekrényemben rejtőzzek. De az volt az érzésem, hogy szobában lévők elárulják neki, hogy hová bújtam. Seggnyaló besúgók.

Gyorsan Deanna és Julian közé ültem. Mindannyian hallottuk, ahogy kinyílik a bejárati ajtó, majd bakancsos léptek közeledtek a folyosón. Warden arrébb lépett az ajtónyílástól, ahogy Talon betöltötte azt. Nagyot nyeltem, és megragadtam Julian és Deanna kezét. Deanna felhorkant, elengedte a kezemet, és felkelt az ágyról.

– Ennyi. Többé már nem vagy a legjobb barátom. Mostantól interjúztatok, hogy betöltsem a helyét – mondtam a társaságnak.

– Mindegy – replikázott szemforgatva.

– Ó, ó! Úgyis mindig szerettem volna egy lány legjobb barátnőt, én jelentkezem, tubicám. – Julian megszorította a kezemet. Rávigyorogtam. Talon mélyen a torkában morgott. – Ó, vagy nem. Hagyjuk, óriás. – Julian gyorsan felállt az ágyról, bocsánatkérőn rám mosolygott, és azt mondta Mattie-nek: – Gyere, drágám. Azt hiszem, Thor egyedül akar lenni.

A karomat a levegőbe lendítettem. – Mi a fene? – kiáltottam, és hagytam, hogy a karom visszaessen.

A hálószoba ajtaja becsukódott, Talon nekitámaszkodva állt és engem figyelt. Kíváncsi voltam, ha fütyörészni kezdek, és körülnézek a szobában, vajon megérti-e, hogy nem állok készen semmiféle beszélgetésre. Vagy ez csak rosszkedvűbbé tenné, mert nagyon... bosszúsnak tűnt? Valószínűleg a második lehetőség, ezért inkább mellőztem a fütyülést.

– Szóóóóval – mondtam.

– Mondd, hogy nem igaz, amit a barátod mondott?

– Attól függ, mit mondott. – Felhúzott szemöldökkel, kedvesen próbáltam mosolyogni.

Dühösen nézett. – Hogy kurvára azt hiszed, hogy elhagylak azért, ami veled történt?

A francba.

– Hát, talán. De gondolkozzunk logikusan – kocogtattam meg az állam. – Igazából nincs kit elhagyni, mert nem vagyunk együtt.

Lemerevedett. Nagyot nyeltem, és kihúztam magam.

– Most nincs idő a kibaszott játszadozásra. El kell mennem motorozni, hogy lecsillapítsam a dühömet, mert épp most tudtam meg, hogy a nőmet– kihangsúlyozta – megverte és megerőszakolta az úgynevezett exe. Aztán valami pöcs telefonál, hogy a nőm ijedten a szobájában azon töpreng, hogy a pasija mocskosnak fogja tartani. – Közelebb jött egy lépést.

– Mit kell tennem, hogy bebizonyítsam, azt ami köztünk van? Én ezt akarom, és tudom, hogy te is, akármilyen baromságokat beszélsz. – Lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Amikor kinyitotta őket, így szólt: – Most az akarod, hogy ragadjam meg és követeljem a testedet –, erről van szó? Ha beléd dugom a farkam, megérted, hogy mi történik köztünk? – Egyetlen mozdulattal levette a pólóját, és a földre dobta.

Megpróbáltam az ágy fejtámlájáig hátrálni, a karjaimmal hadonászva – közben csorgattam a nyálam és azt kiáltottam: – Hűha, álljunk csak meg. Mit csinálsz? –Istenem, biztos meghaltam és a rosszfiúk mennyországába kerültem.

Átfutott az agyamon a gondolat, hogy mi lenne, ha David közeledne felém úgy, mint Talon. Egy normális ember, ugyanebben a helyzetben kővé dermedhetett volna. De nem én. Én is figyeltem és hallgattam az évek alatt Talont.

Tudtam, hogy durván beszél, és a tettei egy ijesztő, vagány motorosról árulkodik, de azt is tudtam, hogy óvatosan bánik a nőkkel. Nem számított, mit mondott, mit sugallt a cselekedete vagy akár meg is tett, soha nem bántana sem fizikailag, sem lelkileg.

– Be akarom bizonyítani neked, hogy kellesz. Hogy nem számít, milyen a múltad, én még mindig akarom a dögös tested. Kurvára megőrjítesz, cicám. Senki másnak nem engedném, hogy ezt tegye velem. Senkitől nem tűröm, cica, csak tőled. – Most már az ágy végében állt. A szemeim úgy kigúvadtak, hogy majdnem kiestek a helyükről, amikor kigombolta a farmerja gombját.

A szívem hevesen vert a mellkasomban. Minden szava, akár durva volt, akár nem, megmelegítette a belsőmet.

Mégis, idegességemben ezt dadogtam: – V-várj. Szent pokol, uh, várj! Vedd fel a pólódat egy pillanatra...– Egyik kezemmel eltakartam a szemem.

– Szent szar, levette a felsőjét – zihált Julian a hálószobám ajtaja előtt.

– Basszus, ez a fickó gyorsan halad – mondta Deanna.

– Mit csináltok itt ti ketten? – suttogott Mattie. 

Az ajtó megzörrent.

– Csak látni akarom – nyafogta Julian.

– Látod? – Felemeltem a kezem és az ajtóra mutattam. – Közönségünk van.

– Jobb, ha mindenki elhúz a picsába, mielőtt mindegyiket megölöm.

– Szerintem komolyan gondolja – mondta Julian.

– Ne várjuk meg, hogy kiderüljön – mondta Mattie.

– Bassza meg – panaszkodott Deanna.

Talon letérdelt az ágy végére. Az izmok feszülése és ennek látványa a megfelelő helyeken bizsergetett. Mégis azt mondtam: – Hé, hé, hé! Várj csak, te nagymenő. Úgy nem tudok teljesíteni, ha tudom, hogy az ajtó előtt állnak.

Mi volt a baj velem? Miért álltam meg...Megijedtem. De nem tőle, hanem magamtól. Attól, hogy belezúgok, hiszen már most is éreztem valamit iránta.

– Semmi baj, cicám. Neked nem kell semmit csinálnod, majd én dolgozom rajtad. Most az egyszer.

– Várj! Mennyi az idő? – Az éjjeliszekrényemen lévő ébresztőórámra pillantottam. – Ó, nézd csak, már két óra van. Nemsokára mennem kell Mayáért az iskolába. Majd... majd máskor folytatjuk ezt – és közben még bólogattam is.

– Gyors leszek – mondta kacsintva, egy apró mosollyal az arcán.

– Nem, nekem... nekem fáj a fejem – mondtam, a homlokomat dörzsölgetve.

– Majd segítek rajta– vigyorgott, és a bokámat megragadva addig húzott, amíg a hátamon nem feküdtem.

– Várj egy kicsit. Az istenit, Talon. Várj! – Keresztbe fontam a kezem a mellkasom előtt, és dühösen bámultam, ahogy széttárta a készséges lábaimat– a cafka árulók azonnal hagyták magukat –, hogy közéjük térdeljen.

– Most jöttem rá, hogy még mindig pocsékul bánok veled.

– Túl fogod tenni magad rajta. – A kezei a derekamhoz simultak.

– Talon. Beszélnünk kell – lihegtem, miközben felfelé haladt a testemen, amíg fölém nem hajolt. Erős karjai a fejem két oldalán, az ágyékát az enyémnek – és az átázott bugyimnak – dörzsölte. Behunytam a szemem, és imádkoztam, hogy ellen tudjak állni neki. Annyira kibaszott kemény volt! Az ellenállás és ő is. Nyami.

Kinyitottam a szemem. Istenem, csodálatos volt.

– Van egy fiad?

Behunyta a szemét, és káromkodott. – Ezt tényleg most akarod megbeszélni, cica?

– Igen – suttogtam.

Nem! Sikoltozott a pajzán puncim. Merev farkát hozzám nyomta. – Ó, a kurva életbe – nyögtem, és azt kívántam, bárcsak meztelenek lennénk.

– Csak egy dolgot mondj, mielőtt elengedlek– suttogta.

– Um. Oké. –bólintottam.

– Akarod ezt, ami kettőnk között van?

A francba.

– Uh... Oh. – Ismét hozzám dörzsölte a farkát.

A fenébe, hogy még mindig fel vagyunk öltözve!

– Válaszolj cicám – megcsókolta a halántékomat. – Mondd el! – parancsolta és megpuszilta az orromat.

Édes Istenem!

– Óóó, igen – sóhajtottam. Önelégülten elmosolygott. Az a pöcs. Aztán az oldalamhoz gurult, és magához szorított.

– Mit akarsz tudni Codyról?

Oké, akkor a ruhák, maradnak.– Mindent – mondtam. Például, hogy ki a fene volt az anyja, és még mindig együtt jár vele?

– Okos gyerek, csendes, de hamarosan kamaszodik. Az anyjával nem túl jó a kapcsolatom. Régen nagyon vadak voltunk együtt.

A féltékenység szúrt bele a szívembe.

Megsimogatta az egyik hajtincsemet, és finoman megrángatta. Aztán gúnyosan azt mondta: – Aztán ribanccá változott. A családja és a barátai jobbnak gondolták magukat bárki másnál. Végül telebeszélték a fejét, hogy én csak egy söpredék vagyok. Miután Cody megszületett, lelépett. Azt mondta, nem akarja, hogy ilyen életmódban nőjön fel mellettem. Ami vicces, de ő is így élt, és imádta. Szóval most az új pasijával éli a flancos, kibaszott életét.

Nem kellett volna kérdeznem semmit. Nekem úgy tűnt, mintha még mindig érezne iránta valamit. Ez fájt.

Megköszörültem a torkomat. – Uh, hogy értette Cody tegnap, hogy nem ért rá?

– Átjöttek a barátaik. Cody utálja. Mindig azt akarják, hogy maradjon a kibaszott szobájába. Biztos vagyok benne, hogy csak azért jött át, hogy felidegesítse. Nem hibáztatom érte.

Szegény Cody.

– Nekem úgy tűnt, hogy inkább veled maradna.

Egyik könyökére támaszkodva nézett le rám. – És én is szeretném, ha velem lenne. De az anyja nem engedi. Pedig megpróbáltam. Harcoltam érte a bíróságon. De mindig az a vége, hogy rám néznek, és azt mondják, hogy ,,a pokolba is, nem”. – Megfogta a kezem és összefonta az ujjainkat.

– Ööö, még mindig együtt töltöd a hétvégéket vele?

Bólintott. – Minden második hétvége az enyém. A mostani a következő, amikor jön.

– Remek. Szeretnék megismerkedni vele.

Ahogy rám nézett, valami megcsillant a szemében. Tetszett, amit láttam, de nem bízhattam benne. Még mindig szerette az exét. A gyermeke anyját.

– Mindketten kurvára imádnánk. Most... – A válla fölött az órára nézett. – Még van időnk játszadozni, cicám.

– Hááát, nincs.

Fél szemöldökét felhúzta. Én vagyok az egyetlen lúzer, aki nem tudja megtenni?

– Cica – suttogta.

– Ennek nem lenne szabad megtörténnie köztünk.

– Jézusom! Most meg mi a franc történt? Az előbb még azt mondtad, hogy...

– Várj! Nem én beszéltem, hanem... ah, az én... ööö, kismacskám.

– A te micsodád?

– Tudod. Az én...– a szememmel lepillantottam a puncim felé, – ott lent.

Vigyorgott, majd hangos nevetésben tört ki. –Bassza meg! Még azt sem tudod kimondani, hogy punci, vagina, pi...

Rágurultam, így rajta feküdtem, és a szájára tettem a kezem. A karjával átölelte a derekam. – Nem. Ezt a szót ebben a házban tilos használni. – Ránéztem. A kezem mögött vigyorgott, a szeme sóvárgással telt meg.

– És különben se lehet köztünk semmi, ha te még mindig az exed szereted.

A francba, a francba, a francba! Nem kellett volna ezt mondanom. A szemei egyből megkeményedtek és ijesztővé váltak. Hálát adtam a magasságos égnek, amikor a telefonja ebben a pillanatban megszólalt. Ahogy felült érte, én visszazuhantam az ágyra.

– Mi? – sziszegte. – Igen. – Letette a telefont, és felém fordult. Lehajolt és összeért az orrunk.

A picsába, ki kellett volna használnom az időt, hogy az ajtóhoz rohanjak.

– Nem tudom, honnan szedted ezt az elbaszott ötletet, de jobb, ha elfelejted, mire visszajövök.

– Öööö…

– Nem. Nincs ,,ööö”. Nem szeretem már azt a ribancot. Ha így lenne, nem téged üldöznélek, hogy a formás kis seggedet az ágyamban tudjam. Én nem játszadozom, cicám. Most pedig csókolj meg.

– Hm?

– Csókolj meg, cica. Nekem most el kell intéznem ezt-azt.

– Nekem mennem kell Mayáért.

– Tudom. Úgyhogy kurva gyorsan csókolj meg, és este találkozunk vacsoránál.

– Mi?

– Vacsora. Feltételezem, hogy szoktál enni. Hat körül jövök.

– De Maya is itt lesz.

– Ezt én is tudom, bébi. Hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy együtt vagyunk. Akár ma este is kezdhetjük, és aztán találkozhat Codyval, amikor holnap iskola után elhozom.

– De...

– Bassza meg, túl sokáig tart nálad a gyorsan. – Aztán megcsókolt egy lábujj-begörbülős, bugyinedvesítős, nyelvfürdetős csókkal. Visszahúzódott, és homlokát az enyémhez döntötte. – Szerintem megéri várni. Este találkozunk, cicám. – Ezzel elment.

Mi az ördög történt az előbb?