17.-18.-19. Fejezet

 

Tizenhetedik fejezet

Fordította: Sweety

Violet leparkolta a lopott autót oda, ahol volt, és szerencsére senki sem vette észre a hiányát. Vi aztán Griz kocsijával jött velünk, így útközben haza tudtuk vinni őt. Julian és Deanna között ült középen, mivel én ezúttal elöl ültem Grizzel. Útközben elmesélt néhány dolgot a jó-öreg-durván-szerető Travisről. Az egyetemen találkoztak, mindketten osztoztak a matematika szeretetén. Egy évig jártak, észbontóakat szexeltek (az ő szavai, nem az enyémek), de aztán a férfi úgy döntött, hogy Melbourne-be költözik. Megkérte Violetet, hogy tartson vele, de Violet azt mondta, hogy még nem áll készen erre. Túlságosan szerette a vidéket és a családját ahhoz, hogy hátra hagyjon mindent. A férfi úgy döntött, hogy ennek ellenére is elmegy. Tartották a kapcsolatot, ritkán találkoztak és írtak egymásnak, de végül megváltozott az életük. Mindketten a karrierjükre koncentráltak és lassan eltávolodtak egymástól. Látszott rajta, hogy már megbánta.

Travis most csúcskategóriás üzletember volt. Nos, annak kellett lennie, hisz biztonsági emberei voltak, akik sokkolták az embereket. Kétlem, hogy ezen a tényen valaha is túl tudnék lépni.

Travisnek hatalmas háza volt és egy drága öltöny volt rajta, ami megmagyarázta, hogy biztos sok pénze van. Szóval mit csinált az üresfejű Pammel, ahelyett, hogy megkereste volna Violetet? Valakinek beszélni kéne a fejével. Persze, ennek a valakinek nekem kellene lennem. Elmosolyodtam, és gondolatban vállon veregettem magam.

Miután kitettük Vi-t a házánál, megálltunk a telep előtt. Nem is figyeltem, merre megyünk – nem is gondoltam, hogy Talon itt lesz. Csak azt feltételeztem, hogy Talon hagyta, hogy legyen egy jó éjszakám a lányokkal – most már az egyik lány Julian –, ő pedig hazament a gyerekekhez.

Hűha, ez bombasztikusan hangzott a fejemben. Hazament a gyerekekhez.

Egy kicsit azért zavart, hogy hajnal egykor Talon mit keresett még itt. És Griz honnan tudta, hogy még itt van?

Pick ment elöl, és kinyitotta a motoros klubház ajtaját, amelyben még soha nem jártam. Arra számítottam, hogy egy lepusztult, koszos és büdös épület, ehelyett teljesen más volt. Beléptünk egy kis folyosóra, ahonnan mindkét oldalon egy-egy szoba nyílt. Az ajtók zárva voltak, így nem láthattam, mi van odabent. A folyosó egy nagy terembe vezetett, gondolom, nevezhetnénk közösségi szobának is. Nagy volt. Balra két hatalmas asztal és mellette sok szék, és közvetlenül mögöttük volt egy bárpult, ahol három ismeretlen motoros ült. A szoba jobb oldalán egy sor kanapé volt, ahol kényelmesen lazíthattak, szórakozhattak. Pont előttünk, egy másik hosszú folyosó volt, mindkét oldalán sok ajtóval.

– Nagyszerű. Úgyis kell még egy ital – jelentette ki Deanna, és magával vonszolta Juliant a bárpulthoz. Pick követte, és egy kézfogással, majd, egy férfias hátba veregetéssel üdvözölte a többi motoros testvérét.

– Hé, hol van Talon? – kérdezte Griz a többieket.

Az első, egy idősebb, ősz hajú és szakállú férfi, tetőtől talpig elismerően végigmért. Egy másik motoros a padlót bámulta, az utolsó fickó pedig, aki Pick mellett állt, hosszú sötét hajjal és vad sötét szemekkel, a fejével a velünk szemben lévő hosszú folyosó felé intett.

Csalódott voltam, hogy Talon nem jött ki elém, hogy lássa, nem esett bajom, de aztán eszembe jutott, hogy még nem is tudja, hogy mi történt ma velem.

A csalódottságomat hamar felváltotta a düh. Hallottam, hogy a folyósó végén nyílik egy ajtó. Talon jött ki rajta egy nővel, aki hozzásimult, és aki éppen lelkesen megcsókolta, Talon pedig ugyanilyen szenvedéllyel csókolta vissza.

– Kicsim, ez nem az, aminek látszik – súgta Blue.

Ez egy nagy baromság! Ebből elég volt! Elegem van!

Azon kaptam magam, hogy elindulok a folyosón, mások persze rohantak volna a másik irányba, de nem én, inkább egyenesen feléjük futottam. Talon meghallhatta a lábaim dobogását, mert meglepett szemekkel nézett rám.

Meglepetés, köcsög!

– Cica. Én…

Beletúrva a ribanc hajába durván hátrarántottam a fejét, majd keményen a falnak löktem. Amikor fájdalmasan felnyüszített, elégedett mosoly ült ki az arcomra.

– Cica – csattant fel Talon.

– Ne merj ,,cicázni”, te rohadt seggfej! Ez – mutattam a nőre, aki csendben a falnak támaszkodott, miközben én a seggfejhez kiabáltam. – Ezt csináltátok, amíg engem elraboltak és lesokkoltak? – Ökölbe szorított kézzel vágtam hasba.

– Ez az csajszi – ujjongott Deanna.

– Soha nem lett volna szabad bíznom benned – suttogtam. Könnyek lepték el a szemem. Újra meg akartam ütni, amiért az árulás fájdalmát éreztem, de elkapta az öklömet, és közelebb húzott magához. A szeme megtelt haraggal.

Leszophatja a saját farkát, akkor se sajnálom, hogy megütöttem.

– Elraboltak és sokkoltak? – vicsorgott Talon.

Ó, jaj! Na, most lőttek a higgadtságnak és a nyugalomnak.

– Mi a fasz történt, Zara? – Felháborodott hangon suttogott.

– Mindenki takarodjon innen – morogta Griz.

– A fenébe, megint nélkülünk szórakoznak – mondta Julian.

– Hívj, ha szét kell rúgni a seggét– kiabálta Deanna a folyosóról.

Nem érdekelt. Nem ijedtem meg, mint ahogy régen Davidtől. Nem rám volt dühös. Legalábbis nem teljesen.

– Ne ,,mi a fasz történt”-ez nekem, Talon Marcus, és nem lehetsz alfadühös! Nem én nyalogattam valami fickót, amikor besétáltál ide.

– Húúúúúú. Nagyon tetszik nekem – nevetett egy mély hang.

– Menjünk, Colin – mondta Blue.

Lépteket, majd ajtó nyitást és csukódást hallottam a folyóson.

Talon szorítása enyhült. – Kicsim, most tudtam meg, hogy elvittek és sokkoltak. Persze, hogy dühös vagyok.

Közelebb mentem hozzá, szinte összeért az orrunk, és felhorkanva megjegyeztem:

– Épp most kaptam rajta a srácot, akivel összejöttem, ahogy egy cafkával csókolózott, miközben mindez velem történt. Nem, nem az a baj, hogy nem voltál ott, hanem az a kibaszott baj, hogy a nyelved más torkában volt! – Annyira közel léptem, hogy a mellkasunk összeért, és fel kellett emelnem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. – Kizárt, hogy ezek után a bugyimba férkőzz, majd megoldom magam a gondjaimat. Most pedig megyek Mayáért, és többet látni se akarlak.

– Uh, édesem – mondta mellettünk a nő. Megfordultam, hogy ránézzek. – Ez egyáltalán nem az, amire gondolsz, édesem, én...

– Menjünk be az irodába – parancsolta Talon. Megragadta a csuklómat, és berángatott az irodába. A Nyelves barátja követett minket, majd becsukta mögöttünk az ajtót.

Kiszabadítottam a kezem és a túlsó falnál lévő sötétkék kanapén foglaltam helyet. A karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt és kettőjüket bámultam. Egészen kicsinek tűnt így a szoba, hogy benne volt Talon a szeretőjével plusz még két nagy irattartó szekrény. Az íróasztalon szanaszét hevertek a papírok. Rendet kellene valakinek tennie. Valójában az egész szobát át kellene rendezni, nagyon komor hangulata volt. Csodákra lenne képes néhány növény és egy friss festés.

Miért gondolok most a dekorációra?

– Nos? – csattantam. – Nekem még dolgom van. Hadd halljam a hazugságaidat, hogy minél előbb eltűnhessek innen.

– Ő igazán temperamentumos lány, Tal. Tökéletes neked. – A Nyelves mosolygott, miközben a hátsójával az asztal sarkán ült, mögötte pedig Talon.

Jól van. Maradj olyan távol tőlem, amennyire csak lehet, seggfej.

– Zara, igaz? – kérdezte. Csak a szememet forgattam. – Livia vagyok. Talon sztriptízbárját vezetem itt Ballaratban.

– Jaj, milyen buta vagyok. Szóval ez az egész tévedés volt, csak üzleti megbeszélésen vettél részt, és ezek mindig azzal végződnek, hogy megcsókoljátok egymást. – Csak úgy csöpögött a hangomból a szarkazmus. Felálltam a kanapéról. – Most, hogy ezt az egészet tisztáztuk, majd találkozunk... mondjuk úgy, hogy soha.

– Pontosan ez helyzet. – Livia elvigyorodott.

– Komolyan!?– visítottam. – Csak úgy egyszerűen elismered? Szóval ez mindig így történik? Nagyszerű, egyszerűen nagyszerű. – Undorodva néztem Talonra.

– A-annyira tudtam, hogy ezt fogod tenni velem. – Lehunytam a szemem, és megpróbáltam az érzelmeimen uralkodni.

– Cica. – Lágy hangon szólt hozzám.

– Zara, ez még mindig nem az, amire gondolsz – mondta Livia könyörgő hangon. Fáradtan kinyitottam a szemem, csak fel akartam kapni Mayát, hazamenni és aludni.

– Igen, csókolózunk, de ez mindig csak ennyi. Most történt meg utoljára. Talon elmesélt rólad mindent, úgyhogy ez olyan búcsúcsók volt.

– Nincs szükség a búcsúra. Én vagyok az, aki elmegy. – Az ajtóhoz sétáltam.

– Zara – morogta Talon.

Kinyitottam az ajtót.

– Meleg vagyok.

Megbotlottam a saját lábamban, és a földre estem. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy Talon vigyorog, és Livia mosolyogva odajön, és felsegít a padlóról, majd a kanapéhoz kísér és leül mellém.

Livia a kezébe fogta a kezem azt mondta: – Sajnálom, hogy megláttad, és hogy ezzel fájdalmat okoztam neked. Már régóta ismerem Talont, és tudom, hogy ő...soha nem tenne szándékosan semmit, amivel megbántana téged. Ez csak egy csók volt, édesem; semmi más nem történt. Seperc alatt szívesebben szexelnék veled, mint Talonnal bármikor.

Zsibbadtan bólintottam. Igaznak hangzott, amit mondott, de vajon el is tudtam hinni?

– Livi, ne mássz rá a nőmre – mondta szórakozottan Talon.

– Ó, csitt! Tudod mit, Zara? Bármikor, amikor Talonnal üzleti megbeszélést tartunk, gyere el te is és a végén téged csókollak meg.

Felegyenesedtem, és tágra nyílt szemekkel fordultam felé. Gyönyörű volt, rövid, vörös pixi stílusú frizurával – még mindig elég hosszú ahhoz, hogy bele tudjak kapaszkodni... mint korábban... ööö, nem szexuális értelemben –, világoszöld szemekkel, és olyan testtel, amiért a lelkemet is eladnám: magas, karcsú és tökéletes.

– Hát, gyönyörű vagy – mondtam. Szinte sugárzott.

– Jézusom! Livi, azonnal húzz el, mielőtt még tényleg fontolóra veszi az ajánlatodat – morogta Talon.

Livia kuncogott. – Nem vagy valami szórakoztató, Tal. – Belecsókolt a tenyerembe, felállt a kanapéról, és elindult az ajtóhoz. – Később, drágám és...– rám kacsintott.

– Hamarosan találkozunk. Talon, most már van, aki miatt érdemes lesz meglátogatnom.

– Köszönöm. – Visszakacsintottam. – Ó, és bocsánat, hogy korábban túl durva voltam veled.

– Semmi baj. Élveztem.

– Jézusom – sziszegte Talon.

Livia nevetve távozott, és becsukta maga mögött az ajtót. Hogy elkerüljem Talon tekintetét, még mindig az ajtót bámultam. Kínosan éreztem magam, hogy engem néz, zavarba jöttem, és elárasztottak az érzelmek. Szenvedtem a fájdalomtól. És ne felejtsük el, hogy fárasztó és kemény éjszakám volt.

– Cica – mondta halkan Talon.

– Igen?

– Gyere ide – parancsolta.

– Nem, jó helyen vagyok itt.

Hallottam, ahogy a székét hátralöki. Aggodalommal vegyes izgalom járta át a testemet, ahogy közeledtek a léptei. Leült mellém a kanapéra, és a következő másodpercben már sikítottam, mert a derekamnál fogva az ölébe rántott. A szoknyám felgyűrődött, és a meztelen lábam a csípője két oldalán volt. A mellkasom előtt keresztbe tett karokkal a plafont bámultam.

– Zara, nézz rám.

Megráztam a fejem. Nem akartam ránézni, mert akkor biztos megadnám magam. Túl jól nézett ki, és túl jó volt az illata.

– Cica, kérlek, nézz rám.

– Miért?

– Hogy elmondhassam, mennyire kurvára sajnálom. Bárcsak sose láttad volna ezt, ígérem, soha többé nem történik ilyen. Bárcsak eltűntethetném a bánatot a szemedből, és azt, amit az arcodon láttam, a könnyeket, amik a szemedből potyogtak, és eltörölhetnék minden fájdalmat, amit éreztél. – Egyik kezével a nyakam mögé nyúlt, és közelebb húzott, hogy a homlokunk összeérjen, és a szemembe nézett. – Azóta te vagy a cicám, amióta megjelentél az ajtóm előtt egy kibaszott hálóingben és katonai bakancsban. Most, hogy végre megmozdítottam a seggem, és a magaménak követeltelek, soha többé nem engedlek el. Az enyém vagy, cicus.

Remegő lélegzetet vettem. – Ez azt jelenti, hogy te meg enyém vagy?

– Mindenféleképpen.

– Nincs több csók, még akkor sem, ha meleg.

Csak vigyorgott. – Nincs több, csak veled.

 

Tizennyolcadik fejezet

Fordította: Sweety

Vadul és hevesen csókolóztunk. Kezemmel a hajába túrtam, míg ő a derekamnál fogva szorosan magához húzott. A szájába nyögtem, válaszul mélyen morgott, amit még a lábujjaimban is éreztem.

Soha senki nem csókolt meg ilyen vágyakozással és szenvedéllyel.

Talon keze a derekamról lassan a combomra vándorolt, amitől az egész testem megborzongott. Mivel szoknyát viseltem, így könnyen hozzám férhetett, így nem lepődtem meg, amikor a hüvelykujját gyengéden végighúzta a bugyim vonalán.

Legszívesebben letéptem volna mindkettőnkről a ruhát, hogy valóra váltsam a piszkos fantáziáimat vele. Főleg, ha így folytatja, ezt az ingerlő kínzást.

– Talon – könyörögtem az ajkának.

Rám vigyorgott.

A seggfej.

A keze megállt rajtam, majd azt suttogta: – Nem akarom, hogy itt legyél az enyém, cicám. Nem egy irodában. Megérdemled, hogy egy ágyban dugjalak meg, amíg újra és újra a nevemet sikítod.

Homlokomat a vállának támasztottam, és felsóhajtottam. – Nem – mondtam csalódottan.

Talon kuncogott. – Hogy érted, hogy nem, bébi?

Kiegyenesedtem, közben keresztbe tettem a karjaimat és rámeredtem. – Ennek ma este itt és most kell megtörténnie.

– Cicus. – A szeme melegséggel telt meg, ahogy a kézfejével az arcomon végigsimított.

– Talon. Komolyan mondom. Szexelni fogunk...– a füléhez hajolva suttogtam – Most!

– Jézusom, bébi, nagyon megnehezíted a dolgomat. Próbálok kurvára jó fiú lenni. Megérdemled, hogy időt szánjunk rá, hogy törődjek veled, és kurvára a megfelelő helyet. Nem akarlak kihasználni.

– Nem, kérlek, használj ki engem, és tudom, hogy jó fiú vagy, de ha most azonnal nem csinálunk mocskos dolgokat, hamarosan egy nagyon dühös nővel lesz dolgod. Majd legközelebb szexelünk ágyban, rózsákkal és zenei aláfestéssel. De most azt akarom, hogy... dugj meg azonnal.

A szemei felragyogtak, de volt benne egy csipet meglepetés is. Egy morgással a karjaiba emelt a kanapéról, a dereka köré fonta a lábaimat. Az íróasztalhoz vitt, ahol az egyik kezével elsöpörte az összes papírt, és a telefont a padlóra, hogy a fenekemet a szélére tegye.

– Ha azt akarod, hogy megdugjalak, akkor most azonnal megduglak. Tényleg, több mint boldog vagyok, de legközelebb, nem fogunk sietni, hogy édes tested minden egyes kibaszott porcikáját kiélvezhessem.

Nagyot nyeltem, bólintottam, de közben vigyorogtam, mint egy bolond. – Benne vagyok, édesem.

Lehunyta a szemét, és azt suttogta: – Jézusom, imádom, amikor így hívsz, cica. – Miután kinyitotta a szemét a lábaim közé nyúlt, amit még mindig a dereka köré fontam. Amikor hátrébb húzódott, a lábaim leestek, közben lassan lehúzta a bugyimat, és eldobta. – Szívesen megkóstolnálak most azonnal, bébi, de a nőm azt akarja, hogy megdugjam, úgyhogy azt kell tennem.

– Hurrá – ujjongtam.

Talon felnevetett, megrázta a fejét, majd a szeme komolysággal telt meg. Néztem őt, és nedves lettem, ahogy kipattintotta a farmerja gombját, és lassan lehúzta a cipzárját.

– Jézusom, cicám, kurvára beindít, ahogy nézel. – Megnyalta az ajkait. – Készen állsz rám, bébi? Nedves vagy már nekem? – Végigfuttatta az ujját a puncimon, hogy érezze, hogy valóban nedves vagyok, és türelmetlenül várom. Beleborzongtam, ahogy azt figyeltem, ahogy felemeli az ujját, a szájába veszi, és alaposan lenyalja a nedvemet. Ez Talonból nyögést, belőlem pedig sóhajtást váltott ki.

– Kibaszottul gyönyörű vagy – sziszegte, majd előrelendítette a csípőjét. Egy gyors mozdulattal mélyen belém fúródott.

– Ó, Istenem – nyögtem. A fejem hátrabillent, és a mellkasom előre ívelt. A mennyországban éreztem magam. Boldog születésnapot, boldog karácsonyt, és boldog minden ünnepet nekem.

– Nem, cicám, ez nem Isten volt, csak a te embered. – Talon elmosolyodott. Mikor megemeltem a csípőmet, az arcára fagyott a mosoly. Lassan kihúzta, majd visszacsúsztatta. – Az istenit, cicám, olyan kibaszott szűk és nedves vagy.

Ezután a megjegyzés után elszabadult a pokol. Megragadtam Talon vállát, és magamhoz húztam egy csókra. Miközben csókolóztunk, Talon keményen és erősen pumpált, pont úgy, ahogy én szeretem.

Lehet, hogy holnap már járni sem fogok tudni, de ez most egyáltalán nem érdekelt.

– Talon, ó Istenem, Talon – nyögtem fel. Éreztem, ahogy felépül az orgazmus bennem, és tudtam, hogy hatalmas lesz.

– Élvezz el, bébi – morogta Talon a nyakamba.

– Talon.

– Engedd el.

– É… Édesem. – A hátam ívbe hajlott, ahogy elért az orgazmus, és azt hittem elájulok. Kényszerítettem magam, hogy kinyissam a szemem, és láttam, hogy Talon még mindig bennem van, keményen pumpál, és félig csukott szemmel engem figyel. Két-három lökés után felnyögött, káromkodott, és rám zuhant.

– Kurvára meg fogsz ölni, bébi, de megéri. – Hátrahúzódott, és mosolygott rám. – Olyan forró, olyan nedves, olyan szűk vagy. Még sosem volt ilyen jó, bébi. Olyan kibaszottul érzékeny vagy, soha többé nem akarlak elhagyni vagy a puncidat.

Kuncogtam. – Helyes, mert én vagy az én... igen, soha nem akarjuk, hogy elmenj.

Tetszett, ahogy a szemei egyre nagyobb vággyal csillogott, de aztán incselkedő lett.

– Keményen megbasztalak bébi, miközben a nevemet sikoltottad, és még mindig nem tudod kimondani, hogy punci?

– Fogd be és csókolj meg!

Vigyorogva teljesítette a parancsom.

– Mosakodj meg, cicám. Kibaszottul van mit megbeszélnünk, és haza kell mennünk a gyerekekhez.

Megforgattam a szemem, de legbelül örömtáncot jártam, majd félrelöktem az útból.

– Igen, Talon. – Elindultam az ajtó felé, útközben összeszedtem a bugyimat.

– Hát, a francba, bébi. Ha csak egy dugás kell, hogy engedelmeskedj, akkor készülj fel rá, hogy egész idő alatt a hátadon leszel, az istenit.

– Mindegy – csattantam fel mosolyogva.

– Cica...

– Talon, édesem. Most akarod, hogy megmosakodjak, hogy tudjunk beszélni, vagy nem?

– A mosdó a folyosó másik végén van – vigyorgott.

– Tudtam. – Fogalmam sem volt róla, de ezt neki nem kellett tudnia.

Miután megtisztálkodtam, visszamentem az irodába, és még enyelegtem egy kicsit Talonnal. Elmondta, hogy az egyik embere Julient hazavitte a házamba, Deanna Griz szobájában lefeküdt. Most a főterem üres volt, így átmentünk egy másik nagy terembe, amit ,,tárgyalóteremnek” nevezett Talon. Ez ugyanolyan nagy volt, mint a főterem. Két hatalmas asztal állt a szoba közepén, körülötte fából készült konyhai székek, amin többnyire motorosok ültek. Egy bárpult – természetesen itt is volt, nem csak a főterembe – állt a terem hátsó részében. Néhány régi játékgép és egy pingpongasztal – vicces, a jelek szerint a motorosok is pingpongoznak – a terem másik végében helyezkedett el.

Amint beléptünk, a motorosok tapsolni, éljenezni és káromkodni kezdtek. Az egyik éljenzés megragadta a figyelmemet: – Krisztusom, itt volt az ideje, hogy a magadévá tedd.

Szent szar! Ezek figyeltek, vagy hallottak minket?

Tudtam, hogy az arcom lángvörös, és erősen megragadtam Talon kezét.

– H-honnan? – suttogtam Talonnak, de úgy látszik, nem voltam elég halk, mert Blue válaszolt.

– Bébi, miután Talon megtudta, hogy elraboltak, nem sétálna be fülig érő szájjal. Te csak alátámasztottad, amit sejtettünk. Ennek be kellett következnie.

Nem csak zavarban voltam, hanem bosszús is. – Ó. Istenem. Fogd be. Komolyan? Rendben, mostantól senki sem beszél előttünk kettőnkről. Kivéve, ha felbosszantom Talont és ki kell eresztenie a gőzt a többi pasi között. De ennyi. Mi nem...– Talonra bámultam. – A magánéletünkről senkinek sem beszélünk. Hát, kivéve persze engem. Úgy értem, ugyan már, ez természetes, hisz nő vagyok, és mi megbeszélünk ilyen dolgokat... Azt hiszem, jobb, ha most befogom a számat. – Keresztbe tett karokkal sétáltam az asztal végében lévő üres székhez, miközben a teremben kitört a nevetés.

– Hé, testvér, hol kaphatok én is egy ilyet? – kérdezte valaki.

Talon úgy vigyorgott, mint egy bolond, odasétált hozzám, felállított és az ölébe ültetett. Megpróbáltam fészkelődni, de nem hagyta.

– Ő egy az egyben különleges, és amit mondott, annak úgy is kell lennie. Senki sem hozhatja még egyszer ilyen kínos helyzetbe. ,,Hacsak nem akarod még egyszer végighallgatni a szónoklatát”. – Talon felkuncogott, amikor a könyökömmel oldalba böktem.

Másodpercekkel később leolvadt Talon arcáról a mosoly és kihúzva magát megmerevedett a teste. Blue-t, Grizt és Picket szemlélve kérdezte: – Rendben, ki akarja kezdeni, hogy mi a faszért rabolták el és sokkolták, a nőmet, és hogyan szabadult ki, és én miért nem tudtam semmiről sem?

Az egész teremben feszült csend lett. Az egész olyan volt, mintha Talon egy oroszlán lenne a zebrák között, és mindenki arra várna, hogy kit fog megtámadni. Úgy látszik az a kevés kettőnk közti örömteli szórakozás nem csillapította le a...benne rejlő dühös oroszlánt?

– Drágám, nem várhat ez reggelig? Fáradt vagyok, és biztos vagyok benne, hogy a fiúk is. Hosszú volt az éjszaka, nem mehetnénk már haza?

– Nem, még nem cica.

Megforgattam a szemem, és sóhajtva a plafont bámultam.

– Hát, ne engem hibáztass, ha a kimerültségtől elájulok, beverem a fejem az asztalba, agyrázkódást kapok, aztán kórházba kell mennem...

– Bébi – mosolyogva nézett rám – Elkapnálak, mielőtt a fejed az asztalhoz érne.

Ó, hát ez aranyos volt, de nem látta a lényeget. Szükségem volt egy ágyra, most azonnal.

– Kimerültem. Az elrablásom, utána a sokkolás, hogy szemtanúja voltam, ahogy egy másik nő torkán dugtad le a nyelved, aztán a veszekedés, kiabálás majd az észbontó szex nagyon ki tudja fárasztani az embert.

Az asztalra csapkodó kezek, a nevetés, és a kiabálás rádöbbentett, hogy ezt most hangosan kimondtam. Szent Habakuk!

Tágra nyílt szemmel néztem önelégült arcára: – Ezt hangosan mondtam?

– Igen – nevetve bólintott.

– Látod? – nyafogtam. – Fáradt vagyok. Most kell aludnom, édesem. Ráadásul azt akarom, hogy amikor a gyerekek felébrednek, valamelyikünk otthon legyen.

– Rendben, kicsim.

Vigyorogtam. – Hazamegyünk? – kérdeztem, miközben a motorosok már nem foglalkoztak velünk, inkább beszélgettek, viccelődtek egymással.

– Te. Nekem ki kell derítenem, hogy mi történt. Nem tűröm, hogy bárki azt higgye, hogy bármit elkövethet a nőm ellen megtorlás nélkül.

– Talon, kérlek. Csak egy tévedés volt. Ne csinálj semmit Travisszel...

– Csak meglátogatom, cicám. Ha nem tetszik, amit mond, akkor bajban lesz

– Nem lesz semmi probléma. Ő egy kedves ember, és van egy lánya. Majd egyszer összefutunk egy kávéra...

– Mi a faszt csináltok, bébi?

Sóhajtottam. – Ne legyél ideges, édes... hé, ez rímel – ideges-édes – kuncogtam magamban. Igen, most már nagyon fáradt voltam. – Egyébként nem kell aggódnod. Violetért van oda, és közös múltjuk van. Szóval ő is jönni fog velem, amikor találkozunk. És ha rendbe akarod tenni a kapcsolatodat a húgoddal, akkor nem ártana, ha nem bántanád a srácot, akit kedvel.

Talon mosolyogva rázta a fejét. – Bárhová mész, mindenhol barátokat szerzel, még azok után is, hogy a fickó elrabol téged. Bébi, húzd haza a segged és aludj egy kicsit, mielőtt a gyerekek felébrednek. – Átnézett a vállam felett. – Pick, vidd el Zarát a házamba.

– Persze, főnök – mondta Pick, és komor arccal felállt az asztaltól.

– Cica, szükségem van a szádra, mielőtt elmész, és ne aggódj, nem fogom...kinyírni a fickót.

– Köszi, édesem. –  Vigyorogva csókoltam meg a pasimat.

Tizenkilencedik fejezet

Fordította: Sweety

Pick tizenöt percig vezetett teljes némaságban. Úgy tűnt, hogy valamin jár az agya, és máskor rá is kérdeztem volna, hátha segíthetnék valamiben, de most nem voltam teljesen magamnál.

Egy földes útra fordultunk, ami egy masszív, tanyasi házhoz vezetett. Ez volt a legszebb faburkolatos ház, amit valaha láttam, nagy verandával körülvéve.

– Vadmacska, várj egy percet, mielőtt bemegyünk. Telefonálnom kell. – Nem várt választ, és kimászott a kocsiból, becsukta az ajtót, és a telefonját a füléhez emelte. Nem hallottam, hogy mit mondott; halkan beszélt, de bármi is hangzott el, Pick egyáltalán nem tűnt boldognak tőle. A szabad karjával vadul hadonászott, nyomatékosítani próbálta a mondanivalóját, amit nyilvánvalóan a másik valaki nem értett meg.

Visszanéztem a házra, a lámpák nem égtek, kivéve a verandán és valószínűleg a nappaliban. Hogyan engedhetett meg magának Talon egy ilyen helyet?

Úgy tűnt – amit a sötétben láttam –, hogy a házhoz egy hatalmas földterület is tartozott.

– Bassza meg! – kiáltotta, és akkor néztem Pickre, amikor az öklével a motorháztetőre csapott. Kinyitotta az ajtót és ingerülten rám förmedt. – Induljunk.

Kikapcsoltam a biztonsági övemet, kiszálltam, és a kocsi előtt találkoztam vele.

– Pick, jól vagy?

Megragadta a bal felső karomat, és a ház felé húzott.

– Nem, Vadmacska, nem vagyok. Most utálom a kibaszott életemet. Mindig csak próbálom megóvni anyámat, de ő mindig hülyeséget csinál, amit aztán kurvára nekem kell helyrehoznom. Ez szívás. – Megálltunk a bejárati ajtó előtt, miközben szembefordult velem. – A francba, Zee, bocsánat.

– Ne aggódj emiatt; ki kell beszélned magadból, és ha nem leszek ennyire hullafáradt, tudok majd neked néhány jó tanácsot adni, de most kétlem, hogy érthető lenne bármi, ami elhagyná a számat.

Meggörnyedt, és a cipőjét bámulta. – Nagyszerű ember vagy, Vadmacska... és, sajnálom...

Mi van?

A bejárati ajtót egy mosolygó Vic nyitotta ki. – Gyere be, édesem. – Kezét nyújtva ragadta meg a csuklóm és rántott befelé, de nem tudtam levenni a szemem Pickről. Gondterheltnek és bűnbánónak tűnt.

Találkozott a tekintetünk, és azt suttogta: – Soha nem tettem volna ezt, ha nem kell anyámat megvédenem. Soha. Sajnálom.

Mosolyogva ráztam meg a fejem. – Pick, miről beszélsz?

– Anyuci!

Olyan gyorsan pördültem meg, hogy elestem volna, ha Vic még mindig nem fogja a kezem.

– Maya… – Ekkor tudatosult bennem az előttem lévő látvány, amitől felfordult a gyomrom.

– M-mi folyik itt? – kérdeztem tágra nyílt szemmel, és Juliant és Mattie-t bámultam, akik a túlsó fal mellett ültek a földön, és ölelték a megrémült Mayát és Codyt. Vic felé fordultam, és most vettem csak észre, hogy fegyver van nála.

– Kitaláltad már? – vigyorgott.

– Nem igazán – sziszegtem, kitépve a kezem a szorításából. – De kérlek, világosítsd fel a fáradt agyamat.

Kuncogott. – Már értem, miért kedvel téged Talon, tökös vagy a vészhelyzetben. Kérlek, foglalj helyet, amíg várunk. – A családom melletti kanapéra lökött.

Megigazítottam a ruhámat és a gyerekekre néztem. – Minden rendben lesz, értitek?

– Igen, anya – mondta bátran Maya. Cody bólintott.

Visszanéztem Vicre és Pickre – igen, bármikor máskor nevettem volna a rímeken, ehelyett azt mondtam: – Megértem az okát, Pick. De Vic, te miért?

Megvonta a vállát. – Kell a pénz.

– Mennyit fizet neked azért, hogy leszállíts?

– Okos lány vagy.

Megvontam a vállam. – Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy bárki rájöjjön.

– Azt hiszem, nem. Ötvenezret kapunk fejenként mind a négyen. Könnyen szerzett pénz. Csak annyi a dolgunk, hogy itt kell tartanunk, amíg a szállítófiúk megérkeznek. Egyszerű, mint az egyszeregy.

– Te tényleg azt hiszed, hogy a végén megkapod a pénzt? – Alaposan megfigyeltem őt. – Ó, Istenem, tényleg ezt hiszed. Hát, szerintem pont olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol. – Elnevettem magam, mígnem egy hatalmas pofonnal le nem törölte a nevetést az arcomról. A fejem oldalra billent. Maya felsikoltott, Mattie káromkodott. – Semmi baj. Jól vagyok – próbáltam megnyugtatni őket.

– Fizetni fog, mert tudja, hogy különben utána erednék – ordította Vic.

– Higgadj le, ember – mondta Pick.

– Te nyugodj le a picsába! Nem én vagyok betojva. Most pedig mindenki fogja be a pofáját! – Rám meredt, és egy lépéssel közelebb jött hozzám. – Lehet, hogy nekem kell leszállítanom téged és a gyerekeket, de azt nem mondták, hogy egy darabban kell lennetek.

Levegő után kapkodtam. – Gyerekek? Ne, kérlek, ne! Őket hagyd itt, kérlek!

Vic gúnyosan felnevetett. – Nem hiszem. De így legalább tudom, hogy rendesen fogsz viselkedni. Nem csak a gyerekek miatt, de ha szökni próbálsz, megölöm a bátyádat és a...– undorodva nézett Julianra – az izéjét is.

Jézusom. Mi a francot csináljak?

– Codyt miért kell vinni?

– Hogy kibasszak Talonnal. Azt hiszi, hogy ő az ász, de majd én megmutatom neki.

– Pick, ezt te is így gondolod? – kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

– Nem. – Megrázta a fejét, és ismét a padlót nézte. – De ha nem kapom meg ezt a pénzt, anyámat megölik az uzsorások.

– Talon segített volna neked. Miért nem fordultál hozzá?

– Nem mertem. Én... szégyelltem magam.

– És azt gondolod, hogy ez a legjobb kiút a gödör aljáról? Hogy tönkreteszed mások életét? Különösen azét, aki befogadott, és gondoskodott rólad.

– Fogd be a pofád, ribanc – csattant Vic, és tarkón vágott.

– Vic, ne csináld – morogta Pick.

– Ne a lelkiismeretedre hallgass! Légy férfi, te köcsög!

– Istenem, kérlek, kérlek, csak hagyd, hogy a gyerekek Mattie-vel és Juliannel elmenjenek. Kérlek, nem csinálok semmi bajt, ígérem. Nem teszek semmit, csak engedd el őket.

– Zara, semmi értelme – mondta Mattie. Könnyes szemmel néztem őket.

Bűntudat.

Ezt éreztem, mert miattam voltak itt. Sajnálom, motyogtam. Figyeltem, ahogy Julian alsó ajka megremeg, miközben közelebb húzta magához Mayát, Mattie pedig szomorú mosollyal rázta a fejét.

– H-hol vannak a többiek, akik idehoztak benneteket? Téged ki hozott ide, Julian?

Vic nevetett. – Még mindig arra vársz, hogy valaki majd megment? Ez nem ma fog megtörténni. Az emberedet nagyon lefoglalja a kitervelt figyelemelterelés.

– Mi? – sziszegtem összeszorított fogakkal.

– Láttam azt a ribancot, aki az uszodában Talonra mászott. Nem szereti, ha semmibe veszik és lehordják, úgyhogy utánamentem és megkértem, hogy segítsen nekem. Ezután otthon elsírta a bánatát a fickójának. Felhívtam és elmondtam neki, hogy hol leszel, miután Pick haverom tájékoztatott. Szólt a pasijának, aki érted küldte az embereit. Nem gondoltam, hogy ennyire könnyű lesz, de te voltál olyan hülye, hogy magadtól mentél a bajba. Így Talon most azzal lesz elfoglalva, hogy megvédje és megkeresse a nőjét, és amíg ez történik…– felnevetett –, az orra előtt törik darabjaira az élete.

Csend lett a teremben.

Csak az járt a fejemben, hogy kikaparom a szemét a disznónak. Hogy merészelte ezt megtenni Talonnal, Codyval és Mayával.

Julian megköszörülte a torkát. – A bejáratnál tettek ki, tökfej. Vakon sétáltam be ide a bajba, ahogy te is.

– A többiek elmentek, amikor...– Mattie Pickre mutatott, – felhívta őket, és azt mondta nekik, hogy minden rendben van, és elég egy fő az őrzéshez. Vic felajánlotta, hogy marad.

A francba! Mindenre gondolt.

Legszívesebben összegömbölyödve sírtam volna; de felülkerekedett a düh rajtam és az járt a fejemben, hogy legszívesebben letépném a farkukat, utána jól fejbe is vágnám vele mindegyiket.

Ó, Istenem. Talon.

Őrjöngeni fog, különösen, ha megtudja, hogy az egyetlen fiát belerángattam ebbe a mocsokba. Hadat üzen, és mindent elpusztít majd, ami az útjába kerül.

Még azt sem mondhattam neki, hogy szeretem.

Szeretem őt.

Igen, tényleg szerettem.

Persze, kezdetben ez csak vágy volt. De a sok törődés, a gyengédség és a gondoskodó szeretet, amit tanúsított... nemcsak felém, hanem Maya, sőt Deanna, Mattie és Julian felé is. Hét év után újra megdobogtatta a szívemet a szerelem.

Nem tehettem mást, mint magamba szívtam minden érzést és megpróbáltam megőrizni a hidegvéremet a gyerekek miatt. Most ők voltak a legfontosabbak.

Micsoda kibaszottul jól megtervezték ezt az éjszakát.

Legszívesebben azonnal megkeresném az exemet és letépném a golyóit.

Megráztam a kezem, és megdörzsöltem a szemem. Túlságosan fáradt voltam, de a gyerekek miatt koncentrálnom kellett.

Mi lesz Mattie-vel és Juliannel?

Mi történik velük, ha elvisznek? Odanéztem a gyönyörű bátyámra és sógoromra. Nem bírnám feldolgozni, ha valami történne velük, de egyáltalán nem láttam a kiutat.

– Nem lesz semmi baj, tesó. – mosolygott Mattie. Vajon kiolvasta a szememből a gyötrődést?

Egy jármű hangjára lettünk figyelmesek, amely Talon házához vezető földúton közeledett.

– Itt vannak – mondta Vic. Kinézett az ablakon, majd kisétált a bejárati ajtón, hogy üdvözölje őket, de Picket otthagyta velünk.

Hát persze.

Legszívesebben a félelmemet elrejtettem volna egy-két szarkazmussal átszőtt mondattal, de ennek nem most volt itt az ideje.

– Gyerünk, kicsim. Szaladj oda anyukádhoz – mondta Julian, miközben segített felállni Mayának a remegő lábaira. Megölelte és megcsókolta mindkettőjüket, valamit a fülükbe súgott, amitől mindketten a beharapták az ajkukat. Ezután Maya odaszaladt hozzám, apró karjaival átölelte a nyakamat és az ölembe mászott.

Mattie köhintett, hogy kitisztítsa a torkát. – Te is állj fel, Cody – parancsolta Mattie. Cody motyogott nekik valamit, mire mindketten bólintottak.

A francba, a francba, a francba.

Nem tudom megtenni. Nem hagyhatom itt a testvéreimet. A szememet behunyva próbáltam leküzdeni a feltörő könnyeimet.

– Zee, drágám. – Kinyitottam a szemem Mattie hangjára. Mellém terelte Codyt, hogy ő is odaüljön. Szorosan átöleltem a vállát, a másik kezemmel pedig erősen tartottam Mayát, ahogy csak tudtam.

Mosolyt erőltettem magamra, úgy néztem Mattie-re és Julianre. – Szeretlek titeket, srácok. – Bele kellett harapnom az ajkamba, hogy uralkodni tudjak az érzelmeimen.

Mattie közelebb lépett a síró Julianhez és átkarolta a vállát. – Mi is szeretünk nővérkém. Semmin se változtatnánk. Ha tudtuk volna, hogy ez lesz, akkor is megkerestünk volna és veled maradunk, mert így több időt tölthettünk veled, mint az elmúlt hat évben.

Lehunyt szemmel bólintottam, Maya a nyakamba temette az arcát, én meg a fejemet Maya fejének támasztottam. Nem sírt, amin meg sem lepődtem. Amikor stresszelt, mint az első úszóleckéjén, mindig csendes lett. Ahogy a félelem gyűlt benne, a teste elkezdett remegni, mint a falevél a szélben. Cody úgy mutatta ki a félelmét, hogy merev és néma lett, mint egy szobor. Ezért is éreztem, hogy legszívesebben egy géppisztollyal kergettem volna Vicet, hogy fusson az életéért.

Picket nem tudtam volna bántani, mert látszott, hogy nem akart részt venni ebben az egészben, de az anyja megmentése miatt nem volt más választása. Mindenki láthatta rajta, hogy tudja, rossz döntés volt, és hogy megbánta ezt a döntését. A bűntudattal viszont neki kellett élnie, hacsak Talon előbb el nem kapja.

Ez mégis azt bizonyította, hogy Pick hűséges volt. De szerintem rossz emberhez volt hűséges. Igen, az anyja volt, de egy anyának soha nem lett volna szabad a gyermekét belerángatnia a saját bajaiba. Egy anya azért van, hogy megvédje és gondoskodjon a gyermekéről...nem pedig fordítva.

Átéreztem Pick helyzetét, mert így vagy úgy, de a saját személyes poklát élte meg.

Persze, nem hagytam, hogy elmélyedjenek az érzelmeim iránta, hisz ha nem vállal szerepet ebben az egészben, akkor most nem lennénk ebben a helyzetben.

Julian megköszörülte a torkát, és tapsolt. – Most már elég legyen. Drágám, ne aggódj, mi rendben leszünk, és ti is rendben lesztek. Cody szuperhős apukája majd megment minket. Ugye, haver?

– Úgy lesz. – Cody magabiztosan bólintott.

Megszorítottam a vállát, mire felnézett rám, én pedig rákacsintottam. A bejárati ajtó kinyílt és tátva maradt a szám, amikor Rocko emberei beléptek, akiket ma este a bárban láttam.

Tudtam.

Kurvára tudtam.

Veszélyesek voltak, csak a balhén járt az eszük.

Még többen kerültek fel a lelőném listámra, akikkel vérfürdőt akartam rendezni.

De honnan tudtak erről az egészről? Rólam és Davidről?

– Kelj fel, ribanc – csattant fel Vic. Leállítottam magam mellé Mayát, és felálltam a kanapéról, magammal húzva Codyt is. Mindkét gyereket átkaroltam.

– Veletek megyünk, és nem csinálunk semmit...csak, csak ne bántsátok az öcsémet és Juliant.

– Hát, azt majd meglátjuk. – Vic szemének csillogását látva a gyomrom összeszorult a félelemtől. – Tájékoztassatok – mondta Vic a két férfinak. Válaszul megemelték az állukat.

Julian és Mattie felé fordultam. – Hamarosan találkozunk. Oké?

– Persze, hogy találkozunk, cukorfalat – mosolygott Julian.

– Légy óvatos és vigyázz magadra – mondta Mattie.

Bólintottam, mert tudtam, hogy ha megszólalok, összeomlok. Ehelyett azt motyogtam, hogy,,mindkettőtöket szeretlek”.

Elindultak a könnyeim, de visszafojtottam a zokogást, és szorosabban magamhoz öleltem a gyerekeket.

Egy ember ment előttünk, egy pedig mögöttünk követett minket egy fekete terepjáróhoz. Az elöl lévő kinyitotta az ajtót, és betuszkolt minket. A férfiak is beszálltak. Az ijesztőbb, akinek a felső ajkán egy sebhely futott végig, megfordult az, és az ölembe dobott valamit.

– Ezeket vegyétek fel. Mindannyian.

Elvettem a kezem Cody válláról és felvettem az ölemből a szövetdarabokat. Zsákok voltak, amiket a fejünkre kellett húzni.