9.-10. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

Fordította: Sweety

Talon komiszan rám vigyorgott. Erősen megcsókolt, de túl hamar abba is hagyta. Már éppen panaszkodni akartam, amikor elkezdte csókolgatni a nyakam. Ívbe hajlott a hátam, hogy jobban hozzáférjen. Nyalta, harapta és csókolta a bőröm, ahogy lassan a kulcscsontom felé haladt. Felnyögtem, mire csendre intett, de éreztem a bőrömön, hogy vigyorog. Túlcsordultak az érzéseim és megsemmisültem, olyan volt, mintha először érintenének meg. Mintha ismét szűz lennék.

Miközben az ajkai játszottak a testemen, a keze a csípőmről a pólóm alá csúszott, fel egészen a varázslatos mellbimbómig és az ultraérzékeny mellemig. Felfelé húzta a pólóm, és mint egy kurvának a kezeim automatikusan maguktól felemelkedtek, ő pedig levette és a földre dobta a pólómat.

Végül elkezdett lejjebb araszolni. Türelmetlenségemben az ujjaimmal már éppen az ágyon akartam dobolni, míg arra vártam, hogy a szája a melleimhez érjen. Felsóhajtottam, amikor elérte, de nem volt ott elég sokáig. Ment a szájával egyre lejjebb, de erre még nem álltam készen. Megragadtam a fejét és a hajánál fogva visszahúztam a száját oda, ahová én akartam. Kuncogott és ráharapott a mágikus mellbimbómra, amitől egy nyögés tört ki belőlem.

– Csend legyen, cica – morogta.

– Komolyan? – Ez lehetséges egy ilyen szeretővel, mint ő? Rámeredtem, miközben ő visszabámult a fogai között a mellbimbómmal. Elkezdte harapdálni, mire az öklömet a számba nyomtam, hogy tompítsam a nyögésemet.

Jézusom, ha nem kezd el mozogni, felgyulladok.

– Talon. Drágám. Ha nem mozdulsz, segítek magamon, hogy elmenjek.

Abbahagyta a hasam és csípöm csókolgatását, és mosolyogva felnézett.

– Olyan mohó vagy

– Hát, már vagy hat éve...

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert lepisszeget, majd levette a rövidnadrágomat és a bugyimat. A szája a testem legfontosabb (legalábbis most éppen) részén lakmározott.

Az első nyelvcsapásnál majdnem felsírtam. Pillanatok alatt a csúcsra juttatott a szájával.

– Bassza meg. Kibaszott finom vagy.

Ó. Jézus. Istenem. Megalázó volt, hogy másodpercek alatt elélveztem. A karommal takartam a szemem, és lángvörös lett az arcom. Talon a lábaim közé feküdt, megfogta a csípömet és a hasamra fektette az arcát, amíg a testem és a lélegzetem visszanyerte a méltóságát.

– Cica

Szent szar. Csak nem összerándult a gyomrom, amikor megszólalt? Ez már túl volt a megaláztatáson. Meg akartam halni. Hozzászokott a tökéleteshez, és most itt van neki egy nő, aki nem szexelt már... örökkévalóság óta. Csak egy másodpercébe telt, hogy a csúcsra juttasson, és közben még a narancsbőröm is látszott.

Éreztem, amikor az ágy megmozdult. Talon átmászott a testemen, és mellém feküdt. Az álló farka a csípömhöz nyomódott. Megrántotta a karomat.

– Nem – jelentettem ki. – Szerintem, most jobb, ha a kanapéra fekszel. –Várj! Ez elég bunkó volt tőlem. Eddig még senki sem érintett a szájával odalent, szóval legyek hálásabb? Talán ha viszonoztam volna, nem lennék ilyen zavarban. Akkor kvittek lennénk.

Gyorsan kellett csinálnom, hogy ne lássa, mennyire remeg a testem.

Ahogy rávetettem magam, a karommal fejbe vágtam. Ő káromkodott, én egy bocsánatkérést mormoltam, miközben széttártam a lábait. Mielőtt ráeszmélt volna, hogy mi történik, és jól megnézhetett volna, már a lábai között feküdtem lepedőbe tekerve. Elkaptam a bokszeralsója derekát, és lehúztam, mire merev farka kiszabadult.

Talon a kezét az enyémre fektetve állított meg. Nem baj, mert sokkos állapotba kerültem, hogy láttam egy faszt. Hoppá, rohadt nagy. Vagy átlagos méretű? Nem tudtam eldönteni a korábbi tapasztalataim alapján. Elképzelhető, hogy ha lett volna lehetőségünk ,,mocskos” dolgokra, akkor felnyársalt volna a kemény rúdjára.

– Tetszik, ahogy bámulsz, cicám. És tetszik, ahogy megnyaltad közben a szádat. De mi a faszért kellett egy gyorsasági maratont csinálnod rajtam lefelé? Nem azért nyaltalak ki, hogy viszonoznod kelljen a szívességet.

– Öhm – közben le sem vettem a szemem tökéletes farkáról. A francba. Miért nézett ki ilyen kibaszott jól? Az a fasz.– Nem a viszonzásáról van szó. Én ezt akarom csinálni. – A farka megrándult a...kéjtől? Ekkor jöttem rá, hogy tényleg ezt akarom. Örömöt akartam szerezni neki, és ez a gondolat boldogsággal töltött el.

Mielőtt még bármit mondhatott volna, mélyen a számba vettem. Egészen a torkomig leért, amitől könnybe lábadt a szemem. Hatalmas. Lassan eresztettem vissza a számból, közben a nyelvemmel végig nyaltam.

– Bassza meg – sziszegte Talon, teste megfeszült és markolta a lepedőt.

Imádtam a reakcióját. Hogy ezt én hoztam ki belőle. A nyelvemmel körbenyaltam a makkját és óvatosan, finoman megharaptam. Talon morgott. Elmosolyodtam, majd szépen lassan megint elindult a szám lefelé.

– Cicus – figyelmeztetett. Ő gyorsabban akarta, én viszont lassabban. Minden pillanatot az eszembe akartam vésni, ahogy a teste mozog, ahogy a szemei lecsukódnak, amikor a farka tövéhez érek, majd ismét lassan felfelé.

Megmarkolta a hajamat, erre felnyögtem. A tekintetünk találkozott, mindkettőnkben tombolt a vágy. A hajamba temetett kezével vette át az irányítást, az ő ritmusában csúszott ki és be a számba tökéletes farka. Összeszorítottam a combjaimat, legszívesebben magamhoz nyúltam volna. Az ujjamat becsúsztattam volna és a szám ritmusára pumpáltam volna magam. Ez annyira rohadtul beindított. Ezt a vágyat még soha nem éreztem, de egész életemben érezni akartam.

– A pokolba, cica. – Talon lehunyta a szemét és felnyögött. Közel volt, éreztem az előváladék sós ízét.

Elengedte a hajamat. Tartottam ugyanazt a tempót, élveztem a látványát, ahogy szétesik és védtelenné válik.

– Bassza meg, mindjárt elélvezek, bébi – nyögte.

Az első kilövellés mélyen a torkomba ment és lenyeltem, majd a többit is. Amikor végzett, a tövénél megszorítottam, hogy még az utolsó cseppeket is lenyalhassam róla.

Éppen magam köré akartam tekerni a lepedőt, de a hónom alá nyúlt, és felhúzott, hogy a meztelen testére feküdjek. A két lábam a dereka mellett, a karom a két oldalán. Ahogy lenéztem rá, a hajam a vállamra omlott. Megdöbbenve és boldogan láttam, hogy a testem súlyától nem veszi nehezebben a levegőt.

Felvigyorgott rám. – Ennyire erősen még senki sem szopott le, és nem szívta ki belőlem az utolsó cseppeket is. Ez kibaszottul mennyei volt, cicám.

Elfordítottam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok. Mi a francért pirultam el?

Nevetett. – Nincs miért szégyenlősködni, bébi. – Lehúzott, és megcsókolt. Szakértő szája a fülemhez vándorolt, és belesuttogott: – Soha többé ne takard el előlem a tested! Minden centimétert imádok, és minden centimétert meg akarok kóstolni. Ezt csinálom majd, amíg meg nem halok.

Édes. Kibaszott. Istenem. Az ilyen szavak miatt fogok beleszeretni ebbe a motorosba.

– Aludjunk egy kicsit, mielőtt kurvára el kell mennem. – Oldalra fordított, és magához szorított. Az egyik karjával a vállamat átkarolta, miközben a fejemet a mellkasára hajtottam. A hasára tette másik kezével összefont ujjainkat, én meg átkulcsoltam a lábammal az övét.

Sírhatnékom támadt, amiért ennyire biztonságban éreztem magam.

Szokatlan volt, hogy kipihenten ébredtem. Nyújtózkodtam, miközben a tegnap este történései peregtek az agyamban. Elmosolyodtam, és az ágyon Talon felé nyúltam. Nem volt ott. Kuncogtam, mégiscsak kiment. Annyira beájultam, hogy nem is éreztem, mikor kelt fel.

A hálószobám ajtaja kinyílt, gyorsan magamra tekertem a lepedőt. Maya futott befelé és az ágyra ugrott.

– Jó reggelt, édesem – mondtam, amikor mellém ült.

– Jó reggelt, mama. Volt egy álmom az éjjel. Akarod tudni, miről szólt?

– Persze. – Az oldalamra fordultam, miközben ő a plafont nézte.

– Toby, a suliból, gonoszkodott Beckával, ezért tökön rúgtam.

Lehunytam a szemem, de rögtön kinyitottam, amikor meghallottam egy öblös nevetést. Talon ott állt az ajtóban.

– Ez jó volt, kölyök. Még az álmaidban is meg kell védened azokat, akiket szeretsz.

Megforgattam a szemeimet, de Talonra mosolyogtam.

– De ne feledd, hogy ha megrúgsz ott egy fiút, akkor nagyon fog neki fájni.

– Tudom, mama. Szóval csak akkor csinálom, ha nagyon felidegesítenek.

Talon megint kuncogott. – Gyerünk, kölyök. Csinálok neked reggelit. Hagyd anyádat felkelni és elkészülni.

A lány vigyorgott, és leugrott az ágy végéhez, majd megállt. Talonról rám nézett.

– Anya?

– Igen, kicsim?

– Talon most már a barátod, ugye?

Megdermedtem. Erre a kérdésre nem voltam felkészülve korán reggel. Bár, mit is mondhattam volna a tegnap este történtek után? Felnéztem Talonra, aki aggódva bámult vissza. – Igen, Maya. Ő a barátom.

– Annál egy kicsit több, cica. – Elvigyorodott, és Mayához szólt: – Én az embere vagyok, kicsi lány.

– Király. – A lány sugárzott, aztán zavarba jött. – Akkor hogy lehet, hogy Talon a kanapén aludt, amikor ma reggel kijöttem? Nem itt kellene feküdnie veled?

Talon kuncogni kezdett, míg én elsápadtam.

– Mától kezdve ott alszom, Maya.

A lány megvonta a vállát: – Oké. – Majd kirohant a szobából, Talon pedig mosolyogva követte őt.

Visszadőltem az ágyba és a sikításomat azzal a párnával próbáltam elfojtani, amin Talon aludt az éjjel. Hogy lehet, hogy a gyerekek ilyen könnyen kezelik ezeket változásokat? Az olyan helyzeteket is, amik felnőtt embereket kiakasztanának? Engem teljesen megrémített ez a Talon és köztem lévő történet.

Elhelyezkedtem az ágyba, hogy átgondoljam az egészet. Kétségbe essek-e, hogy a lányomat abszolút nem zavarta, hogy megosztom egy férfival az ágyamat? Azt az ágyat, ahová minden reggel beugrik mellém, akármilyen zombi vagyok? Vagy ne törődjek semmivel és hagyjam, hogy a dolgok menjenek a maguk útján?

Amikor megéreztem Talon illatát a párnán, teljesen elszálltak a gondolataim. Peregtek a képek a tegnap estéről. Itt volt az ideje, hogy felkeljek és vegyek egy hideg zuhanyt.

Egy hosszú, csíkos, fekete-szürke szoknyában és egy fekete feliratos pólóban léptem a konyhába.A hajam még nedves volt a zuhanyzástól, ezért leengedve hagytam. Össze kellett volna fognom, mert elfogyott a hajbalzsamom és igy pár óra múlva már teljes kóctömeg lesz a fejemen a göndör fürtjeimből. Felhorkantam. Lássuk, hogyan kezeli majd Talon ezt a képet rólam.

Beléptem a konyhába és kővé dermedtem. Maya az asztalnál ült, az iskolai egyenruhájában. Ez rendben volt. Mattie és Julian egymásnak dőlve ültek a padon. Igen, ez is rendben volt. Ami miatt teljesen paff lettem, az az volt, hogy Talon, a vagány motoros pasim, Maya mögött állt, és a haját lófarokba fogta... ráadásul a cipőjét díszítő masnival.

Talon szúrós szemmel nézett rám. – Ne mondj egy... rohadt szót se – morogta.

A szívem dagadni kezdett a mellkasomba. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, és a magaménak követelem, mint egy vad nő. Nem elég, hogy törődött velem, hogy a lányomról gondoskodott, de mindezt szemtanúk előtt tette. Mindennek tetejébe még figyelt is ránk, és nem káromkodik Maya előtt. A francba. Könnyek gyűltek a szemembe.

Talon szemeit melegség töltötte el. Tudta, hogy ez milyen sokat jelent nekem. Odamentem hozzá, és gyengéden megcsókoltam. Amikor el akartam húzódni, a derekamat átölelte, és elmélyítette a csókot.

– Ó, fúj – nyögött Maya.

Belemosolyogtam a csókba. Ő felkacagott. Kibontakoztam az öleléséből, és a kávéfőzőhöz mentem. Azért még láttam, hogy Talon gyengéden megböki Mayát és közben boldogan mosolyog.

Ha mindig így lesz, akkor ezt könnyen meg fogom szokni.

– Jó reggelt, srácok – mondtam a tesómnak és párjának, akik úgy vigyorogtak, mint az őrültek. Mattie-t arrébb taszítottam az útból, amely a kávémhoz vezetett. – Tűnés az utamból. Ha a következő húsz másodpercben nem jutok az éltető drogomhoz, elszabadul a pokol, és az sokkal rosszabb, mintha menstruálnék – belekortyoltam, és Talonhoz fordultam. – Ez legyen figyelmeztetés a számodra.

– Értettem, cica – vigyorgott.

Kopogás hallatszott a bejárati ajtón.

– Ébresztő mindenkinek, szüksééééégem van egy jó kávéra – kiabálta Deanna. Mattie elindult ajtót nyitni.

– Anya, játszhatok még iskola előtt?

– Reggeliztél már?

– Igen, Talon készített nekem.

Törölgettem a könnyeimet a szívemről.

– Fogmosás?

Megforgatta a szemét. – Igen, mama, az is meg volt. Talon már szólt, hogy mossam meg.

Felejtsd el a könnyek letörlését, ez már vízesés.– És látom, Talon már a hajadat is megcsinálta. Szóval igen, kicsim. Mehetsz játszani. Tíz perc múlva indulunk.

– Oké. – Felállt az asztaltól, és kifelé menet még gyorsan odaköszönt Deannának.

– Kávét, ribanc, gyorsan – parancsolta Deanna.

Öntöttem egy csésze kávét, és amikor leült az asztalhoz a kezébe nyomtam.

Talon odasétált, majd az ölébe ültetett, és a karjaival átölelt. Sóhajtottam, és hozzásimultam, mire egy morgás volt a jutalmam. Gondolom azért, mert nem küzdöttem ellene, miután gondoskodott a gyerekemről.

Teljesen elolvadtam tőle. Felolvasztotta a fagyos szívemet. Csak vigyorogni tudtam.

– Hé, főnök – kezdte Deanna az első korty után. – Kibaszottul jobb kávét kéne szerezned a telepre. Majdnem megfulladtam tőle. – Megborzongott az emléktől.

– Van ma munkád? – kérdeztem Deannát.

– Igen. – Megforgatta a szemét.

– Ki az ördög vesz fel valakit, akinek ilyen színes a szókincse? – kérdezte Julian. Mattie egyetértően bólintott, miközben hátradőlt, és átkarolta Julian székét.

– Egy könyvtár – kuncogtam.

Talon felnevetett mögöttem. – Most biztos csak viccelsz

Deanna a középső ujját mutatta neki, majd Julian felé lendítette.

– Ó, ne mutogass nekem, édesem. Szerintem ez egy remek munka neked. Az a sok csend. – A férfi kuncogott. – Nem csoda, hogy úgy káromkodsz, mint egy kocsis, amikor egész nap be vagy zárva.

Megköszörültem a torkomat. – Valójában csak tizenhárom órát dolgozik egy héten. – Julian felvonta a szemöldökét, és Deanna felé fordult. – Gondolom, akkor ez a sokszínűség a természetéből fakad.

Deanna felhorkant. – Így van, cukorfalat. Na, mindegy, most már kurvára elegem van az összes szarságotokból, emberek, jobb, ha megyek. – Felállt, és a mosogatóhoz vitte a bögréjét.

– Ki megy veled? – kérdezte Talon.

Mi? Hogy érti ezt?

Deanna hangosan felsóhajtott. – Nekem nincs szükségem seggtörlő bébiszitterre.

Nos, most már értem.

Talon telefonja megcsörrent, és durván beleszólt: – Mi? Igen, ő az. Így van. Oké.– Összecsukta a telefont, és visszatette a zsebébe. – Kurvára meg se mozdulj! – morogta.

Kidőltem az öleléséből és szembefordultam vele. – Ne beszélj így velem! És nem mozdulok, a…és beszélj halkabban. Maya még mindig itthon van.

Vigyorgott. – Nem hozzád beszéltem, cicus. – Mögém bólintott a fejével. Megfordultam, és Deannát láttam az ajtóhoz közel, ahogy feszülten a nappali felé néz.

– Deanna? – kérdeztem.

Julian felsikoltott. – Húúúúú, valami készülődik. Annyira imádom ezt a helyet. Olyan, mintha saját privát mozid lenne. Várj, szükségem van egy kis harapnivalóra, amíg nézem a műsort.

– Most reggeliztél – mondta fejét rázva Mattie.

– Ugyan már...

– Srácok – szakítottam félbe, majd Talonhoz fordultam. – Mi a baj?

– Griz hívott. Megkérte Mocskosszájút, hogy várja meg, míg gyorsan lezuhanyozik. Mire végzett a nő eltűnt.

Deanna mogorva arccal tette csípőre a kezét. – Ó, ugyan már, baszki! Kellett egy kávé.

– Várhattál volna. – Talon visszabámult rá. – Legyen benned egy kevés kibaszott tisztelet, te nő. Griznek szar éjszakája volt, és nem a te szarságaiddal akar egész nap foglalkozni. De mégis így van.

– Mindegy. – Megrázta a fejét, és rám nézett. – Ezt nevezed te barátságnak? Most éjjel-nappal el kell viselnem egy kibaszott testőrt.

Lihegve kapkodtam a levegőt. Igaza van, szörnyű barát vagyok. Az összes múltbéli marhaságom most minden szempontból befolyásolta az életét, és a mostanit már nem fogja tudni kezelni. Ismerem Deannát, utálná, ha folyamatosan a figyelem középpontjába lenne. Főleg így.

– El se kezdd a szarságaidat. – Szemét forgatva jött oda hozzám és találkozott a tekintetünk. – Tudod, hogy én sem így képzeltem, de nem csinálnám másképp. Imádlak téged.

Bólintottam. Elmosolyodott, azután kinyílt a bejárati ajtó.

– Vonszold ki a segged, asszony, vagy elkésel a munkából – vicsorgott Griz.

– Jövök már – kiabált vissza Deanna. Sóhajtott, megölelt, majd elindult kifelé. – Később találkozunk, lúzerek.

 

Tízedik fejezet

Fordította: Sweety

Talonnal elkísértük Mayát az iskolába. Mi kísértük Mayát – a lányomat – az iskolába. Együtt. Mint egy igazi pár, úgy sétáltunk. Csodálatos érzés volt. Ő fogta a kezem, Maya fogta a másik kezét, és séta közben beszélgettünk. Vagyis inkább Maya beszélt Talonnal, én pedig menet közben próbáltam nem bőgni, nem botladozni, és nem énekelni: ,,A zene hangjától hegyek élnek ’’.

Amikor visszaértünk a házamhoz bejelentette: – Cicám, most egy kicsit el kell mennem. Blue addig átjön, míg vissza nem jövök. Mire Mayáért indulsz a suliba, itt leszek. Hozok otthonról néhány cuccot, hogy ne kelljen a két ház között ingáznom.

Kiszáradt a torkom. Ez komoly dolog volt, ennek ellenére nem bírtam csendben maradni. – Talon, te itt laksz a szomszédban, nincs olyan messze.

Nevetett. – Bébi, én nem a telepen lakom. Csak akkor húzom meg ott magam, ha túl sokat ittam. Van egy kis telkem Buninyongban. – Mielőtt bármit is mondhattam volna, megcsókolt.

Lábujjhegyre álltam, és a nyaka köré fontam a karjaimat. Mély morgás szakadt ki a torkából, amitől a kismacskámig megborzongtam. Imádtam, amikor ezt csinálta. A nyelvünk a gyakorlott táncpartnerek szakértelmével tangózott.

– Ó, ne is törődjetek velünk.

Talon válla felett átnézve láttam, hogy Julien és Mattie a konyhaajtóban áll, és minket néz.

Legszívesebben rájuk kiabáltam volna, hogy húzzanak a fenébe. De örültem is, mert így legalább nem vesztettem el a fejem, és a kezem nem Talon gatyájában végezte.

– Bassza meg! Egy nap, cica, majd az enyém leszel, és akkor nem fogsz örülni, ha megzavarnak.

Belenéztem a mosolytól ráncos szemébe. – Nos, nem voltam teljesen boldog ettől.

– Az biztos – mondta Julian. – Villámokat szórt a szemével.

– Ezt jó tudni. – Rám mosolygott, megcsókolta a homlokomat, és elindult kifelé. – Hozok valami kaját vacsorára, miután elhoztam Codyt az anyjától – mondta a válla fölött.

– Nem szükséges, Thor. Mattie és én elmegyünk vásárolni, ami valószínűleg egy hadseregnek is elég lesz.

Felemeltem a kezem, hogy felhívjam a figyelmét. – Ó, ööö, mi a kedvenc kajája Codynak?

Talon szemei melegséggel teltek meg. – Bármilyen sült, cicám. Ebben tiszta apja.

Mattie-re néztem: – Hoznál nekem báránycombot?

– Persze – mosolyogott.

– Imádni fogja, kicsim – mondta Talon. – Később találkozunk.

Öt másodperccel azután, hogy Talon elment, megérkezett Blue. Talán egyszer be kéne zárnom azt az ajtót, de úgy tűnt, hogy mostanában ez a szexi motorosok számára a kedvenc útvonal.

– Szia, bébi – vigyorgott Blue, és odasétált – nem, inkább lopakodott elém –, és a kézfejével végigsimított az arcomon. A szemem tágra nyílt, amikor a vállam fölött Julian és Mattie felé biccentett.

– Rendben, mi indulunk édes – mondta Julian. – Ha bármi más eszedbe jut, írj, bébi. – mondta, miközben fel-le vonta a szemöldökét. Aztán köhögve motyogott orra alatt: – Ribanc.

Megforgattam a szemem. – Hé, várj Hm... – Blue felé fordultam. – Nem kéne velük mennünk, hogy biztonságban legyenek?

– Minden készen áll, bébi. Ha bárki kilép ebből a házból, egy motoros srác máris a nyomában ered.

Hűha. Talon nem akar kockáztatni.

– Julian kocsijával megyünk – mondta Mattie.

– Ne stresszelj, majd fedezünk – mondta Blue.

– Oké. Uh, srácok, hamarosan találkozunk. – Más szóval, ne hagyjatok sokáig egyedül Blue-val. Mert most komolyan, mi a fene volt ez az egész? Persze Blue már korábban is flörtölt, de soha nem lépett velem testi kapcsolatba.

Miután becsukódott a bejárati ajtó, felszisszentem. Most egyedül voltam a házban egy másik dögös motorossal, de ő nem az volt, aki a zöldjelzést kapta a bugyimba.

– Blue...

– Ne, ne mondj semmit. Csak azt akarom, hogy tudd, mielőtt és HA elmélyülne a kapcsolat köztetek Talonnal, szeretnék én is kapni egy esélyt. Tudnod kell, hogy Talonon kívül más is figyelt téged. Annyiban különbözünk Talonnal, hogy amíg figyeltelek, én nem feküdtem le senkivel. Szerintem hihetetlen vagy, Zara. Minden szempontból akarlak.– Egy csókot nyomott az arcomra, majd leült a kanapéra, és bekapcsolta a tévét.

Ó. Édes. Istenem. Mi a fene volt ez? Ilyen biztosan nem létezik. Blue akart engem. Mindenhogyan.

Várj, várj! Hogy értette azt, hogy amíg engem nézett, addig nem feküdt le senkivel? Ez azt jelentette, hogy Talon meg igen?

Ó, kit akartam átverni? Persze, hogy nem élt szűzies életet. Magam is tanúja voltam mekkora hímringyó.

Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon. Erre nincs időm, volt elég gondom. Ha hagynám, hogy a féltékenység eluralkodjon rajtam, akkor most egy sarokban ülve hintáznék hüvelykujjammal a számba.

– Megyek takarítani. Igen, ez jó lesz.

Blue körülnézett a házban. – Nekem minden tisztának tűnik, kicsim.

– Nem, nem az. – Odasétáltam a kanapéhoz, és a szőnyegre mutattam. – Nézd, látod mennyi morzsa van?

Odahajolt, elmosolyodott: – Nem.

– Ott vannak. – Négykézlábra ereszkedtem, és a fejemet majdnem a szőnyegbe nyomtam. – Látod? Nagyon koszos.

Blue felnevetett. – Persze, bébi, tisztítsd ki.

Felálltam, morgolódva hozzátettem: – Előbb ki kell porolnom.

Délutánra port töröltem, kitakarítottam a fürdőszobákat, hálószobákat és kiporszívóztam. Késői ebéd gyanánt szendvicset készítettem Blue-nak és magamnak. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy eddig nem kínáltam meg semmivel, ezért kárpótlásul nem csak két szendvicset, hanem egy csokis sütit, egy kávét és üdítőt is kapott. Mindent tálcára tettem és bevittem a nappaliba, ahol Blue még mindig a kanapén ülve tévézett. Éppen a Judy Bírón röhögött, ami a tévében ment.

– Hűha, bébi. Ha tudom, hogy ilyen leszel, már rég bevallottam volna az érzéseimet irántad.

Elpirultam és össze-vissza dadogtam: – U-uh, nem. Úgy értem, sajnálom, hogy nem... Csak egész délelőtt elfoglalt voltam, és elfelejtettem ebédelni. Ööö, itt szó sincs semmiféle érzelmekről. – bólintottam, és visszamentem a konyhába, ahol már várt a saját szendvicsem, hogy megegyem.

Éppen leültem az asztalhoz, amikor megcsörrent a telefonom.

– Halló?

– Mi a francért nem hívtál még fel? – sziszegett halkan a telefonba Deanna.

– Miért hívnálak munkaidőben?

– Az öcséd és a társa beugrottak. Kinevettek, mert szerintük bármit is csinálok, azt nagyon aranyosan csinálom. Aztán közölték, hogy Blue ma reggel az arcodat simogatta. Mi történt?

– Öhm, most nem igazán tudok beszélni.

– A faszt nem lehet... ó, nagyon sajnálom, de azt hiszem, hogy erre nincs lehetőség. – nevettem. Valaki biztos besétált a könyvtárba, hogy Deanna teljesen hivatalos hangnemre váltott. Egy újabb suttogással hozzátette: – Hacsak nem akarod, hogy meséljek Mayának arról, amikor évekkel ezelőtt együtt szívtuk a jointot, amitől röhögő görcsöt kaptál, utána meg bőgő masina lettél, mert azt hitted, hogy nem is kisbabád van, hanem majombébid, jobban teszed, ha elkezdesz beszélni.

Ez nem volt fair. Nem volt minden baba szép, amikor megszületett, sajnos ebbe a csoportba tartozott Maya is, bár ez nem jelentette azt, hogy kevésbé szerettem volna.

– Jesszus, rendben. Várj egy pillanatot. – Magamhoz vettem a tányéromat, és átsétáltam a nappaliba, ahol Blue sokatmondóan vigyorgott rám. – Uh, ezt fel kell vennem. Mindjárt jövök. – És gyorsan elindultam a hálószobám felé.

– Készen állsz? – kérdeztem, és leültem az ágyamra.

– Szerinted? Siess te nő, mielőtt még jön valaki hozzám.

– Oké, röviden összefoglalva. Blue odajött hozzám, megsimogatta az arcomat, és azt mondta: ,,Jó reggelt, bébi”. Mattie és Julian elmentek. Aztán – Ó, Istenem, Deanna! Bevallotta, hogy nem Talon volt az egyetlen, aki két évig figyelt engem. Hanem ő is. És mindenhogyan akar engem.

– Szent David Hasslehoff – kiáltotta Deanna. – Bocsánat, bocsánat. – Tudtam, hogy a könyvtárban lévő emberektől kér bocsánatot.

– A fenébe, Zee. Most mit fogsz csinálni? – suttogta.

– Semmit.

– Hogy érted azt, hogy semmit?

– Deanna, drágám, ő nem az, aki ha belép a szobába meglódul a szívem, és bizsergeti az ágyékom. Persze, nagyon jól néz ki, de... a... a szívem már tudja, kit akar. Még akkor is, ha az a fickó néha egy főnökösködő, alfahím seggfej tud lenni. Ő minden, ezekkel együtt, és az enyém.

Csend a vonal másik végén. Ez sosem volt jó jel Deannánál.

– Deanna?

– Ez nagyon jó, Zee. Örülök neked. Nézd, most mennem kell. Viszlát, később, lúzer.

A hangja teljesen lehangoltnak tűnt, vagy csak megint rajtakapta a főnöke a telefonáláson.

– Igen, oké, majd később találkozunk. – És akkor majd komolyan elbeszélgetünk.

Miután letettük, az ágyra ejtettem a telefont; egy másodperccel később újra megszólalt. Egy csivitelő ,,Helló” hanggal vettem fel.

Semmi más nem hallatszott, csak a másik lélegzése.

– Halló? – próbálkoztam újra.

Semmi válasz.

– Ha ez valami telefonbetyárkodás, azt ajánlom, keress magadnak munkát

Még mindig semmi.

A hálószobám ajtajában Talon állt, zihálva lélegzett. Két lépés, és kivette a kezemből a telefont, majd befejezte a hívást.

– Hé! – bámultam rá.

– Cica. – Behunyta a szemét, és mélyeket lélegzett. Miután kinyitotta, lehúzott az ágyról, és átölelt. Aztán azt suttogta: – Ő volt az.

Megdermedtem. Valahogy azonnal tudtam, hogy kire gondol. Biztos voltam benne, hogy nem egy random perverz szórakozott.

– Nem – ráztam meg, majd a mellkasába fúrtam a fejem.

– Megkértem Violetet, hogy figyeltesse a mobilodat – mondta, még mindig suttogva.

– Megvan a számod; ha telefonálsz, tudjuk, kit hívsz. Halljuk a beszélgetést. Bárki, aki téged hív és nem szól bele, lenyomozzuk a számát. Volt mersze a saját telefonját használni.

– Talon – suttogtam.

– Nem fog megtalálni. Ígérem.

Tudtam, hogy igazat mond, de még így is halálra rémültem.

– Ne hagyd, hogy megfélemlítsen, cicám. Ne hagyd, hogy győzzön.

Megint csak bólintani tudtam.

– Mi folyik itt? – kérdezte az aggódó Blue az ajtóból.

– Semmi, ami téged érdekelne, testvér – morogta Talon. Mindkettőnket úgy fordított, hogy Blue-val szemben álljunk.

– Szerintem meg igen, testvér. Azért vagyok itt, hogy segítsek, nem igaz?

– Nem, szerintem te azért vagy itt, hogy megdugd a nőmet.

A szemeim tágra nyíltak. Blue rám nézett. Azt hitte, hogy mondtam valamit?

– É-én soha...

– Semmi baj, kicsim. – Rám mosolygott, aztán Talonra szegezte a tekintetét.

– A telefonhívás, ugye? – kérdezte.

Ó, a francba! Visszaemlékeztem arra, amit Talon mondott. A telefonomat lehallgatták.

Mindent hallott, amit Deannának mondtam.

– Igen – csattant Talon, és megfeszítetté az állkapcsát. – De azt nem hallottad, amit Zara mondott, amit neked nem mondana, mert nem akar megbántani. Hogy nem te vagy az, aki miatt megdobban a szíve, ha belépsz egy szobába. Ő már tudja, hogy kit akar, és az nem te vagy, baszd meg.

– Talon. – ziháltam. Tényleg igaza volt, ezt soha nem mondtam volna el Blue-nak.

– Mi az, bébi? Legalább nem említettem semmi bizsergést az ágyékodról. – kuncogott. Összerezzentem és kezembe temettem a fejem.

– Ez igazán nagyszerű.

Felegyenesedtem, a kezem Blue felé nyújtottam. – Blue

– Semmi baj, édesem.

– De, van. A testvérek nem csinálnak ilyet egymással. Egy testvérnek soha nem kell, ami már a másik testvéré. Tudtad, hogy igényt tartok Zarára. Mi a fasz van?

– Gyerünk, Talon! Nézz rá! Minden szempontból egy édes darab. A legtöbb szuka a környékünkön csak egy faszt akar, amire ráfeküdhet, hogy szórakozzon kicsit. Elegem van ebből a szarból. Többet akarok, és ezt láttam Zarában. Tudtam, hogy elkéstem, mert láttam hogyan néz rád. De nem gyűlölhetsz meg azért, mert megpróbáltam.

– Majd meglátjuk, baszd meg. Most más dolgokkal kell foglalkoznunk. Menj vissza a telepre. Elviszem a nőmet a gyerekéért.

– Megértettem, Talon, hangosan és tisztán.

– Blue...

– Ne stresszelj, bébi. Minden rendben.

Bólintottam, a padlót néztem, és gondolkodás nélkül mondtam, amit éreztem: – Egy nap jön majd valaki, Blue, és tudni fogod, hogy ő az. Olyat fog tenni, amitől eldobod az agyad, minden gondolatod körülötte forog, és nem telik el úgy egy perc sem, hogy ne gondolnál rá. De ez nem én vagyok. Nagyon sajnálom.

– Bassza meg – sziszegte. – Látod, miről beszélek, testvér? Van benne tartás, és tökösség – főleg, hogy kiálljon veled szemben – és kedvesség. Egy teljes csomag.

– Tudom, testvér – mondta Talon. – Miért gondoltad, hogy nem csapok le rá, amíg lehet, és abbahagyom a szarakodást? Csak szerencsém van, hogy hajlandó engedni nekem.

Beharaptam a szám, nehogy elsírjam magam. Ez életem egyik legcsodálatosabb pillanata. Csak jóval később jutott eszembe a telefonhívás.